Óriási büszkeség, hogy szeptember 27-től a mozik is játsszák a Volt egyszer egy tékát (és még az imdb-re is felerültünk:). A Vertigo Média látott benne egy romantikus küldetést, így a szerelemprojektünk (Nektek is hála, mindenki a stáblistán! Még ha Tarantino, most nem is vállalta.) most megküzdhet a közönségéért.
A film facebook oldala:
https://www.facebook.com/voltegyszeregyteka/
Az pedig minket is kellemesen ért, hogy a Cinefest óta ennyi szeretet kaptunk:
A rendező, az egykori tékás, Csizmazia „Cheese” Gábor és munkatársainak fő feladata, valljuk be, az volt, hogy meggyőzzék a nagyközönséget, ez a téma érdekes azon a tékában dolgozó és napi szinten tékába járó közösségen kívül is, amely végigbeszéli a nagyrészt hagyományosan beszélő fejes filmet. És ez tökéletesen sikerült is: egyrészt ha maradt is belterjesség a filmben, az nem hibának látszik, hanem a tékák közösségteremtő erejének bizonyítékaként jelenik meg, másrészt a másfél órás játékidőhöz alkalmazkodva kibővítették a vállalást, és nemcsak a 22 év után bezárt Corvin mozis Odeon-téka siratódalát énekelték el, hanem az egész VHS-korszakét. Pontosabban, és ez szintén nagyon fontos: nincs szó semmiféle siratódalról, akármennyire is ott tátong ennek a csapdája olyankor, ha személyesen érintett, sőt a munkájukat épp most elveszítő emberek beszélnek a szívüknek egyik legkedvesebb dologról. A Volt egyszer egy téka egyszerre szenvedélyesen és objektíven, egyszerre viccesen és tárgyilagosan tud beszélni arról, mit is jelentett egészen mostanáig az a szó, hogy videokazetta. A teljes cikk>>>
Roboraptorblog:
Boronyák Rita (filmarchiv.hu):
A Volt egyszer egy téka igazi ritkaság a magyar dokumentumfilmes palettán: könnyeden személyes, azonnal behúz. Búcsú-dokunak, nosztalgiafilmnek készült, s mert életteli viszonyt alakít ki a nézővel, annak is működésben mutatja meg a téka-hangulatot, aki sosem járt náluk. A teljes cikk>>>
Mészáros Eszter (filmsomnia.hu):
Hölgyeim és Uraim! No, és kedves Fiatal generáció! Ne ijedjenek/ijedjetek meg attól, hogy ez a film a VHS-korszakról szól. Ez az alkotás emléket állít, és az értékek megvédése mellett teszi le a voksát. Ha úgy igazán jól érezted már magad valahol, tartoztál egy csapathoz, VHS-től függetlenül is tetszeni fog. Csak meg kell látnunk a lényeget az emlékállítás mellett és a mágnesszalag mögött. Unalmas dokumentumfilm helyett egy nagyon pozitív műfaji csalódást és egy tehetséges rendezőt ismerhettem meg, valamint rendkívül pörgős kilencven percben volt részem és a mellettem ülőknek is. A teljes cikk>>>
Bujdosó Bori (revizoronline.com):
De a Volt egyszer egy téka túlmutat a nosztalgiázáson azzal, hogy az egész VHS-korszaknak állít emléket. Az interjúk közé kedves információs jeleneteket ékeltek, amelyekben Simon Kornél foglalja össze a videoszalag, a videolejátszó és a tékák történetét, szó esik a hangalámondás mai gyerekek számára valószínűleg felfoghatatlan intézményéről, és tiszteletét teszi a legendás szinkronhang, Bozai József is. Ha az unokaöcsém legközelebb kérdően meglengeti előttem az egyik szekrényem mélyéről előásott VHS-kazettát, majd megmutatom neki ezt a filmet. A teljes cikk>>>
Soós Tamás (recorderder.blog.hu):
A Volt egyszer egy téka olyan átéléssel emlékezik a videokölcsönzős korszakra, hogy rögtön kedvünk támad szemcsés, nyúzott VHS-eken, orosz szinkronú B-akciókat nézni. Ebből még a torrentezésbe beleszületett kölykök is megérthetik, miért övezte az újdonság varázsa a szocializmusban a gagyi akciófilmeket, milyen maradandó közösségi élmény volt röhejes hangalámondással nézni horrorokat, és mennyire sokat jelentett az a személyes kapcsolat, amit a tékások, ezek a két lábon járó IMDb-k kialakítottak a vásárlókkal. A teljes cikk>>>
