Előre (Onward), rendező: Dan Scanlon; főszereplők: rajzfilmfigurák (Tom Holland/Baráth István és Chris Pratt/Bodrogi Attila hangjain); amerikai családi animációs fantasy road movie; 103 perc, 2020 (6)
Apa csak egy fél van
A Pixar egy évben két eredeti filmmel csak 2015-ben állt elő. A nyári Agymanók után már szinte mindegy volt a Dínó tesó sorsa, de előzetesen is ezt vártuk. 2017-ben egy tűzoltásra (és szép trilógiazárásra) jó Verdák 3 után robbant bitang erőset a Coco, szóval eddig nem volt vészes az évi két Pixar. Az idei várakozások hasonlóak a 2015-öshöz, csak fordított kiadásban. Ennek megfelelően az Előre bár remek, nagy eséllyel a Lelki ismeretek árnyékában megragadó idei Dínó tesóvá válik majd nyáron.
A Pixar egyik alapvetése volt, hogy fantasyt és tündérmesét nem akarnak erőltetni és ez 25 éves egész estéseket termelő pályafutásukra máig igaz, hisz mostanra összesen 2 ilyen alkotásuk van. Ami az Előre előtt némileg baljós előjelként lebegett, hogy a Merida talán a legrosszabb Pixar mind közül (szoros versenyben a Verdák 2-vel, ami azért takaréklángon is kreatívabb az íjászlánynál), ugyanakkor mint tündérmese, mint a klasszikus Disney hercegnős vonulat képviselője, az egyik legjobb. Csak nem annyira eredeti. Az viszont, hogy a fantasyt összekeverték a technikai fejlődéssel és a mágia elhalásával modern környezetbe helyezve, inkább a stúdióra vall (a Brightnak is bejött másik zsánerben), így ez bizakodásra adott okot.
Nem is véletlen a rendező, Dan Scanlan személye: az Előréhez jellegében legközelebb álló Szörny Egyetemet dirigálta még. Mindkettő ifjúsági történet, egyikben sincs emberi szereplő, ám annál több lény és a mai világba helyezi a történetet. Az persze most más kérdés, hogy az Előre hogy passzol be a nagy Pixar teóriába, de majd kitalálják. Ugyanakkor ezzel a világgal kevésbé éltek ezúttal, mint a legnagyobb klasszikusok esetén. Vagy nem akarták előtérbe helyezni, vagy ténylegesen nem volt kellő kreativitás, de valahogy a szokottnál ingerszegényebb volt. Megfoghatóbb hasonlatot mondva: legutóbbi eredeti filmjük a Coco valami fantasztikus módón nyúlt a mexikói kultúrához és annak ellenére tudott újító lenni, hogy videójátékos fronton a Grim Fandago közel 20 évvel korábban már mesterien megelevenítette azt a környezet.
Az Előre kevésbé használja ki a világából és az alapötletéből származó potenciált, ez alapján a rosszabb Pixar filmek közé sorolódna be, de szerencsére a többi eleme bőven berepíti a klasszikusok mögé… ami mondjuk a Pixarnál még mindig a középmezőny, de a jobb DreamWorks-ök szintje azért még így sem rossz ajánlólevél. Persze tegyük hozzá azt is, hogy most a szokásosnál kevésbé akartak eleve rámenni a világra, hisz megint a megcélzott zsánerekben akartak jobban mozogni. Ezzel megint csak az a baj, hogy road movie-t tudott már jobbat a stúdió (Némó), viszont ifjúságit nem feltétlen. És ebben van meg az igazi ereje.
A főszereplő testvérpár és félig visszavarázsolt elhunyt apjuk (lábai) között ugyanis jobb a kémia, mint sok élőszereplős alkotásban akárkik között. A karakterfejlődés az út során pazar és az utolsó 20 perc is gyönyörű, az arra fogékonyak készítsék be a zsepit, csak sajnos addigra a zárás talán már nem elég ahhoz a „Pixar pluszhoz”, ami a legnagyobbak közé tehetné. Az érzelmes finálé előtt a humor dominál.
