David Attenborough: Az élet színei – kritika


attenborough 1David Attenborough: Az élet színei (David Attenborough: Life in Colour), rendezte: Sally Thomson, Nick Green, Bridget Appleby, narrátor: David Attenborough, angol-ausztrál dokumentumfilm-minisorozat, 1 évad (3 rész, 45-50 perc), 2021., 7 éven aluliaknak nem ajánlott!  

„Miért piros a majom feneke?”

A természetben megtalálható színek, formák és minták csak számunkra néznek ki így, az állatok egy része máshogy érzékeli a minket körülvevő világot, ami magyarázatot ad több olyan dologra is, ami számunkra nem tűnik logikusnak. A 95 éves Sir David Attenborough a fiatalok lelkesedésével és energiájával veti bele magát a témába és hozza el nekünk a technológia és a tudomány ezen a téren elért legújabb eredményeit.

Amit és ahogy látunk, azt gyakorlatilag csak mi látjuk így, az agyunk által megalkotott kép milyensége millió éves evolúció eredménye és elsősorban ránk, emberekre jellemző. Az iskolában megkapjuk az alapokat (néhány törvényszerűség, furcsaság, érdekesség) és akit érdekel a téma, sok információt szerezhet az élőlények látásáról, valamint a színek, formák és minták sokféleségéról és szerepéről. Persze még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, de ez a kutatási terület számos új eredményt és felfedezést tudhat a magáénak és ami a filmkészítés szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható, a képrögzítő és képalkotó technika is hatalmas fejlődésen ment át. Ha természetfilmről és tudományos ismeretterjesztésről van szó, a legtöbbünknek Sir David Attenborough jut az eszébe, aki 95 évesen is ugyanolyan aktív, mint évekkel, évtizedekkel ezelőtt.david attenboroughA Netflix tavaly mutatta be Az élet a bolygónkon című életrajzi dokumentumfilmet, melyben a legendás műsorvezető mesél a saját és a Föld életéről, egyben aggodalmát fejezi ki bolygónk jövőbeli sorsát illetően. Az élet színei (a BBC-vel karöltve) kevésbé borúlátó és az élet sokféleségét ünnepelve azt mutatja be, milyen – fontos – szerepet játszanak a színek a növény- és állatvilágban. Érdekessége, hogy a harmadik rész tulajdonképpen egy werkfilm, ami az első két rész készítésének kulisszatitkaiba vezet be minket.
Részben neki köszönhetem, hogy sok-sok évvel ezelőtt biológia speciális tantervű gimnáziumi osztályba jelentkeztem (Gerald Durrell volt a másik) és érettségi után is ezen a vonalon tanultam tovább és a mai napig nagyon érdekel a biológia, valamint társtudományai. Ez egyben azt is jelenti, hogy tizenéves korom óta olvasom a könyveit és nézem a filmjeit. Mindig is lenyűgözött a csillapíthatatlan kíváncsisága, fiatalos lendülete és az, hogy a legújabb tudományos eredményeket és technikai vívmányokat is felhasználja az éppen aktuális filmje készítése során.attenborough 2A sorozat első részének címe Beszédes színek, ebből azt tudhatjuk meg a különböző állatok miért éppen olyan színűek, amilyenek, illetve mit és hogyan látnak ebből fajtársaik és a többiek. A második rész a Rejtőszínek címet kapta és a ragadozó-préda témakört járja alaposan körbe. A harmadik, egyben befejező rész azt mutatja be, hogy az állatok látását milyen műszaki eszközökkel próbálták, próbálják meg minél pontosabban visszaadni. Megismerjük továbbá azokat a kutatásokat is, melyek arra irányulnak, miként fogadják be és dolgozzák fel az állatok a környezetükből érkező különféle információkat. Ezen a területen sokszor nagy képezlőerőre és leleményességre van szükség.

A sorozatot végig nézve ráeszmélünk, hogy az általunk látottak a világnak csak egy nagyon kis szegletét jelentik, mert rengeteg olyan dolog van, amit a szemünk nem képes érzékelni. Nekünk ennyi elég ahhoz, hogy boldoguljunk, míg más állatfajok többet, kevesebbet vagy egyszerűen csak máshogy látnak és láttatnak. A cél továbbra is az, hogy a legértelmesebb, egyben legkártékonyabbnak fajként, ugyanakkor az élővilág szerves (és felelős) részeként óvjuk, védjük és megőrizzük ezt a sokféleséget. A minden szempontból egyedülálló vizuális élményt Sir David Attenborough jelenléte, személyes varázsa, hitelessége és mérhetetlen tudása teszik teljessé.9.5. szék

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Knutby: Imádkozz, engedelmeskedj, ölj – kritika
Következő cikk Az év, amikor a Föld megváltozott - kritika