Fejlesztő: Criterion Games; Kiadó: Electronic Arts; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
A sebességvágy továbbra is él bennünk, de nem biztos hogy a Need For Speed Unbound hozza el mindenki számára a megváltást.
Ne szépítsük: a Need for Speed széria bizony látott szebb napokat és az utóbbi években csak vergődik. A sorozaton az sem segített, hogy a fénykorában megszokott és az EA Sports játékoknál rendszeresen alkalmazott évenkénti megjelenés helyett mostanában már csak minden második esztendőben érkezett új rész (pont a film érkezésekor kezdődött a folyamat, ami szintén nem a legminőségibb darab). Nem volna fair, a sikertelenséget pusztán a Ghost Games nyakába varrni, de úgy tűnik, hogy a kiadó pontosan ezt tette. Nemcsak hogy elvették tőlük a franchise-t, de gyakorlatilag be is zárták őket (erős leépítés történt, a megmaradt stábot pedig visszakeresztelték a korábbi EA Gothenburg névre, hogy engine fejlesztéssel és más stúdiók munkájának támogatásával foglalatoskodjanak).
A legutolsó 2019-es Heat óta bizony három év telt el, ami rengeteg idő NFS léptékkel mérve. Csak hogy szemléltessem: az 1994-es debütálás óta csak a második részre kellett ugyanennyit várni, a többi esetben évente, vagy kétévente érkeztek az epizódok. Az ember azt gondolná tehát, hogy ennyi idő alatt minimum egy teljes újratervezés történik, vagy akár egy forradalom. Pláne ha hozzátesszük, hogy a staféta visszakerült a Criterion Gameshez, akiket jól ismerünk a Burnout szériáról és akik 2010-ben és 2012-ben már alkottak maradandót “sebességvágy” fronton is (Hot Pursuit / Most Wanted).
Ehhez képest az Unbound nemhogy forradalmat nem robbantott ki, de nagyon is beállt a sorba és nem nagyon mer igazán újítani. Az EA még mindig a sokak által a legjobb NFS-nek tartott Underground sikerét próbálja kergetni, ezért az új epizód ismét leginkább az utcai versengést, a suhogós melegítős fiatalokat és úgy általában a Fast and Furious hangulatot hozza (de azért szerencsére nem kizárólag). Ami viszont változott, az a grafikai megjelenítés, ugyanis kapott egy kis rajzfilmes, animés behatást. Mindez leginkább az átvezetőkön látszik, ahol cel-shaded karakterek osztják az észt, de sokkal fontosabb, hogy a versenyek alatt, az autók körül is vannak mindenféle rajzos effektek. Ugratásnál például megjelenik egy-egy szárny oldalt, a kerék kipörgésekor pedig masszív (persze rajzolt) füstfelhő telíti a teret.
A bejelentéskor (ami amúgy meglepően későn, mindössze két hónapja történt) volt is nagy riadalom, mindenki azt akarta tudni, hogy ezen effekteket ki lehet-e majd kapcsolni. Az ígéretek úgy szóltak, hogy igen (ha nem is teljes mértékben), de végül úgy alakult, hogy nem. Ennek oka egyelőre nem ismert, illetve hogy patchben várható-e ilyen jellegű beállítás a settingsben, de az az igazság, hogy annyira nem borzasztó a dolog. Simán meg lehet szokni és nem is néz ki feltétlenül olyan idétlenül, mint az ember elsőre gondolná.
Sztori természetesen(?) most is van, nagyjából arról szól, hogy a főhős elveszíti a szuper verdáját, kiesik egy időre a versenyzés világából és persze a játék során majd nekünk köszönhetően szerzi vissza az ázsióját, no meg a kocsit. Sablonos? Igen. Nélkülözhető volna? Abszolút. Na de ne pörögjünk ezen, mert van és kész, ha pedig már így esett, akkor egy jó kis karaktergenerálás is dukál hozzá. Ha nem is alkothatunk meg bárkit, azért a nyolc alap karaktert rendesen fazonírozhatjuk kiegészítőkkel.
No de beszéljünk végre a játékélményről és a játékmenetről, hiszen a nap végén ezek a legfontosabbak a sok körítés mellett. A helyszín ezúttal Lakeshore City (amely láttán ha Chicago ugrik be, az nem a véletlen műve), vagyis kapunk egy hatalmas, szabadon bejárható várost, ahol persze mint a gombák nőnek a random versenyhelyszínek. Ezekre azonban nem lehet csak úgy korlátlanul rászabadulni, a játék szisztémája szerint napi versenyek vannak és ezek közül is a hétvégi alkalmak viszik a prímet. Akadnak pénzdíjas futamok, vannak ingyenesek, de a lényeg hogy akármelyiken is indulunk, a megnyert összeg nem landol automatikusan a kasszánkban, hanem csak nap végén, ha sikeresen visszajutunk a garázsba.
