Rohadt büszke lehet magára Szeged városa a múlt héten lebonyolított 2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál miatt. A hang című brit kisjátékfilm vitte el a fődíjat, de az igazi nyertesek azok voltak, akik ellátogattak a fesztiválra. Komolyan receptre kéne felírni az ilyen minőségi, kulturális programokat, mert ennek a négy napnak a lelkes és profi lebonyolítása, valamint az a rengeteg film felégette a mozitermek filmvásznait.
A névadó személye egyértelműsíti, hogy a fókuszt az operatőrökre helyezték és az egész fesztivál Zsigmond Vilmos munkásságának állít emléket, hiszen az Oscar-díjas operatőr nagy hangsúlyt fektetett élete során a kezdő filmesek támogatására. Nagyon elcsépelten hangzana leírni azt, hogy mennyi kreatív munkát látott itt a közönség, de az az igazság, hogy tényleg sokkolóan hat, hogy mennyi eszméletlenül ötletes, profi, a megszokott panelekből kimozdító alkotás valósult meg, mennyi gondolatot tudnak vizuálisan ráömleszteni a vászonra, ami egy pillanat alatt képes a nézőjét megérinteni a simogatástól egészen a fojtogatásig. Pedig van, hogy úgy érezzük, egy szokásos plázamoziból kifele jövet, hogy már unjuk a századik szuperhősös filmet és kerülgeti az embert a gondolat, hogy nem mer már igazán újat mutatni senki, közben meg kiderül, hogy de igenis vannak ötletek, vannak tehetségek, csak lehet, hogy nem jó helyen keresgélünk. Itt viszont teret és lehetőséget adnak ennek bemutatására egy olyan helyszínen, mint az 1920-ban épült, szegedi Belvárosi Mozi.
Ennek a filmfesztiválnak az az előnye és azért képes teljes értékű élményt nyújtani, mert a fővárosi fesztiválokkal szemben, itt egy helyszínre koncentrálódik az esemény. Iszonyatosan jó a hangulat és a fesztivál igényessége, kedvessége és közvetlensége nagyon erősen koncentrál arra, hogy kielégítse a vendégeit. A közönség találkozhat az alkotókkal, pont elfogadható hosszúságú filmblokkokat nyomnak, közben olyan kísérőprogramok vannak, mint a Super 8MM kiállítás, amit egy filmesnek olyan látnia, mint egy zenésznek a bakelitet. A versenyfilmeken kívül újranézhettük a Testről és Lélekrőlt vagy A Viszkist, az SZFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem) vizsgafilmjeit is láthattuk, de a magyar vonatkozású Oscart nyert, vagy a díjra jelölt filmeket is megtekinthettük. Közben persze ott voltak a versenyfilmek a dokuktól kezdve, a nagy- és kis-játékfilmeken át, a kísérleti és animációs filmekig.
A nagyjából 400 filmből kiválasztott 74 versenyfilm a világ minden táját bejáratta a nézővel és olyan sztorikat, olyan technikai megoldásokat mutatott, amitől a közönség úgy érezte, egészen új szinteken mozizik a megszokotthoz képest.
A Zsigmond Vilmos díjat Joe Cook operatőr nyerte A hang című filmért, valamint életműdíjat kapott Ragályi Elemér Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr. A legjobb nagyjátékfilm díját a XIV. Lajos halála nyerte, de a közönség kedvence az Aurora Borealis – Északi fény volt. A Földiek, A monostor gyermekei, a Mascarpone és a Távolság a maga kategóriájának győztesei voltak, miközben Tóth Levente megkapta a Legjobb fiatal operatőr díját a Hypnosis és a Rossz színész című filmekért. Egyéb díjazottak voltak még a Welcome, Az egér, aki egér akart lenni és a Vasfej. Ezek közül tényleg mindegyiket érdemes megnézni, mert nem is sejtenénk, hogy köztük van a magyar In Bruges vagy a vidéki Csillagok között, de valójában a többsége annyira eredeti és olyan valós filmélményt diktál, hogy nehéz lenne mihez hasonlítani. A zsűri tagjai között olyan nevek szerepeltek, mint Szabó Gábor operatőr, Muhi András producer, a Testről és Lélekről operatőre, Herbai Máté, a filmrendező Sopsits Árpád és az amerikai operatőr és rendező James Chressanthis, aki maga is Zsigmond Vilmos tanítványa volt. A díjkiosztó ceremónián nem mindenki tudott részt venni, de videóüzenetben többen is köszönetet mondtak. Volt aki Cannes-ból ecsetelte, hogy mekkora megtiszteltetés számára ez a díj és milyen nagy rajongója Zsigmond Vilmos munkásságnak.
A lényeg, hogy ilyen filmfeszteket kellene csinálni ahol csak lehet, de ha nem is, a 2. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál bizonyította, hogy érdemes energiát beleölni, mert valódi, minőségi szórakozás, egy olyan helyen, ahol igazán érzed, hogy részese vagy a filmvilágnak, ami a szemed láttára emelkedik egyre magasabb szintekre.
