A Kominsky-módszer (The Kominsky Method), készítő: Chuck Lorre, szereplők: Michael Douglas, Alan Arkin, Sarah Baker, Nancy Travis, Lisa Edelstein, Danny DeVito, amerikai dramedy, 30 perc, 2 évad, 2018 –
Jutalomjáték
Nehéz elképzelni, hogy közel a nyolcvanhoz, mindenféle időskori problémával elhalmozva, a barátokat és közeli hozzátartozókat túlélve, egzisztenciális válságba csöppenve miként lehet fenntartani az érdeklődést a hosszú élet iránt? Michael Douglas és Alan Arkin jutalomjátékából kiderül, hogy csakis egyetlen módszer van erre: a szarkazmus!
A mai sorozatdömpingben már lehetetlen olyan réteget mondani, akikhez ne készült volna legalább egy olyan alkotás, ami az adott életkor aktuális problémáit és élethelyzetét vázolná fel: tinidráma, középkori válság, elvált nők és a többi. Most egy zseniális sitcom, vagy ha a két főszereplő hibátlan dialógusait és kémiáját nézzük, akkor bromance született Chuck Lorre tollából, aki már eddig is kapargatta a drámai vonal felszínét az alánevetős vígjátékokban (Agymenők, Két pasi – meg egy kicsi, Anyák gyöngye, Mike és Molly), de most végre egy kliséktől és steril, egy szobás díszletektől mentes komédiát hozott, ami ki meri használni két legnagyobb adottságát: Michael Douglas-t és Alan Arkint.
Sandy Kominsky (Douglas), egy színész szakmából kiöregedett művész, aki jó bölcsész módjára azt az irányt választotta, amit a nagyok is megmondtak: aki nem tudja, tanítja! Így filmekben már nem szerepel, nem hívják, hiszen kinek kell egy hetven éves fazon, így saját színésziskolájában adja át tudása legjavát fiatal, feltörekvő ifjaknak, akik legendaként tekintenek rá, így a színitanoda elég jól megy. Mindeközben elvált férfiként, egyedül vagy épp lányával, Mindy-vel (Baker) tengeti hétköznapjait, de ideje nagy részét legjobb barátjával és egykori ügynökével, Normannel (Arkin) tölti, akivel nőkről, életről és akár prosztataproblémákról is lehet beszélni. Mert ennek a sorozatnak ez a legnagyobb erénye: iszonyat őszinte.
Legyen szó akár rákbetegségről, folyamatos vizelési kényszerről, özvegyként való randizásról vagy a szexről, mindent nagyon hitelesen képes tálalni, amiben egy szemernyi erőltetett fricska sincs. Igen, ezzel a problémával küzdenek az idősek, ráadásul mellette aktív életet élnek. Hogy miért lennénk erre mi, fiatalabb generáció kíváncsiak? A fantasztikus életbölcsességekért, amik nem jól hangzó semmikből állnak, hanem érdekes és tanulságos igazságok, amik nem mellesleg viccesek is. Pikírt megjegyzések, gegek, őszinte reakciók és tökéletes színészi alakítások jellemzik ezt a karikatúrát, ami elég bátor ahhoz, hogy merjen tabukat kijelenteni.
Például teljesen természetes dolog, hogy Mindy molett, egyáltalán nem az alakjával van elfoglalva és sosem kerül szóba, hiszen láthatóan egy magabiztos nővel van dolgunk. Miért is kéne, hogy ilyenkor mindig ez legyen a téma? Sandy egy laza, kissé infantilis figura, aki tipikusan mindig kikezd a diákjaival, de mi van, ha egyszer szembe találkozik az igazival Lisa személyében, aki korban is passzol hozzá? Ráadásul egészségügyi problémái is vannak, amiket előle sem tud eltitkolni? Norman gyásszal és egzisztenciális gondokkal küzd, na meg azzal, hogy sok idő után újra bizonyítania kell az ágyban. Miért ne kellene erről beszélni? Hiszen az idősebbeknek is van szexuális élete.
A mellékszereplők terén is izmos a casting. Lisa szerepében Nancy Travis, akinél határozottabb nőt nehezebb lett volna találni erre a szerepre, ráadásul karakterben és kisugárzásban nagyon passzolnak Michael Douglas-szel. Norman alkohol- és drogfüggő lányát, Phoebe-t Lisa Edelstein alakítja, akit ritkán látni ennyire széthullott szerepben, ráadásul Chuck Lorre nem félt egy olyan hanyag személyiséggel felruházni bőven negyven fölött lévő karakterét, ami általában egy lezüllött húsz évesre jellemző, aki még mindig rá van szorulva a szülői segítségre. Sandy és Norman urológusát pedig Danny DeVito játsza, akinek elég csak annyi, hogy önmagát adja.
Nem véletlen, hogy egy méltatlanul elfelejtett (vagy inkább kevesebb hype-ot kapott) gyöngyszem ez a sitcomok világában, hiszen cselekményét tekintve elég minimalista. Legnagyobb erénye a két férfi közötti dialógusokban rejlik, amiket legtöbbször a kocsiban futtatnak le. Sandy és Norman kapcsolata nem egyszerű barátság, hanem ők az egyetlen régi ismerősei egymásnak, aki még megmaradt az életükből. Ennek a feldolgozását képes egy fanyar humorral megspékelni, ami nem teszi mélységes drámává, de pont emiatt kiemelkedő alkotássá sem, pusztán jó nézni és beleereszkedni. Sajnos nagyon rövidek a részek, eddig kétszer nyolc részt kaptunk a Netflixre, közel harmincperces játékidőkkel. Bármennyit meg tudnánk belőle nézni, reméljük, a 3. évaddal sietnek!
No Comment