Amit nem akarsz tudni a szüleidről – kritika


Amit nem akarsz tudni a szüleidről (Drunk Parents), rendező:Fred Wolf, szereplők: Salma Hayek, Alec Baldwin, Jim Gaffigan,  amerikai vígjáték, 96 perc, 2018. (16)

Kínos!

Az Amit nem akarsz tudni a szüleidről egy vígjáték szeretne lenni, melyben két szülő pénzügyi gondjaik megoldásáért bármire képesek, persze mindezt egyetemista lányuk tudta nélkül.

Borzasztó kemény az alaphelyzet: egy fényűző környéken fenntartani a látszatot, hogy tudjuk még a rongyot rázni. Noha ebből az elsőre sem éppen rekeszizomgyilkos sztoriból, még így is lenne némi esély humort kibányászni, és a Salma Hayek-Alec Baldwin páros sem teljesen reménytelen kiindulásnak, azonban szűk negyedórát követően nyilvánvalóvá válik, hogy túl optimisták voltunk. A túl sok szöveg csekély cselekménnyel párosítva eleve nem szerencsés, ráadásul a párbeszédek inkább alpáriak, mint sziporkázóak így idejekorán gyászosan unalmassá válik a történet, és inkább hamar üveg után nyúlnánk.
Azt a kevés ziccert is kihagyják, amivel a soványka forgatókönyv esetleg kecsegtetne, mert a szülők újgazdag mivolta rejtett volna magában némi humort jellem-és helyzetkomikum szempontjából. Abból például, hogy a házaspár feleslegesen szórja a pénzét haszontalan dolgokra, több poént is lehetett volna csiholni. Mindössze egy klisés közértes gegre futotta, amiben Salma Hayek karaktere kiakad, hogy milyen drágák az egészséges ételek.Az is érdekes kérdés, vajon miért épült minden egyes poén az altesti humor köré egy olyan vígjátékban, melynek a fő témája a család összetartása jóban-rosszban? Talán az új albérlők karaktereinél elfért volna még ez a fajta humor a megfelelő mértékben, ám ott is túltolták a dolgot, jóllehet még ezek a “legszórakoztatóbb” momentumai ennek a kínos másfél órának.
Salma Hayek figurája olyan szinten lett tárgyiasítva, hogy az már komolyan a dramaturgia kárára ment. Több ponton is azért rostokol egy helyben a történet, mert a kamera azzal volt elfoglalva, hogy milyen bugyit visel Hayek, a szoknyája alatt.
A két húzónév játéka kimerül a vásári ripacskodásban, az meg szinte teljesen váratlan, amikor ebben a káoszhalmazban meglepetésként feltűnik (utolsó mentsvárként?) Will Smith vagy a szebb napokat is látott (Hair) Treat Williams, persze ők is jobban jártak volna, ha ehelyett otthon töltöttek volna maguknak egy pohárral.
A rendező, Fred Wolf, aki legutóbb a Mad Families-t jegyezte Charlie Sheennel, korábban meg olyan “epikus” darabokat, mint A házinyuszi vagy a Vadbarmok,  szóval eddig sem számított a vígjátékok pápájának, de ezek után már joggal vetődik fel a kérdés bennünk, hogyan kaphat ezek után még munkát?

Összességében tehát az egész nagyon kínos. Ezt tényleg az a film, amiről akkor sem szeretnénk tudni, ha a saját szüleinkről szólna. Tekintsük is úgy az egészre, mintha meg sem történt volna.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az Esernyő Akadémia (The Umbrella Academy) 1. évad – kritika
Következő cikk 51 „fontos” tény az 51 éves Daniel Craigről