Colette – kritika


Colette, rendező: Wash Westmoreland, szereplők: Keira Knightley, Fiona Shaw, Dominic West, angol-amerikai életrajzi dráma, 111 perc, 2018. (16)

Szellemíró Bt.

Sidonie-Gabrielle Colette (1973-1954) az egyik legismertebb francia írónő, egyben az első, akit az akadémia meghívott a soraiba, és aki állami temetésben részesült. A vidéki lány 16 évesen ismerkedett meg a nála 14 évvel idősebb Henry Gauthier-Villars-ral, akihez 20 évesen hozzá is ment. Willy a művészvilág ünnepelt figurájaként nagykanállal habzsolta az életet, sikerét elsősorban sármjának, vagyonát pedig szellemíróinak köszönhette. Mikor Colette tehetségére fény derült, csatlakozott a szellemírók társulatához. Regényeinek főszereplője Claudine volt, akit magáról mintázott, és akivel a fiatal nők könnyen azonosulni tudtak. A vidéken eltöltött évek után jött Párizs és a házasság. Az anyaggyűjtés a férj áldásával történt, előfordult, hogy ugyanazzal a nővel volt viszonyuk. Willie kicsapongó életet élt, két kézzel szórta a pénzt és feleségének ugyanolyan gyilkos iramot diktált, mint a többi írójának. Colette rövid hajat és férfinadrágot viselő, arisztokrata származású szeretője, Missy mellett szabadította fel magát és lépett ki férje árnyékából, élt, szeretett, dolgozott és rengeteg dolgot kipróbált. A válását követő fél évszázadban saját jogán szerzett magának hírnevet, vagyont és elismerést. A Colette az életrajzi filmeknek azt a vonulatát követi, melyek egy-egy említésre méltó személy életének abba a korszakába engednek bepillantást, amikor azzá vált, akinek őt a nagyközönség megismerte. Jelen esetben ez főként a házas éveket érinti, amolyan se veled-se nélküled kapcsolat, férj és feleség nem tudtak egymás nélkül meglenni, egyiküknek íróra volt szüksége, a másiknak pedig megjelenési lehetőségre. Történt mindez abban az időben, amikor a nőknek még valóban a konyhában volt a helye. Az életrajzi sztori Richard Glatzer tollából származik, aki nem először dolgozott együtt Wash Westmoreland rendezővel, legemlékezetesebb munkájuk talán a Megmaradt Alice-nek mozi, ami Oscarhoz juttatta Julianne Moore-t (három jelölés után). A filmet javarészt nálunk forgatták, Budapest és Kecskemét alakítja a századfordulós Párizst. A cselekmény szépen felmondja a Wikipédia idevonatkozó szócikkének fejezeteit, amit Keira Knightley és Dominic West alakítása tesznek emlékezetessé. Knightley-nak az idők folyamán sikerült magát belőnie olyan keretek közé, ahol jól érzi magát és játéka igazán érvényesül.

A Colette hálátlan a kritikussal, mert csendben teszi a dolgát, hűen idézi meg a kort és segít megérteni Sidonie-Gabrielle Colette-t és műveit, a nők öntudatra ébredését. Nehéz róla írni, mert ha érdekel az írónő, maga a korszak, vagy a főszereplők bármelyike, akkor beülsz rá és végignézed, és jól érzed magad. Valószínűleg nem fogod ezt kétnaponta megismételni mindaddig, amíg műsoron van, de tipikusan az a film, amit időnként elővesz az ember, vagy ha belebotlik a tévében, akkor nem kapcsol el ész nélkül.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Bazi nagy francia lagzik 2. - kritika
Következő cikk Bear Grylls kielemzi a túlélőfilmeket