Castle Rock, készítők: Sam Shaw, Dustin Thomson, szereplők: André Holland, Melanie Lynkey, Bill Skarsgard, Jane Levy, Sissy Spacek, Scott Glenn, amerikai misztikus sorozat, 1 évad, 2018- (16)
Stephen King – All in
Körülbelül ilyen lehet Stephen King fejében élni, ugyanis egy olyan alkotással van dolgunk, ami mindegyik művét igen direkt módon megidézi és nem hagy nekünk egy szusszanásnyi időt sem. Azonban fontos kérdést kell feltennünk a célközönségre vonatkozóan: a King-rajongóknak készült vagy azoknak, akik nem ismerik átfogóan az író műveit? Sajnos az előbbi esetben így túl kiszámítható, utóbbiban pedig kicsit követhetetlen a cselekmény. Összességében viszont különleges hangulatú és egy igazán minőségi széria.
Már maga a nyitány is egy King-orgia, amiben a bevágott képek kimerevítésével akár egy játékot lehetne játszani, hogy fedezz fel több easter egget (bár ez már christmas present, olyan egyértelműek a jelek), van itt AZ, Hasznos holmik, Ragyogás, Cujo, Dolores és még sorolhatnám. Annyi szent, hogy ahol misztikum van, ott J.J. Abrams is feltűnik, így nem meglepő, hogy a Bad Robot Productions nevű cég gyártotta le a sorozatot, ami Abrams-é. A történet Castle Rockban játszódik, mely szintén megjelenik korábbi műveiben (Cujo, A test, stb.). Találnak egy férfit a Shawshank börtön alagsorában, egy ketrecbe bezárva (A remény rabjai), melyet az igazgató rejtélyes öngyilkossága után átkutatnak. A nevét nem mondja meg, egyedül Henry Deaver nevét említi, aki Castle Rockban élt, de már elköltözött. Felkeresik, aki már ügyvédként dolgozik, így elvállalja az ügyét és igyekszik kideríteni, hogy mégis mi történhetett a titokzatos férfival és közben próbálja múltja darabkáit és alzheimeres édesanyját összerakni.
Nem túlzás azt állítani – bár még nincs vége az évnek -, de a legzseniálisabb castingot tudhatja magának a Castle Rock az idei újoncok közül. Mindegyikük tökéletesen illik a King-érába, itt van Sissy Spacek, aki anno Carrie-ként nyújtott csodás alakítást, az új AZ ikonikus bohócaként Bill Skarsgard a családi hagyományt követve színészi profizmusával hívta fel magára a figyelmet, itt is kellően kiborító a jelleme, azonban egy másik oldalát is megvillantja az utolsó részekben. Érdekesség, hogy Alan Pangborn karaktere már a Hasznos holmikban is benne volt, akit itt Scott Glenn alakít, aki A hátrahagyottak című, szintén zseniális sorozatban már alakított rendőrfőnököt, Gravey-t, akit egyébként King Pangbornjáról mintáztak. Tökéletes választás volt erre a szerepre is.
A korábban feltett kérdésem, miszerint a King-rajongók vagy a King-et kevésbé ismerő emberek számára fog-e több élvezeti értéket nyújtani ez a sorozat, még mindig megosztó és nehezen megválaszolható. Aki ismeri, tudja, hogy mindig is vonzották a spirituális és szellemi dolgok, ahol Isten megjelenik, illetve egyes kiválasztott emberekben megmutatkozik. A Ragyogás és a Halálsoron is erről szól. Az erdő, mint az ismeretlentől való félelem és egy másik világ/dimenzió megjelenése szintén beleillik a kánonba (A setét torony), illetve az ördögtől való félelem és az idővel történő zavarok, amik leginkább a főhősök fejében játszódnak csak le.
Ha ezeket mind ismerjük King írásaiból, jól tudjuk, hogy rengeteg kérdésre nem fogunk választ kapni vagy az éterire fogva nem konzekvensek a történések, amiket látunk, viszont irtóra lehet élvezni, hogy éppen mely művére találunk benne utalást és hogyan van beleszőve ebbe a történetfolyamba. Igazából ez egy szuper elmejáték, ami részről részre kihívásokkal állít minket szembe, miközben élvezettel tölt el minket a megfejtésük. Azonban aki nem ennyire jártas ebben a szürke, misztikus világban, ezek a nyitott kérdések nagyon zavaróak lehetnek, valamint a történések és a végkimenetel indoklás nélküli változásai sem adnak biztos táptalajt, hogy valójában most mi történik a képernyőn. Ez jelenleg a valóság vagy egy képzeletbeli világ? Nem tudjuk, pusztán utalásokból következtethetünk bármire, ami olykor megterhelő is lehet, főleg azok számára, akik csak egy kis sötét tónusú kikapcsolódásra vágytak, semmi többre.
Mindenesetre érdemes megvárni a stáblista végét, mert egy nagyon vicces utalást láthatunk Kingre, ami már-már parodisztikusan ábrázolja az írót és akár üzenetként is felfoghatjuk, hogy mi lesz a következő miniszéria címe és témája. Annyit elárulok, hogy szintén egy King klasszikus és irtóra várjuk, hogy mikor és mi lesz belőle.