Ehhez azonban a rend őreinek is lesz egy-két szavuk, ugyanis a versenyeken is megjelennek (s azok végzetével sem feltétlen szakadnak le rólunk), illetve a tét nélküli furikázásokkor is ránk tudnak tapadni, s ha sokat ügyetlenkedünk, az mondanom sem kell hogy negatív hatással van a nap során összeharácsolt bevételre. Van azonban még más mód is a bevétel gyarapítására, mégpedig a fogadás. Bármelyik versenytársunk ellenében megtehetjük, s ha sikerül előrébb végeznünk mint ő, akkor kapunk egy kis kiegészítést. Persze ez nem kötelező elem, de ha érezzük magunkban az erőt, akkor extra motivációt (na meg suskát) adhat.
S hogy mit lehet még csinálni? Akad egy rakás szórakoztató tennivaló. Óriásplakátokon lehet átugratni, vannak drift zónák, sebességmérő kapuk, ugratók, ezeknél lehet rekordokat döntögetni, ha éppen nem versenyzünk. Van számos gyűjtögetni való is, illetve olykor jönnek különféle felkérések, hogy valakit el kell szállítani egy megadott helyre, természetesen a zsernyákok figyelmének felkeltése nélkül (de azért gyorsan).
Őszintén szólva a saját (szubjektív) véleményem az, hogy az új NFS egyáltalán nem jó irány, sokkal szívesebben látnék olyasmi felállást, mint amit az első részek meg a klasszikus arcade racerek nyújtottak, vagyis mindenféle feltétel (és sztori) nélkül egy rakás verseny egymáson és hadd szóljon. Az se volna baj, ha a Forza Horizon felé haladnának, mínusz a mezőkön, erdőkön át való száguldás, meg az idő visszatekerés, mert ezek azért méltatlanok egy autóversenyhez (olyan mintha FPS-ben nem halnánk meg, ha lelőnek).
De ha objektíven nézzük (bizonyára sokan vannak, akiknek igenis bejön ez a model), akkor is is számos sebből vérzik az egész. A grafika szép, a frame rate folyamatos, de azért akadnak tereptárgyak, amiket későn rak ki a játék, illetve én úgy éreztem, hogy nincs igazi karaktere a helyszíneknek. Majdnem minden verseny egyforma, ráadásul rengeteget kell grindolni, főleg az első időkben. Azt ugyanis felejtsük el, hogy egyből nyerni fogunk zsinórban, még a helyezésekért is meg kell küzdeni, az így elnyert lóvéból meg még a fejlesztésekre is alig jut, nem hogy a 143 elérhető verdából bevásároljunk.
Multiplayer szegmens van, igaz csak mutatóba, nagyon el van szeparálva a főjátéktól. Az ott megszerzett verdákat ugyan használhatjuk, de csak a tuningok nélkül. Rendőrök sincsenek a többjátékos módban, csakis a rivális játékosok. Tizenhatan lehetnek egyszerre egy szerveren, de egyszerre csak 4 versenyző mérettethet meg egymás ellen, ami azért visszalépés a korábbi 8-hoz képest.
Lezárásként azt tudom mondani, hogy erősen függ az egyéni ízléstől, hogy ki mennyire fogja tudni élvezni az új Need for Speedet. Ha például nem vagy rosszul, sőt kifejezetten szereted az A$AP Rocky és társai féle zenéket, meg úgy általában a rapet, az biztosan segít. Aki imádja az utcai versengést és az ezzel járó, kicsit harsányabb körítést, az szintén megtalálhatja a számítását (ők nyugodtan hozzá is adhatnak egy pontot a végeredményhez). Azonban az Unbound ezeken túl igazi újítást nem hoz játéktechnikailag, s amit nyújt azt is kissé álmosan, komótosan teszi. A versenyek nehézsége nem teljesen kiegyensúlyozott, sokat kell gürizni a játék elején, amihez nem biztos hogy mindenkinek lesz türelme (azt, hogy beülök, gyorsan választok egy jó verdát és csapok egy gyors versenyt, azt felejtsd el), a multi pedig szegényes. A Criterion visszatérése tehát nem hozott forradalmat, s ha sikerült is valamelyest előrelépni az elmúlt években megszokotthoz képest, nem igazán jelentőset.
Legutóbb ezt teszteltük:
