Vihar előtt – kritika


Vihar előtt (Serenity), rendező: Steven Knight, szereplők: Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Diane Lane, amerikai thriller, 105 perc, 2018. (16)

Blöff, blöff, blöff…

Miközben megszállottan üldöz egy hatalmas tonhalat, a karibi szigetvilágba visszavonult háborús hős, volt nője egy tízmillió dolláros ajánlattal áll elő, az új pasit kéne eltenni láb alól.  Ebben a filmben gyakorlatilag nincs olyan, akinek ne lenne legalább egy nyüves Oscar-jelölése, a végeredmény mégis megosztóra sikerült és akkor még finomak voltunk.

Az iraki háborús veterán, Baker Dill (Matthew McConaughey) egy kis szigetre vonul el a világ elől, ahol abból él, hogy Serenity nevű hajóján gazdag turistákat visz ki a nyílt vízre horgászni. Élete a hajója, a kocsma és a csinos Constance (Diane Lane) ágya között zajlik, a nőn kívül csak hűséges társa, Duke (Djimon Hounsou) képes elviselni őt. Dill megszállottan üldöz egy hatalmas tonhalat, sokszor ügyet sem vetve a mélyen a bukszába nyúló kuncsaftjaira. Egy nap megjelenik az ex, Karen (Anne Hathaway), hogy nem kevés pénzért vigye el a férjét, Franket (Jason Clarke) hajókázni és amennyiben lehetőség nyílik rá, etesse meg a cápákkal. Nem ez az első film, amiben Matthew McConaughey kihajózik és nem ez az első film, amiben együtt játszik Anne Hathaway-jel. Nyílt vízen eltűnős, eltüntetős filmekből is láttunk már néhányat, de olyat, mint a Vihar előtt még biztosan nem.
A legtöbb filmet egyáltalán nem nehéz értékelni úgy, hogy szinte semmit nem árulunk el a cselekményből, de ez a film pont a történésektől olyan, amilyen. Az elejétől fogva lehet sejteni, hogy itt valami nincs rendjén, de jóval a félénél túl jön el az a pillanat, amikor egyértelművé válik, hogy itt semmi nem az, aminek látszik. Ebben a tudatban végignézni a hátralévő játékidőt, embert próbáló feladat, a megosztó talán nem is a legjobb jelző erre. A színészi játékra nem lehet panasz, a feszültségkeltés működik, a megvalósítás a jóféle thrillereket idézi. A táj gyönyörű, a bőrünkön érezzük a napsütést, a szelet, a vízcseppeket, a szereplőkkel együtt izzadunk és lélegezzük be a nehéz, párás levegőt. Constance szexuális étvágya, Karen félelme, Duke végtelen türelme és Frank ellenszenves természete igazán meggyőző, a rögeszmés Dillé is, aki két marokkal tömi magába a leszarom tablettát.

A 80-as, 90-es években láthattunk ilyen filmeket, legtöbbjük mára igazi klasszikussá vált, mint pl. a Kettős kockázat. Ebbe a modern Moby Dick történetbe gyakorlatilag fékezés nélkül rohan bele a mindent új megvilágításba helyező csavar, hogy a műfaji besorolást és úgy általában a Vihar előtt befogadását megnehezítse. A cselekmény részletesebb ismertetése nélkül erről többet írni tényleg nem lehet, így nem marad más hátra, minthogy ajánljam mindenkinek, aki szereti a másról jövök ki, mint amire eredetileg beültem típusú filmeket.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (278.)
Következő cikk Lady Gaga és Bradley Cooper élőben adták elő a Csillag születik legjobb jelenetét