Sergő Z. András (filmtekercs.hu):
Végeredményben tehát a Volt egyszer egy téka egy szívderítő darab. Egyszerre tud szólni egy kiemelkedő videotéka-hálózatról, amiről mindenkinek van emléke, ha a ’90-es vagy a 2000-es években volt egyetemista, és egyáltalán a videókazettákról. A teljes cikk>>>
Zsótér Indi Dániel (24.hu):
A film legnagyobb erénye pedig az őszinteség. Minden egyes megszólalón, akikből rengeteg van (a téka dolgozói, közéleti szereplők, rendezők, sportolók, zenészek), látszik, hogy együtt éltek és lélegeztek a Corvinnal, pontosan ismerték annak minden rezdülését és atmoszférájához ők maguk is hozzátettek az évek alatt. Sokszor elhangzik, hogy a Corvin téka nem egyszerű videotéka, sokkal inkább egy folyton nyüzsgő szellemi közösség, ami sok száz ember látókörét szélesítette ki. A teljes cikk>>>
Beny DeVito (dirrr.hu):
A mai kor embere egyre kevésbé a kézzel fogható, közvetlen formában fogyasztja az adott médiatartalmakat, sokkal inkább egy olyan csomópontban gyökerezik minden, amit úgy hívunk, internet. A változás szele azonban egyértelműen a DVD-k megjelenésével kezdődött, majd az asztali gépek után jöttek a laptopok, tabletek, okostelefonok, és ezentúl mindenki egy globális téka kölcsönzője, a filmekért sok esetben még csak fizetni sem kell. De jól van ez így? Mielőtt ezt megválaszolná mindenki magában, az itt taglalt remek dokumentumfilm megtekintése mindenképpen javallott. Még azoknak is, akik olyan Jézusos filmet keresnek, ami nem vallásos. A teljes cikk>>>
Tóth Menyhért (filmtett.ro):
A tékázásról, mint életérzésről az tud igazán jó filmet forgatni, aki valaha maga is foglalkozott ilyesmivel, és imádta is csinálni. Ezért is lett annyira különleges Csizmazia „Cheese” Gábor Volt egyszer egy téka című dokumentumfilmje, amelynek minden kockájában érezni, hogy pont abból a két alapvető összetevőből van iszonyúan sok benne, ami egy jó téka beindításához is elengedhetetlen: szívből és lélekből. A teljes cikk>>>
Török Tamás (puliwood.hu):
Negatívat nem akarok, de ami fontosabb, nem is nagyon tudnék mondani a Volt egyszer egy tékáról. Nem tudok, mert egy olyan dokumentumfilm készült a filmtörténet egy gyönyörű időszakáról, ami egyszerre informatív, érdekfeszítő és szórakoztató. A megszólaltatottak visszaemlékezései emberiek és tanulságosak, a VHS-korszak előtti tiszteletadás hibátlan, mindez remekül időzített filmjelenetekkel színesítve. A lényeg és az igazi érdeme mégis az, hogy a Volt egyszer egy téka tele van szívvel, és sallangok nélkül állít emléket a videótékákkal aposztrofált filmtörténeti időszak előtt. Egy tartalmas, de még annál is érzelmesebb utazás volt ez a másfél óra, ami után nem lehet nem végtelenül büszkének lenni erre a gyönyörű hobbira, vagy a filmmel bemutatott hivatásra. Lecsúsztam róla, de akkor is: tékás akarok lenni! A teljes cikk>>>
Klacsán Csaba (filmkultura.hu):
A másfél órás dokumentumfilm alkotói szinte végig tartják az egyensúlyt. Nincs túltolva a nosztalgia, miközben jut idő minden fontosabb elemre, a technikai részletektől az adomákon és kis színeseken át a történeti jelentőségig. Nem csak azoknak érdekes, akik álldogáltak bármely kölcsönzőben tokokat olvasgatva, bilétákat lesve, várva, hogy visszajöjjön végre a hőn áhított film, vagy akik rendszeres szereplői voltak a szerdai közelharcoknak és a pult alatti előjegyzési füzeteknek – de csak őket és az egykori Odeon-tékák hangulatát, az ott dolgozók kimondott („A filmekkel igazából jobbítani lehet az emberek életét”) és kimondatlan küldetését ismerőket köti majd le a moziban igazán.
