Perry Mason 1. évad – kritika


Perry Mason, alkotók: Ron Fitzgerald, Rolin Jones, szereplők: Matthew Rhys, Tatiana Maslany, John Lithgow, Juliet Rylance, amerikai krimisorozat, 1. évad (8 rész, 60 perc), 2020. (18)

Mindenki céltáblája

A HBO sorozatának főszereplője Perry Mason, aki az első világháború lövészárkaiban átélt borzalmak után Los Angeles-i ügyvédként még több emberi gyarlósággal szembesül. Fordulatokban gazdag cselekmény, szenvtelen erőszak, a Nagy Depresszió nyomasztó megidézése és egy félelmetesen jó Matthew Rhys.

Erie Stanley Gardner (1889-1970) két évtizedes ügyvédi gyakorlattal a háta mögött teremtette meg Perry Mason karakterét. 1933 és 1973 között több, mint 80 (ponyva)regényt írt a nehéz és/vagy reménytelen ügyeket elvállaló ügyvédről, aki sokszor a nyomozást is maga végzi és finanszírozza. Gardner a XX. század legolvasottabb amerikai írója és jelenleg is az előkelő harmadik helyett foglalja el. A regények alapján a Warner a harmincas években hat filmet készített, 1943 és 1955 között a rádióhallgatók minden nap 15 percet kaptak Mason történeteiből, 1957 és 1995 között pedig televíziós sorozatot és tévéfilmet mutattak be bő 270 résszel (az első sorozat hatalmas népszerűségnek örvendett, a még élő színészek a tévéfilmekben tértek vissza évtizedekkel később a képernyőre, a második sorozat azonban még egy évadot sem élt meg). Masont eddig 10-en személyesítették meg, Raymond Burr (1917-1993) alakítását kétszer jutalmazták Emmy-díjjal (1959, 1961), a sorozat pedig elnyerte a Golden Globe-díjat (1961). Természetesen ilyen ismertség mellett képregény is létezik belőle.Az HBO 2016-ban kezdett bele a sorozat feltámasztásába, ekkor még Robert Downey Jr. neve került szóba főszereplőként, de időpontegyeztetési problémák miatt végül producerként vett részt a produkcióban. A sorozat kiagyalója Ron Fitzgerald (Westworld, Nancy ül a fűben, Tara alteregói) és Rolin Jones (Gengszterkorzó, Nancy ül a fűben, Tara alteregói), az egyes részeket Tim Van Patten (Gengszterkorzó, Maffiózók, Trónok harca) és Deniz Gamze Ergüven (Mustang, A szolgálólány meséje) rendezték, Mason szerepében a walesi Matthew Rhyst (Foglalkozásuk: Amerikai, Csajok) láthatjuk. A forgatókönyv megírásával eredetileg megbízott Nic Pizzolatto A törvény nevében harmadik évada miatt hagyta el az előkészületeket.
A hosszabb felvezetéssel azt kívántam érzékeltetni, hogy bár a karakter felénk nem igazán ismert, Amerikában hatalmas kultusza van. Az örökség súlya nyomhatta az HBO vállát, ahol átérezve a felelősséget a legjobbakat választották az alkotógárdába.Érdekes módon a számtalan regény, rádiós és televíziós feldolgozás ellenére Perry Mason privát szférájáról nem sokat tudunk meg (a regényekben még a külsejére sem történik utalás). Az alkotók a cselekményt a harmincas évek elejének Los Angelesébe helyezték, a nagy gazdasági világválság és a szesztilalom idejére. Mason az első világháborút megjárt, poszttraumás stressz szindrómában szenvedő magánnyomozó, aki alig jövedelmező ügyekből gyakorlatilag egyik napról a másikra él el erősen leromlott állagú farmján. Férjként és apaként kudarcot vallva a szomszédos repülőtér tulajdonosával folytat heves szerelmi viszonyt, miközben bánatát rendre alkoholba folytja. Ruhája gyűrött és pecsétes, arca borostás, ő maga pedig általában kialvatlan és másnapos. Előszeretettel keresi a bajt, ahol szinte kivétel nélkül mindig őt hagyják helyben. Ezzel szöges ellentétben áll, hogy rendkívül gyors észjárású és találékony, figyelme pedig a legapróbb részletekre is kiterjed. Magánnyomozóként Elias Birchard ’E.B.’ Jonathan (John Lithgow) ügyvéd mellett dolgozik, munkáját a titkárnő Della Street (Juliet Rylance – Frances Ha, A sebész) és régi cimborája Pete Strickland (Shea Whigham – Fargo, Gengszterkorzó) segítik.A legújabb ügyük egy balul sikerült gyerekrablás, ahol bár a 100 ezer dolláros váltságdíjat kifizetik, a kis Charles Dodson holtan kerül elő. Előbb az apát, Matthewt gyanúsítják, majd az anyát, Emilyt (Gayle Rankin – A legnagyobb showman, GLOW), akinek védelmét az eljárás alatt ügyvédi praxist kiváltó Mason veszi át a hajlott korú E.B.-től. A vádat Maynard Barnes ügyész (Stephen Root – Hivatali patkányok, Barry), aki polgármester szeretne lenni és ezért semmitől sem riad vissza. Az ügy rendkívül bonyolulttá és összetetté válik, ahogy egyre több a hulla és egy helyi vallási közösség is érintetté válik.
Ez utóbbi fontos szerephez jut, mert egyrészt szinte minden szereplő a tagja, másrészt a gazdasági világválság társadalmáról is átfogó képet ad. A reményvesztettség a vallás felé fordítja az embereket, melyből a – kvázi – gazdasági vállalkozásként működtetett magánegyházak húznak hasznot. Véleményformáló erejük, hatalmuk megkérdőjelezhetetlen és a befolyásos tagok által szinte minden területen képviseltetve vannak. A showelemekkel tarkított közös révülettől a szegények sorsuk jobbra fordulását, a gazdagok a piszkos üzelmeik miatti bűnbocsánatot várják. A gyülekezet hitszónoka, vagyis a show arca Alice nővér (Tatiana Maslany – Sötét árvák), aki a háttérből az anyja Birdy (Lili Taylor – X-akták, Sírhant művek, Bűnök és előítéletek) és a „bölcsek” irányítanak.
Masonnek egyszerre kell a tárgyalóteremben és a külvilágban helytállnia, ahol korrupt rendőrök, levakarhatatlan firkászok, verőlegények, prostituáltak, telekspekulánsok, sikkasztók, lefizetett vagy éppen megfélemlített tanúk és esküdtek, valamint az Alice által feltüzelt tömegek várnak rá minden áldott nap. Saját egzisztenciális válságán és a háborús emlékeken felülkerekedve ered az igazság nyomába, hogy a valódi elkövetők akasztófára kerüljenek. A nyolc rész egyetlen bűntényen és a főszereplő személyes sorsán keresztül mutat be egy korszakot, ahol mindenki próbál érvényesülni és felszínen maradni, a kiábrándult embertömegeket, a bűnt, az álszentséget. Jelen van továbbá a rasszizmus, melyet a bűntény helyszínén szolgálatot teljesítő fekete rendőr, Paul Drake (Chris Chalk – Gotham, Underground, 12 év rabszolgaság) belső vívódásán keresztül érzékeltet, illetve az eltitkolt homoszexualitás egyes szereplők között. A személyes érdekek és ellentétek, az árulás, a harag, az irigység, a féltékenység, a hiszékenység és a hatalomvágy mind-mind részei a nyomasztó atmoszférának, melyre a képi és zenei világ is ráerősít.

A Perry Manson a megszokott HBO minőséget hozza (és nem csak azért, mert minden befektetett centnek helye van), melynek fényét az erőteljes színészi alakítások emelik. Izgalmas krimi, pontos és hű korrajz (jelmezek, díszletek, történelmi tények és közgondolkodás), valamint fordulatokban gazdag tárgyalótermi dráma egyben, fanyar humorral és jól megírt dialógusokkal. A nyolc rész elegendő időt hagy a szereplők megismerésére és a bűntény felderítésére, talán a kelleténél valamivel többet is (az egyes részeken belül is tapasztalni némi aránytalanságot). Lassan indul be, a tárgyalásnál ütemet (és stílust) vált, hogy aztán a lezárás egyszerre legyen meghökkentő és már-már bosszantóan gyors. A cselekmény időnként elkalandozik, egyes szálakat pihentet, altat, félbehagy, de összességében, élvezetes, szórakoztató darab, melynek következő évadát már be is rendelte az HBO.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Bodó Viktor 13 év után visszatér a mozikba, új magyar filmelőzetes
Következő cikk Így lett a Roger nyúl a pácban egy tényfeltáró doku