Van egy elképesztően beteg autós-motorosüldözés (bár a Szenilla nyomábané se volt már semmi), és ha valami, hát a Hóbortos hétvége filmek egész biztosan hatottak a készítőkre. Lehet csak a dizájn miatt érezzük a komoly áthallást – hisz maga a szituáció teljesen más – de tagadhatatlan, hogy a „Hóbortos 24 óra” se lenne rossz cím a történetnek. Igaz, néhány snitt és poén azért elég erősen pluszban rájátszik erre az érzetre, tényleg csak a szitu különbsége miatt nem mondható teljesen ki a „hát ez onnan van!”. Viszont olyan igazi egysoros, vagy mémalapanyag geg szerintem nincs benne, volt már jobb humorban is a Pixar.
És bár a Hihetetlen családokat nem soroltam be fent ifjúságinak, a coming of age poénok ott mindkét részben jobban ütnek.Pixaréknál fontos technikai dolog még az animáció, ami ezúttal nem akart szuperreális lenni, a Toy Story 4 érzésem szerint szebb volt ilyen téren (fényeffektek tekintetében meg pláne), de ide most nem is feltétlen illett volna az a durván fotorealisztikus külső, mert gyanítom a gimnáziumban még manapság sem találni benga orkokat. Viszont talán ebből is fakad az az érzés, hogy a világot ezúttal kevésbé használták ki, vagy nem volt olyan kreatív, hisz mindkét Szörny filmnél jóval erősebb volt a társadalmi karikatúra (igen, némileg több realizmussal), és ha hasonszőrű animációt keresünk még, akkor a Zootropolis is egy tökéletes példa arra, hogy mennyivel okosabban lehet kihasználni bizonyos fajok jellemzőit. Az Előre esetén a tündérek és a minotauruszok kaptak csak ilyet, pedig a környezet ennél sokkal gazdagabb. A teaser eleji hétköznapi snittek például teljesen hiányoznak a filmből, pedig olyan apróságokkal feldobhatták volna ezt.
Pici csalódás most a zene is, habár az Agymanók mellett a Dínó tesó dallamai se lettek túl maradandóak, de nyáron egész biztosan kapunk egy széjjelhallgatható albumot. Az Előre legnagyobb baja tényleg annyi, hogy nem a Lelki ismeretek után érkezett és az elmúlt 4 év egyértelműen leggyengébb Pixarja. A Dínó tesónak anno elnéztünk mindent, mert már túl voltunk a csodán, az Előre viszont csak emlékeztet arra, hogy az idei még hátra van. Akár Fredricksen bácsi kis házikója, eredeti filmként be van szorulva két óriás felhőkarcoló közé, de lufikészlete nem eleg a kiemelkedéshez, vagy az előző két folytatáshoz való felnövéshez.
Viszont annak ellenére, hogy klasszikus nem válik majd belőle, egyrészt mindenképp moziban nézős (örüljünk a nem elhalasztott tavaszi premiereknek…), másrészt még így is egy biztos szintet hoz, ami jócskán az átlagos termés fölé lövi be. Nem kell csodát várni, picit olyan, mint a Fel!: annak az első 10 perce után óriási zuhanásba kezd a színvonal, itt viszont az utolsó 15-re érünk egy nagyon szép csúcsponthoz – csak az odavezető út döcög a furgon alatt. Simán látom, hogyha nem jön 1-2 ismeretlen kicsi a semmiből, akkor 2021 lesz az első olyan év az Oscaron, ahol két egész estés Pixar jelölt is akad majd. Mert igen, van ennyire jó, csupán ettől az 5 betűtől joggal várhat többet is az ember. Mondom ezt elfogultként…
De júniusban meg is kapjuk azt a többet!
(Kísérő rövidfilm ezúttal sincs, ahogy a stáblistába se rejtettek semmi extrát.)
