A kívülálló – kritika


A kívülálló (The Outsider), televízióra alkalmazta: Richard Price, rendezők: Andrew Bernstein (3), Jason Bateman (2), Charlotte Brandstörm (1), J.D. Dillard (1), Karyn Kusama (1), Igor Martinovic (1), Daina Reid (1), szereplők: Jason Bateman, Cynthia Erivo, Ben Mendelsohn, amerikai filmsorozat, 60 perc, 1 évad, 10 rész, 2020- (18)

Gyászmese

Stephen King 2018-as regénye meglepő gyorsasággal költözött a televízióra egy 10 részes HBO sorozat keretében. A brutális bűncselekmény felderítése feladja a leckét a sokat látott nyomozónak, mert az elkövetéssel gyanúsított személy ugyanabban az időben egy másik helyen is felbukkant. Lassú, komor sztori, mely inkább elgondolkodtató, mintsem ijesztő, újfent bizonyítva, hogy a horror egy nagyon változatos, sokrétű műfaj megannyi lehetőséggel.

Egy kisváros irodalomtanárát és baseball edzőjét, Terry Maitlandet (Jason Bateman, aki egyben a sorozat egyik producere és két rész rendezője is) gyanúsítják meg egy brutális gyilkosság elkövetésével. Minden ellene szól, így elég hamar bevarrják (ráadásul mindenki szeme láttára, ami valljuk be őszintén, nem túl szerencsés és átgondolt dolog). A filmbéli csavar abból adódik, hogy az elkövető ugyanabban az időben egy tök másik helyen is jelen volt, ami ugye lehetetlen. Ralph Anderson (Ben Mendelsohn) nyomozónak tehát van egy elhamarkodott intézkedése, egy biztosnak tűnő gyanúsítottja és egy rejtélyes ügye, amit meg kéne oldania. Mindez szakmailag és emberileg is megviseli és ahogy az ilyenkor lenni szokott (mert Stephen King még mindig érti a szakmáját), a háttérben meghúzódik egy személyes tragédia is, fia nem is olyan régen rákban elhunyt. A kisvárosi történetek mindig erősebben hatnak, mert egy viszonylag zárt közösségről van szó, ahol gyakorlatilag mindenki ismeri a másikat, a szoros vagy kevésbé szoros rokoni kapcsolatokról nem beszélve. Az emberek máshogy viszonyulnak az élethez és a halálhoz, a valláshoz, nem temetkezik senki a kütyüjébe, nem a virtuális térben történnek a dolgok, más az értékrendjük, a hitviláguk. Nincs sem rohanás, sem dugóban araszolás, csak egy átlagos életritmus, amit igyekszik mindenki felvenni és boldogulni.
Egy haláleset az egész közösséget érinti és egy jó horrorszerző pontosan tudja, hogyan lehet kimaxolni ezt az egészet: az áldozat gyerek, erőszakos halállal halt, az elkövető helyi, köztiszteletben álló, ráadásul gyerekekkel foglalkozik. A cselekmény a nyomozásról szól, de nagyon sokszor visszanyúl a bekapcsolódó szereplők előéletéhez, melyre a bűntény – teljes – megértéséhez szükség is van. Anderson még mindig gyászol, vagyis próbálja feldolgozni gyermeke értelmetlen és korai halálát, miközben a közösség másik tagjának értelmetlen és korai halálával is meg kell birkóznia. Maitland családját megvetés övezi, és ez ugyancsak nem elhanyagolható momentum. Az ellentmondás, mely szerint Maitland egyszerre volt ugyanabban az időben két különböző helyen, feloldása nem kis feladat, ráadásul számos jel arra utal, hogy a természetfölötti húzódik meg a háttérben. Képzeljük el, hogy az ember egész életében kőkemény bizonyítékok alapján végzi a munkáját, hozza meg döntéseit, majd el kell fogadnia, hogy a négyjegyű függvénytáblázat és a büntető törvénykönyv nem adhatnak mindenre magyarázatot. Van egy keménymag (családtagok, nyomozó, ügyvéd stb.), amelyik ezt elfogadja, és valahányszor új valakit kell bevonni, mérlegelniük kell, hogy feltétlenül szükség van-e rá, és ha igen, akkor hogyan adagolják be neki mindezt. Mert elég, ha csak egyvalaki kételkedni kezd és/vagy a nagy nyilvánossághoz fordul és borult az egész. Fontos szereplővé válik az autisztikus jegyeket mutató magánynyomozó Holly Gibney (Cynthia Erivo) is, aki bár a társas érintkezésben bizonytalannak látszik, mégis képes kiszedni az emberekből a legszükségesebb információkat és parádés módon átlátni a dolgokat.  A kirakós darabkáit ráadásul úgy illeszti össze, hogy a természetfölöttin nem hezitál, elfogadja a létezését és egyenrangú bizonyítékként kezeli a tudományosan alátámasztottakkal. Az eredmények alapján a csapatnak nincs könnyű dolga, hasonló bűncselekmények nyomára bukkanva meg kell találniuk az összefüggést és rá kell jönniük, hogyan lehet tőrbe csalni valamit, ami talán nem is evilági. Mindezt nagy elővigyázatossággal, mert az életükben folyamatosan jelen van a veszteség, a fájdalom, melyből a gonosz táplálkozik. Az egyes részek mindig másra koncentrálva viszik egy lépéssel előbbre a dolgokat, még akkor is, ha látszólag nem történik semmi.

A kívülálló leginkább egy megfontoltan haladó, lassan kibontakozó lélektani dráma, melynek hol alig várjuk a folytatását, hol pedig azon agyalunk, miért is vágtunk bele ebbe az egészbe. A türelem és a bizalom azonban kifizetődik, mert összességében működik igazán, amikor már az egészet megéltük és átláttuk. A könyvet nem olvastam, állítólag tök más, de van, amikor a – szinte – szolgai módon való másolástól lesz valami jó, amikor még a kötőszavakat is megfilmesítik és van, amikor meg nem. Időnként lassú, az egyes részek aránytalanságát összességében (egészében) kiegyenlítő sorozatról van tehát szó nagyszerű színészi alakításokkal és elgondolkodtató mondanivalóval a gyászról, a fájdalomról, valamint a veszteségről.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 70 éves William H. Macy a filmtörténelem első számú lúzere
Következő cikk Ilyen A bárányok hallgatnak Willem Dafoe és Gillian Anderson kettősével