Charlie angyalai (Charlie’s Angels), rendező: Elizabeth Banks, szereplők: Kristen Stewart, Naomi Scott, Ella Balinska, amerikai akcióvígjáték, 119 perc, 2019. (16)
„Me neihter!”
Félő, hogy a végtelen energiaforrás rossz kezekbe kerül és fegyverként fogják használni, de szerencsére itt van nekünk Charlie és az ő angyalai, hogy ez ne történhessen meg. A girlpower szintén végtelen energiaforrás, mely fegyverként használva legalább annyira veszélyes. Pasialázás kimaxolva. Egy filmről sokat elárul, ha Kristen Stewart nyújtja a legjobb alakítást, márpedig ebben a filmben Kristen Stewart nyújtja a legjobb alakítást.
Gondolom, nincsenek olyan sokan azok, akik az öngyilkosság gondolatával kacérkodtak, amiért nem készült el a Diaz–Barrymore–Liu trió alkotta Charlie angyalai harmadik része. 16 év telt el a Teljes gázzal óta, azóta sokat változott a világ, de nem eleget ahhoz, hogy újra és újra elővegyenek régi filmeket és sorozatokat azon a címen, hogy ez most megint mennyire aktuális. A Sony még 2015-ben lebegtette meg a dolgot, hogy aztán 2018-ban el is kezdődjön az érdemi munka. 
Rögtön a film elején az arcunkba tolják, hogy a női sportolók, tudósok, kutatók, politikusok stb. mennyire fontosak, mintha ezt bárki is kétségbe vonná. Az elmúlt években, évtizedekben az angyalok egyre többen lettek és az Egyesült Államok határait elhagyva a világon mindenhol terjeszkedtek, hogy jól ellássák a rosszfiúk baját. Kiderül az is, hogy a Bolsey nem egy név, hanem egy tisztség és általában egy-egy helyi iroda tevékenységéért felel. Van belőle Rebekah (Elizabeth Banks), Edgar (Djimon Hounsou) és John (Patrick Stewart), aki éppen nyugdíjba készül. A főszereplő angyalok jelenleg ketten tolják, az egyikük Sabina (Kristen Stewart), a lázadó, aki amolyan átváltozóművészként bárhova be tud épülni, a másik a meghasonlott ex-titkosügynök Jane (Ella Balinska).
A feladat, hogy védelmükbe vegyék a tudós-mérnök Elenát (Naomi Scott), aki egy olyan projekten dolgozik, ami korlátlan energiát biztosít, ugyanakkor fegyverként is használható. Elena azt szeretné, ha a világ (de legalább a cégtulajdonos Brock – Sam Claflin) az áttörést jelentő Calisto árnyoldaláról is értesülne, de erről hol szép szóval akarják lebeszélni, hol pedig simán az életére törnek. A Calisto kikerül a Brock cégtől, hogy Brian Tyler lakossági filmzenéjének kíséretében az angyalok egész Európán át végig verekedjék magukat. Az idő múlásával mind a gyanús, aktatáskás alakokból, mind pedig a bérgyilkosokból (Jonathan Moss Tucker simán eljátszhatná a T-1000-est, de a Sötét végzet után nem szeretnék újabb ötleteket adni) hatványozottan több lesz.
A sztori ismert panelekből építkezik, ismert fordulatokkal operál, de nem ettől lesz elképesztően csacska, hanem a felhasználás és a mondanivaló mikéntjétől. A szereplők önmaguk paródiái, egyszerre suták és ellentmondásosak, a következetlenség egyébként is uralja az egész cselekményt. Ez már csak azért is furcsa, mert van néhány kifejezetten vicces jelenet és beszólás, mintha valaki tök más követte volna el és/vagy csak véletlenül, figyelmetlenségből kerültek volna bele a filmbe. Az Alkonyatból egyetlen részt sem láttam, Kristen Stewartot más filmekből ismerem és egyáltalán nem tartom tehetségtelennek. Egyedül csak őt tudom kiemelni, eljátszotta, amit kértek tőle, bár kérhettek volna mást is. Az engem senki ne tekintsen tárgynak üzenet minden esetre elég nehezen összeegyeztethető az apró nadrággal és az álló mellbimbókkal, bár a tűz ellen is szokás tűzzel küzdeni, miért ne eshetne meg ez a szexizmussal.
Pörgős, látványos, akciódús film, ami tud vicces is lenni, amikor nagyon akar, ha a mondanivalójától eltekintünk, vagy csak simán nem próbálunk meg rájönni, mi is az, akkor kifejezetten szórakoztató. De hogy gyorsan helyre tegyem az értékelést, jöjjön a végső gondolat. A Charlie angyalai valahol mindig is az erős, független nőkről szólt, csak minden korban más hangsúllyal. A jelenlegi változat azonban olyan mértékben tolja túl metoo-t, hogy gyakorlatilag nekifutásból rúgja méhszájon saját magát. Ha beültünk rá, nézzük végig, rengeteg stáblistás jelenetet kapunk a türelmünkért cserébe.
