Undone 1. évad – kritika


Undone

Undone, készítők: Raphael Bob-Waksberg, Kate Purdy, szereplők: Rose Salazar, Anqelique Cabral, Constance Marie, Siddharth Dhananjay, Bob Odenkirk, amerikai fantasy animáció, 23 perc, 1 évad, 8 rész, 2019 –

Valóban csak ennyi lenne az élet?

A BoJack Horseman kétségkívül az egyik legkreatívabb animációs felnőttmese arról, hogy milyen mélységeket képes az ember megélni. Így a két alkotó újabb szerelemgyermeke, az Undone egy kicsit sem lepett meg minőségi mondanivalójával és nyomasztóan felemelő üzenetével, csak azt sajnálom, hogy kevesen találnak rá a mai sorozatkavalkádban kissé különc külleme miatt. Pedig ezt a sorozatot receptre kéne felírni, ha úgy érzed, hogy nem találod a helyed a világban.A történet több síkon játszódik és magának a befogadásnak a folyamata is. Adott egy lány, Alma (Rose Salazar zseniális játéka, én őrá először az Úr Hölgyet keres sorozatban bukkantam rá, azóta imádom) aki kissé hasonlóan BoJack-hez már viszonylag fiatalon kiüresedettnek érzi az életét annak ellenére, hogy van családja és egy szerető barátja is. Anyjával (Marie) kicsit távolságtartó a viszonya, mivel túlfélti lányát annak fogyatékossága miatt. Igen, Alma hallássérült és egy készülék segítségével képes csak hallani. Egy nagyon jelentéktelennek tűnő, mégis nagyon fontos eleme az egész elbeszélésnek, hiszen a lány különlegességét ez a képessége is fokozza. Nővérével, Beccával (Cabral) mindent megbeszélnek, ő a legjobb barátja és kapcsolatuk nagyon tipikus lánytestvéri viszony, szép árnyalatokkal megtoldva, ami az ilyen kötelékeket jellemzi: irigység, kissé önzőség a szülői elismerésért és önzetlen tettek a másik boldogságáért, na meg sok és remekül megírt dialógus az emberi kapcsolatokról. Sam, Alma barátja pedig egy látszólag mindenre képes hősszerelmes, akit nem hagy nyugodni a gondolat, hogy mi történhetett Almával, mert a lány egyszer csak furcsán kezd el viselkedni.Alma egy nap a kocsiját vezetve hirtelen egy villanást lát és emiatt balesetet szenved. Semmi komolyabb baja nem történik, viszont megjelenik a halottnak hitt apja, Bob Odenkirk egy kissé hasonlóan simlis szerepben, mint a Breaking Bad-ben Saul-ként, ahol érezhetően lánya képességét a saját előnyére próbálja kovácsolni. Egyfajta jedi mester – padavan viszony alakul ki kettőjük között, ugyanis Alma azon kevés spirituális személyek egyike, aki képes az időutazásra elméje segítségével, ezáltal meg tudja változtatni a jelent. Apja nem emlékszik a halála körülményeire, viszont meg van róla győződve, hogy meggyilkolták, ezért Almát megtanítja, hogyan utazzon vissza az időben és derítsen fényt a rejtélyre. A sorozat lelki része pedig ebben a tanulási folyamatban teljesül ki, amihez elengedhetetlen volt ez a különleges élőszereplős forma keverve az animációval.
A sorozat rotoscoping technológiával készült, ami azt jelenti, hogy a színészek jeleneteit felvették, majd az utómunka során átrajzolták őket, így lehetett belevinni rengeteg szuper látványos és kreatív megoldást a transzdimenziós utazásnál vagy a skizofrén állapot szemléltetésénél. Alma ugyanis egyre élénkebben és gyakrabban látja apja szellemét, amiről mesél családtagjainak is, akik természetesen a baleset miatti elmezavarnak tudják be. A látványvilág egyedisége nagyban hozzáadott az élményhez és hogy mi is leereszkedjünk Almával együtt személyiségünk legmélyebb bugyraiba (a Kamera által homályosan című film is így készült és egy méltatlanul alulértékelt alkotás).Az Undone egy remek lélektani utazás, csak akkor érdemes elkezdeni, ha valami komplexebbre és filozofikusra vágyunk. Animációs és átvitt jelentései miatt Az élet nyomában-hoz (Waking Life) és A futurológiai kongresszushoz tudnám hasonlítani, azonban szarkasztikus humor épp úgy megtalálható benne, mint a két alkotó méltán nagyrabecsült BoJack Horseman című szériájában.

Az Undone bár látszólag egy nagyon jó kis filozófiai fantasy, mégis a valós emberi értékekről és sérelmekről kezdeményez beszélgetést. A szülők válását feldolgozni képtelen gyermek felnőttkori személyiségjegyei, a fogyatékosság miatti ki nem mutatott traumák, a szülőktől való mentális betegségek öröklődése és az ettől való félelem – ezek mind a felszín alatt, de ott vannak. A lezárásban megfogalmazott kérdés pedig, hogy „Valóban csak ennyi lenne az élet?” a posztmodernt ember problémája már egész régóta, mióta az egzisztencialisták a Semmiről értekeztek és megállapították, hogy az emberi élet nem is olyan fennkölt, mint azt sokan sejteni vélik. A sorozatnak érkezik majd a második évada is, pedig a vége egy szép, kerek lezárás lett olyan Eredetes megoldással, hogy vajon megáll-e a pörgettyű vagy forog tovább? Egzakt választ erre sosem kellene, hogy kapjunk, mégis a folytatás biztos nézős lesz.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 9 kedvenc filmes utalásunk a Familiy Guyban
Következő cikk A Halálos iramban 9 szinkronos előzetese nem sok mindent hagy a mozira