Peninsula – Holtak szigete – kritika


Peninsula – Holtak szigete, rendező: Sang-ho Yeon, szereplők: Dong-Won Gang, Jung-hyun Lee, Re Lee, Hae-hyo Kwon, Min-Jae Kim, dél-koreai akció-horror-thriller, 116 perc, 2020 (18)

Drive Hard

A zombifilm még él és mozog! Csak már halkabban hörögve, egyre lassabban csoszog előre…

Az élőhalottak mindig is köztünk jártak, de a 2010-es The Walking Dead indulása után lettek igazán érdekesek. És bár a jól indító sorozat hullámzó színvonala miatt már csak megszokásból nézős, azért akad még néha egy-két látványos vagy egyedi zombifilm – Z világháború, Kiéhezettek-, ami kárpótol a drága Lucille nyugdíjba vonulásáért.

Negan éppen 2016-ban suhogtatta meg először szögesdrótos barátnőjét, amikor az addig animációban alkotó Sang-ho Yeon Koreában zöld jelzést adott a busani járatnak és elkészítette minden apokaliptikus idők egyik legjobb zombifilmjét. A vasúti síneken száguldó horror izgalmasan használta ki a szűk tér adta feszültséget, érdekes, de feláldozható karaktereivel, fordulatos cselekményével, az akciók közé csempészett finom humorával nem csupán kritikai és világsikert aratott, de folytatás után is kiáltott!
A Peninsula – Holtak szigete (arrghh, a peninsula félszigetet jelent!!) teljesen szakít a Vonat Busanba hangulatával, nem viszi tovább a történetszálat, egyetlen régi szereplőt sem látunk, leszámítva a zombikat, amik viszont csak tényleges statisztákként hullanak az ember-ember elleni harcok hátterében.
Valahogy mintha a Menekülés New Yorkból és a Mad Max klónozásának horror-változatába csöppennénk: a zombiáradat csitulóban, Korea lezárva, a határain túl viszonylagos nyugalom, odabent meg ki tudja mi?! Ebbe az ismeretlenbe lopakodik be az ex-katona, Jung Seok (Dong-Won Gang) és összeverbuvált zsoldos csapata, hogy megkeressenek egy pénzzel teli, elhagyott teherautót.A nem túl eredeti alapötlet a később sem lép túl önmagán: hiába kezdenek özönleni a zombik, tűnik fel egy túlélő család, majd az apokalipszis uralására berendezkedett fegyveres banda, a rendező túl sok szereplőt mozgat és mindegyikük drámáját igyekszik bemutatni: a karakterekben van ugyan lehetőség, de így kidolgozatlanok maradnak, nem képesek a cselekményt izgalmasan továbbvinni.
Ehelyett kapunk száguldást, lövöldözést, kézifékes fordulót és halomba gázolt élőhalottakat! Ez önmagában mind nagyon látványos és érdekes, de nem helyettesíti az első rész feszült drámáját, pláne, ha az éjszaka sem képes leplezni a Matchbox-mozgású CGI autókat és a sokszor a Legenda vagyok rosszabb pillanatait idéző animált zombikat.Yeon az első rész csaknem 100 milliós sikere után valódi, hollywoodi léptékű folytatást tervezett: kár, hogy néhány jó ötletet – távirányítós autó, zombiaréna – leszámítva egészen az elnyújtott befejezéséig tartotta is magát a tengerentúli fordulatokhoz.
Nagyon vártam, de a – valós időben és a sztoriban is – négy évvel későbbi kiáltásból felemás hörgés lett: az élőhalottak ugyan átbotladoztak az első rész által jó magasra helyezett léc alatt, ám a Peninsula a horrorhullámvasút helyett egy nem túl agyvelős Fast and Zombious száguldásba torkollott.

Ha most a második résszel nem is kaptuk meg, amit szerettünk volna, azért Will Smith, de főképp Brad Pitt még visszatérhetne egy zombifolytatásra, előzményre, spin-off-ra, rendezői változatra, akármire! De úgy tűnik, mindhiába: a várakozások ellenére ezek a holtak lassabban cammognak a megvalósulás felé, mint George A. Romero őszombijai.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk George Clooney kávéreklámjaiban mindig ott van fél Hollywood
Következő cikk 65 éve halt meg James Dean, aki örökké fiatal maradt