Nem álltunk meg az előző körnél és folytattuk a PSVR2 nyitó címekkel való ismerkedést. A mai menün szerepel a What The Bat? és a Tentacular mint friss húsok, továbbá az örök favorit Moss két része. Főszerepben a cukiság.
A most tesztelt hármas is rendelkezik közös vonásokkal. Először is mindegyikben aktívan kell használnunk a végtagjainkat – mármint úgy, hogy azokat látjuk is a képernyőn. Kettő ráadásul meglehetősen poénosra vette a figurát, s ezeknek a főszereplői akár Ollókezű Edward távoli unokatesói is lehetnének (tényleg, abból nem csinál senki VR játékot? itt volna az alkalom!). A másik faktor az aranyos körítés. Van amelyik furán cuki, megint másik ijesztően cuki, és akad ami szimplán csak hősiesen cuki.
What The Bat?
Fejlesztő, Kiadó: Triband; Platform: PC, PS5
Ki mondta, hogy az erőszak nem megoldás mindenre? Ha neked is mindkét kezed helyére egy-egy baseball ütő nőne, akkor valószínűleg helyeselnél. Mindez persze csak vicc, mégpedig a What The Golf? alkotóitól. Az is kellőképpen pihent játék volt, ez sem különb. Tulajdonképp nem is egy egybefüggő sztorit kapunk (habár valami azért van), hanem egy minijáték gyűjteményt. Összesen 100 szinten bizonyíthatunk, hogy kreativitásunk és ügyességünk egyedülálló. Lesz dolgunk a ház minden szegletében a fürdőtől a konyháig, de ellátogatunk majd egy farmra, lakatlan szigetre, sőt az űrbe is.
A feladat rendszerint pofon egyszerű: vagy valamit el kell ütni a megfelelő helyre (például a szennyes gatyákat a mosógépbe), vagy rombolni (tervezetten), de sokkal érdekesebbek azon tevékenységek, amelyeket nem jutna eszünkbe egy baseball ütővel megoldani, de itt kénytelenek leszünk. Így jöhet össze némi festegetés, kutyasimogatás, fogmosás, vonalkód leolvasás, vagy éppen járművek, gépek terelgetése egy hatalmas joystick segítségével. Nem nehéz egyik pályán sem rájönni arra hogy mit is kell csinálni, sőt egynémelyik szint szemtelenül hamar véget is ér. Éppen ezért a játékidő sem túl hosszú, képességeinktől függően 2-3 óra alatt végezhetünk is. A What The Bat? inkább az a fajta kellemesen őrült szórakozás, amit elő lehet venni, ha vendégek ugranak be megnézni az új VR sisakot, s mivel erőszakot csakis szuperkedves formában tartalmaz, gyerekeknek is odaadható. Egy dologra érdemes csak figyelni, hogy legyen jó nagy hely mozogni (2*2 méteres teret igényel) és ne legyen semmi törékeny a közelben. A grafika nem fog ugyan állakat ejteni, és a PSVR képességei sincsenek igazán kihasználva (tulajdonképpen simán elképzelhető lett volna az elsőn is), cserébe tartogat olyat, ami néha ezeknél sokkal fontosabb: nagybetűs mókát és kacagást.
Tentacular
Fejlesztő: Firepunchd Games UG; Kiadó: Devolver Digital; Platform: PC, PS5
Elég azzal kezdenem, hogy a Tentacular kiadója a Devolver Digital, így kb. mindenki tudja mire számítson – őrületben most sem lesz hiány. A játék főszereplője egy hatalmas, de igencsak jámbor tengeri szörny. A két hatalmas csáppal rendelkező jószág békésen éldegél és jár-kel La Kalma, tengeri szigetecske lakói közt, sőt ott segít ahol csak tud. Erre egyébként extra lehetősége is van, ugyanis a helyiség tudósai egy különös és igen csak erőteljes energiaforrással kezdenek kísérletezni, amihez igencsak jól jön két hatalmas segítő kéz.
