Ne nézz fel! (Don’t Look Up), rendezte: Adam McKay, szereplők: Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Jonah Hill, amerikai vígjáték, 145 perc, 2021., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
#mindmeghalunk
Ritkán látni ennyi sztárt egy filmben, akik közül csak néhányan tudják, hogy mind meg fognak halni. Egy hatalmas meteor tart ugyanis a Föld felé és az embernek olyan érzése támad, mintha ennek közlésére még nem létezne XXI. századi protokoll. A Ne nézz fel!-t a Netflix az idei év egyik legnagyobb dobásának szánta, és hát jó-jó, de azért nem 6-os.
Rohanó világunkban egyszerűen nincs idő a kihalásra. Amikor a végtelen világűr titkait fürkésző tudós doktorandusz hallgatója felfedez egy Föld felé száguldó meteort, kézenfekvő megoldásnak tűnik a döntéshozók riasztása. Valamivel több, mint fél évünk van felkészülni a „bolygógyilkos” fogadására, különben a dinoszauruszok sorsára jutunk. Dr, Randall Mindy (Leonardo DiCaprio) és Kate Dibiasky (Jennifer Lawrence) döbbenten tapasztalják, hogy az Egyesült Államok elnökének bokros teendői közé nem fér be egy kihalással fenyegető katasztrófa.
Janie Orlean elnök (Meryl Streep) és kabinetfőnöke Jason (Jonah Hill) egyszerűen lepattintják őket, ezért egy nagy népszerűségnek örvendő beszélgetős műsorban osztják meg az emberekkel a hírt. Az időzítéssel azonban baj van, mert a celebvilág álompárja éppen szétválni készül és az embereket jelenleg ez tartja lázban. Úgy tűnik, tudósaink magukra maradtak a problémájukkal, az idő pedig vészesen fogy.
Adam McKay forgatókönyvíró-rendező még valamikor a 2000-es évek elején kötött eltartási szerződést Will Ferrell-lel (A híres Ron Burgundy legendája, Tesó-Tusa, Taplógáz, Pancser police), hogy ontsák magukból a látszólag bárgyú, ám közben vaskos társadalomkritikát, de minimum az emberi hülyeséget kifigurázó filmjeiket. Most is valami hasonlóra számítottam (bár a legutóbbi két mozijával (A nagy dobás, Alelnök) is komolyabbra vette a figurát), ám a Ne nézz fel! sokkal inkább merít a kiábrándultságból, mint az önfeledt humorból. Volt, hogy nevettem, de ez inkább kínos és zavarodott nevetés volt, mert talán nincs is benne olyan jelenet, ami ne jelen problémáiról szólna. 
Olyan dolgokról, mint a populista politikusok ámokfutása, a techóriások mindenható urainak kapzsisága, a média aránytévesztése, az emberek totális elhülyülése és a tények semmibevétele, melyek önmagukban is veszélyesek, nemhogy így együtt. Felénk tart egy meteorit, ami nagyobb, mint amelyik a dinoszauruszok kihalását okozta. Hat és fél hónapunk van cselekedni, különben eltűnik az élet a Föld színéről. Ezek tények. Tudósok megfigyelték, kiszámolták, igazolták. Ezt azonban nem lehet csak úgy megosztani az emberekkel, mert az totális káoszt okozna. Na de létezik egyáltalán ebben a helyzetben olyan, hogy megfelelő pillanat és hangsúly?
Az élővilágot bemutató képsorok arra figyelmeztetnek, hogy velünk együtt minden más is eltűnik, de csak mi vagyunk azok, akik tehetünk ellene. A szükséges tudás és technológia a rendelkezésünkre áll, de vajon képesek leszünk félretenni a saját hülyeségeinket? A film a jelennek üzen, amikor egy világjárvány kellős közepén tudósokat, politikusokat, milliárdosokat, a média képviselőit és az átlagembert ugrasztja egymásnak pont úgy, ahogy a hírekben látjuk és halljuk egy világjárvány kellős közepén.
A Ne nézz fel! egy katasztrófafilm, ahol az igazi katasztrófát az emberi természet jelenti, illetve az, ahova a Homo sapiens napjainkra eljutott. Mondhatnánk azt, hogy persze, már megint a hülye amerikaiak, de mindannyiunkról és mindannyiunkhoz szól. A maga módján humoros, de közben kíméletlen társadalomkritikát fogalmaz meg és görbe tükröt tart felénk. A nagy nevek teszik a dolgukat, viszont a játékidő hosszúságát lényegében semmi nem indokolja. Fontos figyelmeztetés: nézzük végig, mert a stáblista alatt két egyáltalán nem felesleges jelenetet kapunk. 
