Home Sweet Home Alone, rendező: Dan Mazer, szereplők: Ellie Kemper, Rob Delaney, Archie Yates, Aisling Bea, Kenan Thompson, amerikai családi vígjáték, 93 perc, 2021 (12)
Nincs Karácsony Kevin sikolya nélkül! Vagy mégis…?
Most, hogy már november eleje óta minden fronton Jézus születését ünnepeljük, természetesen megnőtt az egy főre jutó fenyőfás filmek száma. Az idők fagyos szelének engedve ezeket egyre kevésbé a mozikban, sokkal inkább a tévés ismétlések és jó pénzért – „Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!” – az egyre sokasodó streaming szolgáltatók platformjain hógolyózzák az arcunkba.
Bár mindenki tudja, hogy nincs karácsonyibb film a Die Hard első részénél, azért évente kapunk új vetélytársakat a cím birtoklására – elég, ha csak az IMDb keresőjébe pötyögjük be a „christmas” szót! Idén a sok más lesikló között egy régi versenyző tért vissza, mégpedig a karácsonyi balhék legismertebb, ám jó ideje kevintelenített alapmozija, a sorozattá terebélyesedett Home Alone hatodik epizódja. Ami pedig annak idején a családbarát John Hughes, Chris Columbus és persze az akkor még gyerkőc Macaulay Culkin bájos, szórakoztatóan vicces téli kalandja volt, az mostanra az eredeti alkotókat nélkülöző, lejtőn leguruló, agypusztító fergeteggé vált!
Pedig adva van egy aranyos kisfiú, Max (Archie Yates imádnivaló volt első szerepében, a Jojo Nyusziban), aki nem túl eredeti, de már megszokott módon teljesen egyedül marad és szembeszáll az otthonába betolakodókkal. Akik most egy valójában jó szándékú, de balfék házaspár, McKenzie-ék (Ellie Kemper és Rob Delaney – Koszorúslányok, 21 Jump Street, A kis kedvencek titkos élete, illetve Deadpool 2) ellen veszi fel a harcot – a csata pedig egy roppant ronda, ám a neten vagyonokat érő germán babáért dúl az udvaron és a hatalmas ház szobáiban…
Igen, nagyjából ez a film sztorija, ami sok újdonságot ugyan nem rejt és szerencsére csak nagyjából egy óra húsz percig tart, ám a készítőknek ezt a viszonylag rövidke időt is sikerült tökéletes ötlettelenségbe, rossz rendezésbe, pocsék színészi játékba csomagolva – az ünnepre való tekintettel a csúnyább szót nem írnám le – behajítaniuk a fánk alá.
Kapásból a két ellenlábas szülő abszolút nem illik a képbe, mert amit korábban a Joe Pesci – Daniel Stern ügyefogyott, ám valamennyire azért gonosz duónak sikerült elérnie, azaz, hogy jókat röhöghessünk a hasraeséseiken, most Kemper túlpörgetett, színpadias játéka és Delaney kapásból idióta, lebutított Clark Griswold figurája többnyire a humor közelébe sem jut. Meg hogyan röhögjünk szívből a „gonosztevő” középosztálybeli, zöldövezeti Amerika jól megleckéztetett, hétköznapi lakóin?
Persze ez az írók hibája is, akik egy gyenge sztorit gyenge karakterekkel, viccmentesen pakoltak tele kezdve a nagyképű, baromkodó testvértől a humortalan repülős utastársig bezárólag. Ezek után már nyugodtan elspoilerezem, hogy a fő attrakció, amire valójában egy vérbeli Home Alone fel lenne fűzve, vagyis a betolakodók elűzése, nagyjából tizenöt percig tart a film vége felé, de addigra már annyira belefáradunk, hogy még a jobb esések sem jutnak át a lefagyott ingerküszöbünkön.
Talán az egyetlen eredeti húzás a filmben az, hogy rendőrként feltűnik az alap moziból Kevin bátyja, Buzz McCallister, akit ugyanaz a Devin Ratray játszik, aki anno bő harminc évvel ezelőtt is a főhős agyára ment. A rövidke jelenetet azonban nem viszik tovább, pedig lenne benne lehetőség, így ez is, mint egy csillogó karácsonyfadísz, csupán a levegőben lóg, csakúgy, mint a töltelékként, súlytalanul elhelyezett anyai hazafelé út Japánból – az eredetiben legalább John Candy kedvessége és polkája jól elszórakoztatta a nagyérdeműt!
Alapból sokat nem lehetett várni ettől a folytatástól és bár Archie Yates egészen ügyes a Harry Potter szemüveges mini McGyver szerepében – remélhetőleg hosszabb távon több is rejlik benne a cukiságon kívül –, a Home Sweet Home Alone határozottan nem való az összebújós, csillagszórós, fahéjillatú estére!
Hohoho és yippikayeeeee! Inkább egy Griswold-féle Karácsonyi vakáció ezredszer vagy John McClane ökölbe szorított lábujjakkal a Nakatomiban, mint egy újabb tejfelesszájú, a házat végigakciózó kisgyerkőc!
