A védelmező 2. – kritika


A védelmező 2. (The Equalizer 2), rendező: Antoine Fuqua, szereplők: Denzel Washington, Pedro Pascal, Ashton Sanders, Melissa Leo, amerikai akció-thriller, 121 perc, 2018 (18)

Kisemberek tűzben edzett férfija

Antoine Fuqua és Denzel Washington 2014-es kollaborációja egy kifejezetten kellemes meglepetés volt, igazi régi vágású bosszúfilm/thriller, ami a lassú tempójával, a látványos akciójeleneteivel és persze Denzel Washington karizmájával emelkedett ki a tucat akciófilmek sorából. Ennek megfelelően világszerte nagyjából a bevételének négyszeresét hozta vissza a film, így senkit sem lepett meg, amikor bejelentették a folytatást.

Bizakodásra adott okot, hogy Chloé Moretzen kívül a teljes szereplő- és készítőgárda visszatér a folytatásra, kiegészülve persze egy-két új arccal, az viszont kérdéses volt, hogy van-e még annyi szufla ebben a sztoriban, ami elég egy második felvonásra is. A válasz pedig: nem igazán.

Bár Denzel továbbra is viszi a hátán a filmet, a stílus megkopott, a történet pedig inkább egyszerű ürügy, hogy még egy bőrt lehúzzanak erről a címről. McCall (Washington) továbbra is csendes életet él egyedül, leszámítva, hogy az első rész történései következtében afféle csendes szuperhőssé vált, aki ott segít az átlagembereken ahol tud. Valakinek csak egy reptéri fuvarral, valakinek pár jó szóval, valakinek pedig azzal, hogy rezzenéstelen arccal bucira ver néhány rosszfiút, olyan stílusban, ahogy arra csak a tűzben edzett férfi képes. Amikor azonban egy hozzá közel álló személyt gyilkolnak meg, nyomozni kezd, és jaj annak, aki az útjába áll.

Az első rész kimért tempója itt már többször is unalomba fullasztja a filmet, az akciójelenetek pedig bár szépen koreografáltak, az intenzív vágás miatt néha csak annyit érzékelünk belőlük, hogy bunyó van, aminek a vége persze az, hogy minden ellenlábas vértől tocsogva, jobb esetben törött csontokkal, rosszabban egy végső lélegzetvétellel hullik a földre. Persze ez az első részben is hasonló volt, azonban itt mintha még serényebben csattogott volna az a bizonyos képzeletbeli vágóolló. A film első felében belengetett kisemberek segítője sztoriszálban egyébként lehetett volna még potenciál, félúton azonban ezt elengedte Fuqua, és inkább egy sablonos bosszúhadjáratot rendezett, ami bár közel sem nézhetetlen, mégis hiányérzetet kelt a nézőben, mert több is lehetett volna még ebben a moziban, mint egy tucat akciófilm.

Antoine Fuqua olyan rendező, akinek minden jó munkájára jut kettő, ha nem is rossz, de középszerű alkotás, A védelmező 2. pedig sajnos az utóbbi kategóriába sorolható. Denzel Washington azért így is szórakoztatóan brutális McCall szerepében, és hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincsenek jó pillanatai a filmnek, de annak a badass-ségnek a közelébe sem ér, amit az első rész produkált, ráadásul A védelmező 2. a két órás játékidő során többször válik unalmassá a kelleténél.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Befutott Nemes Jeles László új filmjének, a Napszálltának az első előzetese
Következő cikk Sötét elmék - kritika