A búcsú – kritika


A búcsú (The Farewell), rendező: Lulu Wang, szereplők: Shuzen Zhao, Awkwafina, X Mayo, amerikai-kínai vígjáték, 100 perc, 2019. (12)

Csak a nagyi meg ne tudja!

A kínai-amerikai forgatókönyvíró rendezőnő saját életéből merített és feltesz minden olyan kérdést, amit egy kínai-amerikai forgatókönyvíró-rendezőnő csak feltehet. A búcsú humoros, őszinte és szórakoztató, ugyanakkor meglepően sok ponton kapcsolódik az Élősködőkhöz.

A búcsú a világban szétszóródott családot összefogó nagyiról, Nai Nairól szól, akinél rákot diagnosztizálnak, de nem merik elmondani neki. Helyesebben szólva egyszerűen csak eltitkolják előle, mert Kínában ez a szokás. Ahogy ők mondják, azért, mert ilyenkor az ember nem a betegségbe hal bele, hanem a halálfélelembe. A búcsú vígjáték és mint ilyen, nem áll neki direktben moralizálni, jogunk van-e megtudnunk az igazságot vagy boldog tudatlanságban töltsük el életünk utolsó részét. Hiszen az igazság elhallgatása ugyanúgy hazugság, még ha kegyes is. Hogy a család méltó módon elbúcsúzhasson a nagyitól, összejönnek a világ minden tájáról, amihez kreálnak egy esküvőt, beáldozva ezzel az egymást alig néhány hónapja ismerő fiatalokat. A titkolózás és tettetés, vagyis az ünneplés és a valós ok közötti szöges ellentét miatt mindenkit frusztrált. A nagyinak nem mondanak el semmit, de látszik rajta, hogy nem hülye, mégis úgy érezzük, hogy valóban nincs tisztában a betegsége súlyosságával, tehát nem arról van szó, hogy belement volna a játékba.
Az igazi főszereplő mégis inkább az unoka, Billi, aki kiskora óta Amerikában él, de nagyon közel áll a nagyihoz, éppen ezért mindenki attól fél, hogy elárulja magát, meg is kérik, maradjon szépen otthon. Ő azonban a kérésnek nem tesz eleget és mivel jelenleg se pasija, se munkája és a lakás bérleti díjával is el van maradva, vagyis – egyébként is – elég rossz passzban van, talán jogos a többiek félelme. Az elmúlással szembesülve Billinek végre kezdenie kéne valamit magával, ráadásul mindenki úgy tudja, hogy nagyon jó sora van Amerikában, így ahhoz, hogy valóban összeszedje magát, egy újabb kegyes hazugságon kell felülkerekednie. Az esküvőre való készülődés, a felfokozott érzelmi állapot mindenkiből kihozza az igazi énjét, az asztal körüli viták mindennapossá válnak. Mivel mindenki máshol él, megmutatkoznak a kulturális különbségek, de a vagyoniak és a párkapcsolatiak is. Ki mennyire ápolja az ősök emlékét, a hagyományokat és egyáltalán, megérte-e elhagyni Kínát, a jelenlévők valóban megcsinálták a szerencséjüket vagy egyik napról a másikra élve beleszürkültek az ott élő tömegbe. Persze a legfőbb kérdés továbbra is az, hogyan lehet elbúcsúzni valakitől úgy, hogy ő nem tudja, éppen elbúcsúznak tőle. Ennyi gonddal az ember vállán, hogyan képes legalább eljátszani a boldogságot, hogy mind az egyre kétségbeesettebb ifjú pár, mind pedig a nagyi elégedett legyen. A régi sérelmek és konfliktusok, a családtagok közötti versengés vígjátéki hangulatban, egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató módon bontakoznak ki, mutattatnak meg.

Erős női karaktereket látunk, köztük a Billi megformálásáért Golden Globe-díjjal jutalmazott Awkwafinát (az amerikai születésű énekes-színésznő apja kínai, anyja dél-koreai származású). A BAFTA-jelölt forgatókönyvíró-rendező, Lulu Wang – kinek szülei 6 éves korában vándoroltak ki Miamiba – humorral, kellő őszinteséggel, de semmi esetre sem tiszteletlenül merített saját életéből, így filmje ha nem is tör a csúcsra, a könnyed szórakozásnál sokkal többet nyújt.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Kihirdették a 40. Arany Málna-jelöltjeit, a Macskák aratni fog
Következő cikk 10+1 film, amiben a ma 77 éves Joe Pesci menő volt