Űrhadosztály 2. évad (Space Force), alkotók: Steve Carell, Greg Daniels, rendező: Ken Kwapis, szereplők: Steve Carell, John Malkovich, Lisa Kudrow, amerikai vígjátéksorozat, 2. évad (7 rész, 25-29 perc), 2020- (16)
Parkolópályán
Mivel Trump már nem játszik, az Űrhadosztály fiaskója után az új kormányzat jelentősen megvágja a költségvetést. A csapat alternatív bevételi források után kénytelen nézni, miközben Naird tábornok egyre kevesebb sikerrel lavírozik a munka és magánélet között. A második évad 7 résszel tér vissza a Már megint Malcom és A hivatal Emmy-jelölt rendezőjével.
Naird tábornok (Steve Carell) néhány hónapot kap a bizonyításra az új hadügyminisztertől, miközben riválisai a tenyerüket dörzsölik közelgő bukását látva. Az Űrhadosztály alapvető működése kerül veszélybe azzal, hogy szinte semmire nem jut pénz, nem mintha bárkinek is lenne fogalma arról, miért is vannak ők és mi a feladatuk. A csapat a végsőkig összetart, de egyre többen kapnak jobb ajánlatot vagy gondolják úgy, hogy más területen kéne szerencsét próbálniuk.
A tábornoknak rengeteg a dolga és kötelezettsége, ami már az egészségére és kihatással van, ráadásul éppen most válik börtönben ülő feleségétől és a lánya is elbizonytalanodik a továbbtanulást illetően. Próbál katonához méltóan viselkedni és példát mutatni, határozott és következetes vezetőként fellépni, de ereje és türelme egyaránt fogyóban van.
Mintha örök veszteseket tereltek volna össze pusztán csak azért, hogy jót mulassanak rajtuk, hiszen az űrben nem történik semmi olyan, amit nélkülük ne tudnának megoldani. Aztán végül valahogy mindig az ő nyakukban köt ki a kaki. Valójában mindenki jó valamiben, csak rá kell jönniük, hogy mi az és ennek megfelelően kell kiosztani a feladatokat, ami nem mindig sikerül, lényegében ettől olyan humoros az egész, még akkor is, ha ez nem az a kimondott önfeledt humor.
Az első évad finoman szólva is megosztóra sikerült, ám a pénzemberek úgy döntöttek, van értelme folytatni, igaz, ezzel kapcsolatban számtalan ígéret elhangzott. Egyesek szerint a második évad elkészítése során tartották is magukat ezekhez az ígéretekhez, amivel sokkal szórakoztatóbb lett, szerintem meg pont azt viszi tovább, amit eddig. Ez persze nem baj, mert én eddig is nagyon szerettem, a hatvanhoz közelítő humoristák elmélkedése az életről általában működik nálam.
A fő vonalat továbbra is Naird tábornok viszi, de ezúttal a többiek is kibontakozhatnak; egy kicsivel jobban megismerünk mindenkit és nem csak önmagában, hanem a csapat többi tagjához fűződő viszonyát tekintve is. Természetesen az ő karaktereiket is Carell és Daniel álmodta meg, talán éppen a saját fiatalkori élményeiket, tapasztalataikat írva bele a történeteikbe. Mindenki megpróbálja saját magát elhelyezni a csapatban és úgy általában az életben, miközben fontos döntéseket kell meghoznia a karrier vagy éppen a szerelem kérdésében.
A második évadban tehát már nem csak egy ember személyes problémáival találjuk szemben magunkat, hanem a többiekével is és ezek a problémák gyakran másokra is kihatással vannak, hiszen ettől csapat egy csapat. Ehhez továbbra is hozzájön még az aktuálpolitika és a társadalomkritika; a világ vezető hatalmának szerepére egyre több a jelentkező és ezt amerikaiként nem könnyű feldolgozni. Ha történtek is finomítások az első évadhoz képest, az Űrhadosztály továbbra sem az a sorozat, amit mindenki imádni fog, de ezzel nincs is baj. A vége viszont aljas módon megint feldob egy érdekes témát.
