Bazi nagy francia lagzik 2. – kritika


Bazi nagy francia lagzik 2. (Qu’est-ce qu’on a encore fait au bon Dieu?), rendező: Philippe de Chauveron, szereplők: Christian Clavier, Chantal Lauby, Ary Abittan, francia vígjáték, 99 perc, 2019. (12)

Szabadság, egyenlőség, felsőbbrendűség

A Bazi nagy francia lagzik 2-ben a már ismerős arcok tűnnek fel. A téma ezúttal is az eltérő kultúrák keveredése, természetesen könnyed humorral előadva. Abszolút szerethető, de nagy kérdés, hogy meg tudja-e ismételni az első rész sikerét.

A vígjátékok egyik régi kedvenc alapfelállása, amikor idegen kultúrából érkezik valaki, gondoljunk csak a Ne folytassa, felség! bárzongorista trónörökösére, az Egy kis kiruccanás angol ejtőernyőseire vagy a Marslakó a mostohám szépséges földönkívülijére.  Mivel sokszor merítenek az aktuálpolitikából, az utóbbi időben elterjedtek azok a filmek, melyekben az idegen kultúrából érkezőt bevándorló(k) személyesíti(k) meg. Tőlünk Nyugatabbra (és Északabbra) el is készítette mindenki a maga moziját. Ezek között voltak jók és kevésbé jók is, de egyik sem aratott akkora sikert, mint a Bazi nagy francia lagzik (2014), amelyik 13 millió dollárból csinált 174.1-et világszerte. Mikor 2015 májusában hozzánk is eljutott, már biztos volt a folytatás ténye, a rendezővel készített interjúm során azonban még kevés konkrétum nem hangzott el. 4 évet kellett várni erre, Christian Clavier 10 filmet forgatott le ezen idő alatt, köztük a szintén bevándorlós, ám kissé erőltetett Romazurit, melynek rendezője, forgatókönyvírója és másik főszereplője ugyancsak a „Bazinagyból” való. A második rész nem sokat teketóriázik, rögtön belevág a dolgok közepébe. Aki nem látta az első részt, az is érteni fogja, röviden annyit, hogy egy konzervatív vidéki házaspár négy lánya egy zsidóhoz, egy arabhoz, egy kínaihoz és egy elefántcsontpartihoz (nos, ő legalább keresztény) megy férjhez. A második részben a lányok újabb csapást mérnek a szülőkre, mikor bejelentik, hogy valamennyien elhagyják Franciaországot családostól, mert máshol képzelik el a jövőjüket. Ahhoz, hogy maradásra bírják őket, Claude és Marie Verneuilnek minden létező trükköt be kell vetnie. El kell hitetniük vejeikkel, hogy a világban ezer veszély leselkedik rájuk, az egyetlen biztonságos hely számukra Franciaország, ahol minden megtalálható, amire igazából szükségük van. Claude-nak nem kevés pénzébe kerül, hogy ezt az illúziót megteremtse. Egy idő után már nem is elégszenek meg pusztán Franciaországgal, hanem egyenesen azt szeretnék, ha minden unoka a közvetlen közelükben élne.

A folytatás az első részhez hasonlóan a konfliktusokat könnyed humorral oldja fel, miközben lerombolja a sztereotípiákat és a francia felsőbbrendűséget kifigurázva adja el a vidéki életérzést. A szereplők kiválasztásával abszolút betaláltak, szerencsére mindenkit sikerült megnyerni a második részhez is.  A családja biztonságáért és megélhetéséért hajtó négy vej továbbra is egymást froclizza, miközben apósnál és anyósnál megpróbálják magukat minél kedvezőbb színben feltüntetni. Az esküvő ebből a részből sem maradhat ki, a párválasztás természetesen ezúttal is sokkolóan hat egyesekre. Bár a sztoriban még volt potenciál és a Bazi nagy francia lagzik 2. egyáltalán nem tűnik bőrlehúzásnak, minden erénye és bája ellenére a siker valószínűleg mérsékeltebb lesz.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Jurassic World sorozatot készíthet a Netflix
Következő cikk Colette - kritika