Lost Epic – játékteszt


lostepic keyart

Fejlesztő: OneOrEight, Team EARTHWARS; Kiadó: oneoreight; Platform: PC, PS4|5

Mire számíthat az emberiség gátlástalan istenségek ellen? A játékosra hárul ennek kiderítése, ugyanis a Lost Epic egy sok türelmet és kitartást igénylő zúzós akció-szerepjáték.

Készítői nem tartották sokáig Korai hozzáférés territóriumában a Lost Epicet. Az akció-RPG már a tavaly júniusi debütálásakor is 7-10 órát felölelő játékmenetet ígért. Mostanára, tehát a végleges kiadás megjelenésének apropóján még legalább ugyanennyi időtartam várja a játékosokat. Persze, a „több néha kevesebb” elv hangyányit jelen tesztünk alanyára is igaznak mondható, ugyanis hiába az élvezetes játékmenet és a megannyi lehetőség, a 2016-os Earth’s Dawn fejlesztőcsapata kissé túlzásba vitte a gyűjtögetést és az egyedi fegyverek, illetve tárgyak készítésének lehetőségét, ami mindent egybevetve valószínűleg csak a műfaj tősgyökeres kedvelői számára lesz elfogadható.

lostepic1

A Team EARTHWARS látványos fantasyjében a nehézségi fokozat kiválasztása, valamint az irányítás elsajátítása után a sztori úgy startol, hogy az általunk kontrollálható karakter küllemét személyre szabhatjuk. Többféle skin közül mazsolázhatunk, melyek a ’90-es és 2000-es évek animéinek stílusjegyeit idézi. Ezen felül azonban különbség nincs közöttünk, viszont hosszú távon mi döntjük el, hogy hősnőnk milyen kvalitással rendelkezzen és ehhez igencsak szorgalmasnak kell lennünk.

lostepic2

Mivel a Lost Epic tulajdonképpen egy oldalnézetes hack’n’slash, érdemes valamennyi utunkba kerülő ellenséges szándékú lényt miszlikbe aprítanunk, tehát kis túlzással orrvérzésig farmolnunk. Egyrészt mindegyikőjük kiiktatása után szintlépéshez szükséges vörös színű kristályok a jussunk (ami által képességpontokhoz jutunk), másrészt pedig olykor spéci tárgyakat is bezsebelhetünk. Mindezeket a különböző pályarészeken tanyázó boszorkányoknál vehetjük igénybe és bizony sokszor jó mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, hogy a megfelelő szintre tréningezzük magunkat. Ugyanitt természetesen a gyorsutazás lehetősége is adott, és ez nem csupán a gyűjtögetés miatt fontos, hanem mert sokszor vissza kell merészkednünk olyan titkos helyekre, ahova kizárólag frissen megszerzett talentumunkkal tudunk bejutni. A pályákon (s ládákban is) megtalálható tárgyakat pedig különböző kombinációk által gyárthatunk magunknak életerőnövelőt, fegyvereket, páncélt, ékszert stb., tehát mindenféle hasznos kelléket, amire egy hasonszőrű szerepjáték végigjátszása alkalmával szükségünk lehet.

A hangulat teljes egészében szenzációs, közel az egész játékot japán hangalámondással (és angol felirattal) látták el, továbbá a hangeffektusok kiválasztásáért és a zenei aláfestésért jár a plusz pont. A már említett negatívuma mellett tán az önismétlő küldetéseit lehet felróni, emiatt is jelenthető ki címünkről, hogy kifejezetten stílusának rajongóinak készült. Már csak azért is, mert a keményebb nemezisek elleni „soulslike” csata sokszor monotonná teszi a nem túl kreatív, de az összkép mivoltából igencsak szórakoztató Lost Epicet.

7 szék

 

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Kirby’s Dream Buffet – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ott torony volt - kritika
Következő cikk Soul Hackers 2 - játékteszt