Dash és Lily – kritika


Dash and Lily, készítők: Fred Savage, Pamely Romanowsky, Brad Silberling, szereplők: Austin Abrams, Midori Francis, Dante Brown, Troy Iwata, amerikai romantikus minisorozat, 1 évad, 30 perc, 2020 (12)

Minőségi idő

Az elmúlt év mindenki számára extrán megterhelő volt, így még inkább érthető, ha így az ünnepek közeledtével valamilyen habkönnyű semmiségre vágyunk. A Netflix idén ráerősített a karácsonyi limonádékra, elég csak az Alkalmi randevú vagy a Karácsonyi cserebere: Az új hasonmás című filmeket említeni, de még sorolhatnánk. Ezek közül is kiemelkedik a Dash és Lily, ami eredetileg könyvből adaptált történet (Dash és Lily – Kihívások könyve), amivel némi eredetiséget is csempészett a műfajba.

A karácsonyi mesénk New Yorkban játszódik és két fiatal egymásra találását nézhetjük végig. Dash (Austin Abrams) kedvenc könyvesboltjában, a Strand-ben rábukkan egy kis piros noteszre, melynek tulajdonosa játékra invitálja. A szerencsés megtalálónak meg kell fejtenie a boltban egy rejtvényt, ezzel bizonyságot adva általános műveltségéről. A könyvrajongó Dash persze játszi könnyedséggel teljesíti a küldetést, és érdeklődni kezd a feladvány írója iránt. Aki nem más, mint az örök optimista Lily (Midori Francis), éppen nem túl vidám időszakát éli, bátyja segítségével próbál egy hozzá illő korabeli fiút találni, hogy legalább a szerelmi élete rendben legyen, ha már más nem is. Így bukkan fel Dash, ki aztán szintén egy kihívás elé állítja a lányt. A játék tovább folytatódik a notesszel. Lépésről lépésre megmutatják egymásnak a kedvenc helyeiket New Yorkban, a kedvenc ételeiket, és közben levélről levélre egyre inkább megismerik egymást, még ha a kilétük titokban is marad. Lényegében fogták A szerelem hálójában (szintén New Yorkban játszódó) levelezős cselekményét egy, a Nagy Almát kipipáló bakancslistával, és ezeket összegyúrták némi tinédzserkori problémával megfűszerezve. A szereplők szimpatikusak, a hangsúly persze Lily és Dash karakterein, de mind Dash barátja Boomer (Dante Brown), mind Lily bátyja, Langston (Troy Iwata) kapott azért pár jól megírt jelenetet. Az egyedüli igazán kellemetlen momentum Nick Jonas feltűnése, ám mivel ő volt a sorozat egyik producere, biztos nagyon szeretett volna szerepelni a végtermékben.

Három okból tudom ajánlani ezt a rövidke sorozatot. Egyrészt bájos. Ez így gyenge érvnek hangzik, de a műfaj kedvelői általában pontosan erre vágynak. Másrészt szeretettel bánik New Yorkkal  és a Rockefeller Center melletti korcsolyázás nélkül is megteremti a megfelelő karácsonyi hangulatot. Harmadrészt, és ez talán a legfontosabb, egy kifejezetten pozitív üzenetet kommunikál. Hőseink nem csak azért húzzák az időt, hogy legalább 8×30 perces epizódot produkáljanak, hanem azért, hogy valóban megismerjék a másikat. Nem lépnek addig szintet, nem jönnek össze, míg meg nem bizonyosodnak róla, hogy tényleg a másik fél az, akire szükségük van. Kinek azért, hogy nyitottabb legyen, kinek azért, hogy újra élvezni kezdje az életet. A külön, de mégis “együtt” töltött idő által kerülnek közel egymáshoz, ez egy olyan példa, amiből érdemes tanulni. (Még ha nem is ajánljuk a noteszen keresztüli párvadászatot biztos módszerként.)

Röviden ez lenne a Dash és Lily. A romantikus (kamasz) filmek rajongóinak garantáltan érdemes megtekinteni. Valamint azoknak is, akik a téli hidegben, 2020 eseményei után szeretnék egy kicsit megmelengetni a szívüket. Egy meleg bögre kakaó vagy tea mellé ajánljuk.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Egy karácsonyi reklám, ami akkora szívvel bír, mint egy jó mozifilm
Következő cikk Ralph Fiennes ikonikus filmszerepeiről mesél, de az a hang