Shadow in the Cloud – kritika


Shadow in the Cloud, rendező: Roseanne Liang, szereplők: Chloe Grace Moretz, Nick Robinson, Beulah Koale, Taylor John Smith, Callan Mulvey, Benedict Wall, Byron Coll amerikai háborús, akció, horror, 83 perc, 2020. (16)

Van… valami… a szárnyon…!!!

A II. világháború pilótái bevetéseik során nem csak ellenséges gépekkel találkoztak. Az európai hadszíntéren a szövetségesek és németek is figyeltek meg ismeretlen repülő objektumokat, amiket „foo fighter”-eknek neveztek el. De szóltak beszámolók „gremlin”-nek csúfolt gonosz lényekről, manókról, akik a levegőben a gépek üzemanyagát és szerkezeti elemeit dézsmálták. Hogy mi ebből a valóság? Talán most megtudjuk…

Maude Garrett (Chloë Grace Moretz – Ha/ver, Leleményes Hugó, Ha maradnék, Az 5. hullám) pilóta szupertitkos dokumentumot tartalmazó ládával a hóna alatt száll fel egy éppen bevetésre induló B-17-es repülő erődre. A háborús lázban égő macsó legénység nem fogadja túl szívélyesen a fiatal egyenruhás nőt, így Maud – hiába lobogtat írásos parancsot – a gép hasa alatt lévő géppuskás poszton találja magát.
A szűk fülkében elszigetelve a fedélzeti rádión keresztül kénytelen hallgatni a repülősök olyan szinten erős beszólásait, amitől még a leghímsovinisztább egyedek zsebében is kinyílik a metoo hashtag! Hogy még rosszabbra forduljon a sora, társaságot is kap: egy furcsa, valószínűtlen árny tűnik fel a repülő testén és módszeresen pusztítani kezdi a B-17-est. Hiába jelenti, a többiek megint csak nevetnek a lányon – egészen addig, amíg az árny támadásba nem lendül… és ezzel egy időben japán vadászgépek nem tűnnek fel az égen… Így Maud kénytelen kibiztosítani a géppuskát, hogy rátermettségét bizonyítva két fronton is harcba szálljon az ellenséggel!
Pedig jó ötletnek tűnt! Az alapszituációt már ismerhetjük, hiszen az 1983-as Homályzóna – A film George ”Mad Max” Miller rendezte, John Lithgow remek játékával feldobott repülős epizódjában már találkozhattunk az égben randalírozó gonosz szörnyecske-figurával – Ace Ventura egy rövid poén erejéig vissza is idézte később. A szűk, zárt térben megoldást kereső magányos főhős helyzetét is láttuk már, de ettől függetlenül a Shadow in the Cloud e két, újrahasznosított elemből összerakva lehetett volna egy olyan, jól sikerült meglepetés-mozi, mint Ryan Reynolds-szal az Élve eltemetve vagy Tom Hardy autóbanülős Locke-ja.
Az ígéretes alapötlet működik is egy darabig, Maud rátermetten replikázik a személyzettel a rádión, kíváncsiak is vagyunk, hogy mi lehet a titkos iromány, ami a konfliktus motorja kell hogy legyen, ám hiába a minimálszintű feszültség, a lány bezártsága unalmasan hosszúra nyúlik. Közben itt-ott feltűnik a gremlin, ami dob ugyan az akciófaktoron és tényleg látványos lövöldözéssel megkezdődik az égiháború is, ám az egész valahogy nem áll össze, mintha a készítők nem tudnának mit kezdeni a sztorival: a behatárolt helyszín ellenére is logikátlan, kidolgozatlan.
Chloë Grace Moretz hősiesen küzd, sokat sikít, lő és verekszik; mellette a férfi szereplők nem csak sokáig láthatatlanok, de súlytalanok is – biztosak lehetünk benne, hogy a lány az, aki megoldja majd a helyzetet. Ezzel nincs is baj addig, amíg odáig nem jutunk, hogy az égben harcoló gép hasán kapaszkodva-mászva küzd a szörnnyel és az elemekkel, hogy megmentse a szupertitkos információt tartalmazó ládát. Persze, annak titkáról is lehull végül a Marcellus Wallace-lepel… tartalma cuki, de sajna szintén nem túl hiteles.

A Shadow in the Cloud trailere sem kecsegtetett túl nagy élvezeti faktorral és végignézve sem lép túl egy ígéretesen induló, de összecsapott Twilight Zone-epizód keretein. Viszont 1 óra 15 perces nettó rövidségével fájdalommentes évkezdésnek azért elmegy.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A bárányok hallgatnak Clarice Starlingja már teljes előzetesben nyomoz
Következő cikk A vigyorgó "Tom Cruise" mégsem lett az USA elnöke