Azoknak is, akiknek a szélessávú internet és a wifi már alapállapot, és akik az óhatatlanul is kissé belterjes hangulat okán itt-ott talán belepörgetnének. De a lényeg, hogy akik átélték azt, vagy csak kíváncsiak a korszakra, évekkel később is bármikor jó érzéssel visszatekerhetik és újranézhetik majd. A teljes cikk>>>
Pozsonyi Janka (magyar.film.hu):
Jó hangulatú, sokszor informatív nosztalgiahullám a Volt egyszer egy téka, ami bár egy bensőséges szubkultúráról mesél, de olyan színesen, sok emlékkel és szeretettel teszi, hogy ezer szálon lehet hozzá kapcsolódni és talán elérzékenyülni is. A teljes cikk>>>
Horányi Péter (prae.hu):
A Volt egyszer egy téka tehát az Odeon közösségformáló erejét magasztalja, és azt mutatja be, hogy a videotékák eltűnésével egy olyan vákuum keletkezett, amelyet az utána érkező alternatívák nem tudnak betölteni. A teljes cikk>>>
A hetedik sor közepe külön nem írt kritikát, de engedelmetekkel két írónk személyes véleményét azért csak közöljük:
Moe:
Fontos róla beszélni, hiszen nem csak azért indul hátrányból a mozikban, mert nagyrészt közönségi finanszírozásból készült, de még egy beszélőfejes dokumentumfilm is, amire valljuk be, nem repülnek a tömegfilm szerelmesei. Így mindenkinek ajánlom, aki filmbuzi és akiben élénken élnek az emlékek, hogy milyen volt tékába járni, én például imádtam, és mindig szomorú voltam, hogy egyszerre csak hat filmet lehetett kivenni, mert irtó hamar lepörgettem őket. A film tele van nosztalgiával, vicces sztorikkal és látszik, hogy ez a film szerelemből született, akárcsak az Odeon téka és az ott dolgozó értelmiségiek. Igen, ők azok, hiszen ez az egyik legfontosabb üzenete is a filmnek, hogy a VHS kazetták meghalásával kezdenek kikopni azok az emberek, akik mérhetetlen lexikális tudással rendelkeznek arról, amivel foglalkoznak és ami igazán érdekli őket. Nem csak alkalmazottak voltak a tékában, hanem filmimádók, akikhez nem is mindig szolgáltatásért mentek az emberek, hanem csak egy jót dumálni valami trash szarról, amit előző nap vett le az alsó polcról. Egyre kevesebb az ilyen jellegű párbeszéd és eszmecsere az emberek közt és valójában ezt siratja ezt a film, de a maga mókás, történelmi háttérrel is tarkított, iszonyú közvetlen módján. Szóval ha tehetitek, nézzétek meg moziban, jól fogtok szórakozni. 🙂 10 székből 11 😛 (ja és gratula Csizmazia Gábor, hogy szereztél az embereknek egy önfeledt másfél órát 🙂 )
Köller Kristóf:
Nem akarok hazabeszélni a Volt egyszer egy téka című dokufilm kapcsán. Ha volt ember, aki pesszimista volt vele kapcsolatban, az én vagyok. Hiszen ki a fenét érdekel a XXI. században, hogy bezárt az Odeon téka, hogy ennek a kulturális korszaknak, a VHS-kölcsönzésnek milyen volt a világa. Na meg egy közösségi finanszírozásból, tényleg low-low-low büdzséből készülő film, lesz-e olyan nívós, hogy az moziban vállalható legyen a majdnem 2000 Ft-os jegyárak mellett. A tegnapi díszbemutatót követően egyértelműen mindre igen a válasz. Mert a Volt egyszer egy téka nem a tékákról és a kölcsönzésről szól, hanem a mára kissé megfakult emlékképekben élő boldog társadalmunkról. Egy olyan világról, amiben nem néztek bolondnak, ha bementél egy boltba és beszélgetést kezdeményeztél, ahol az interakciók még korántsem szűkültek be ennyire, ahol a keserűséget okozó politika nem szivárgott be a boltok polcai közé, és ahol ha megszerezted a Rambo című filmet hangalámondással, akkor az volt az első dolgod, hogy átcsődítsd a szomszédokat egyfajta közösségi programot létrehozva, vagy ahol az énközpontúság még nem volt mindennél fontosabb és amikor egy vállalkozást, mint például az Odeont, nem a profitért és a vevőkör lehúzásáért hozták létre, hanem egyfajta kulturális misszióként tekintettek rá, ami hatalmas odaadással a vásárlók igényeit szolgálta.
Mindezt pedig remekül visszaadja a Volt egyszer egy téka, aminek akkora szíve van, hogy a vászon majd felrobban tőle, és ez az első percekben átragad a nézőjére is, hiszen aki élt ebben a korban már csak keserédesen mosolyog mindezen. Persze nem hibátlan projekt, de a készítők filmek iránti mérhetetlen lelkesedése és szeretete megfertőzi a nézőjét annyira, hogy ezekkel egy pillanatig se foglalkozzon. Közben olyan animált vizuális megoldásokkal, történeti elemekkel és filmes átkötésekkel él, amit valóban csakis egy volt tékás hozhatott össze ennyire szórakoztatóan és ötletesen.
Hangsúlyozom, én féltem tőle, de akkora mosollyal az arcomon jöttem ki a vetítésről, hogy még a metrópótlón is furcsán néztek rám hazafele jövet. Mert a Volt egyszer egy téka számára ez a “röpke” 22 évig tartó tékázás csak egy nézőpont, ami egy megboldogult korszakra a megkopott szalagokon, a visszacsévélőkön és a családtagként kezelt lelkes kölcsönzőkön keresztül tekint ki, miközben nem rest ennyi év távlatából öniróniával tekinteni önmagára. Így nem csak azok élvezhetik, akik átélték mindezt. Az pedig garantált a megtekintése után, hogy nosztalgiázásból előkapod a régi VHS lejátszódat, ezzel fejezve ki a tiszteletedet a történelem egy fontos darabja előtt, ami egyben az életünkre is kihatott.
KÖSZÖNJÜK MINDENKINEK! KÖLCSÖNÖZZETEK EGYET A MOZIKBAN! HA PEDIG TETSZETT, VIGYÉTEK JÓ HÍRÉT!
Itt ez még olyan távolinak tűnt.
Kapcsolódik:
Volt egyszer egy téka már a Netflixen – “Örülj neki, hogy nálam volt!”