Ötven pályán keresztül játszódik a történet, ahol gyakorlatilag mini diorámákba kerülünk minimális mozgási lehetőséggel. A megoldandó feladatok egy része sima akció (tárgyakat kell ide-oda dobálni, vagy elektromos vezetékekből rögtönzött csúzlikból kilőni), a többi viszont ügyességet és kreativitást is igénylő építkezés. A játék egésze erősen épül a fizikára, de különösen ezeknél a szegmenseknél ütközik ki mindez. Hatalmas gépezeteket kell ugyanis összerakni, amelyeket kis ragadó gömböcökkel tudunk összeilleszteni, ami nem kis türelmet és összpontosítást is igényel (sokszor fogunk káromkodva az újrakezdésre csapni). A későbbiekben akár repülő alkalmatosságokat is létre kell hozni, szóval nem csak annyi a kihívás, hogy rakjunk néhány konténert egymás tetejére. A játékmechanikákat egy sandbox pályán be tudjuk gyakorolni, de anélkül is eltarthat 4-5 órán keresztül a kaland, hogy ezeken leragadnánk (sőt, még opcionális küldetések is akadnak). A játékkal mindösszesen két nagyobb gondom volt. Az egyik, hogy néha kicsit pontatlannak éreztem az irányítást, a másik meg, hogy néha nagyon magára hagyja a játékost – ilyenkor jön a kérdés, hogy mit is kell csinálni. Tippek mindig vannak, tehát nem ezzel van a gond, hanem a konkrét, technikai részeknél jönne jól néha kicsit több információ. Mindenképp inkább a türelmeseknek ajánlott, akik szeretnek egy-egy feladattal elbíbelődni. Aki gyors sikerre és szórakozásra vágyik, az inkább máshol keresgéljen.
Moss / Moss: Book II
Fejlesztő, Kiadó: Polyarc; Platform: PC, PS4, PS5
Ugyan a Tetris Effect tesztjénél is elsütöttem már, de ha létezik olyan játék, amely bevonzza a VR-ben kétkedő, vagy nem játékos rétegeket, akkor a Moss két epizódja is bátran jelentkezhet a címre. A csodaszép hátterek egy igazi mesevilágba kalauzolnak el és a trükk az, hogy nem first person nézőpontból játszódik a dolog, hanem gazdagon berendezett diorámákban irányíthatjuk Quillt a kisegeret. A dolog annyira működik és olyan mély beleélést biztosít, hogy az ember elgondolkodik, hogy miért nem koppintják még nagy számban mások is a stílust – bőven elférne még egy rakás ilyen jellegű játék a VR piacon (persze csakis hasonlóan igényes kidolgozásban).
A játék eddig két rész élt meg. Az első kalandban a kezdő hős eltűnt bácsikájának felkutatására indul, hogy aztán a küldetés az erdőt sanyargató gonosz erővel való leszámolásban csúcsosodjon ki. A folytatás (amiről tavaly már írtunk bővebben) gyakorlatilag pontosan innen indul, de már egy rutinos, kiforrott harcossal, akinek sokkal több lehetősége van a harcban is. A hangsúly azonban nem az akción van elsősorban, hanem a remekül eltalált platform részeken, amelyet a virtuális térben remekül felépített, tetszetős pályákon egészen máshogy élhetünk meg, mint bármely másik játékban a sík képernyőkön. Fellengzősnek hathat a sok dicséret, de ha valaki még nem próbálta, a videók nem tudják visszaadni az élményt – ezt próbálni kell.
Oké, mindkét rész remek, ezt eddig is tudtuk. Ne de mit tud adni a PSVR2 változat? Rengeteget, kezdve rögtön a kinézettel. A felbontás növekedésével egyenes arányban sokkal szebben is néz ki mindkét kaland, nyoma sincs már a PSVR1 kissé LEGO szerű rácsosításának, a magasabb frame rate pedig folyamatosabb, simább animációkat hoz. De ha ez nem lenne elég, a készítők még hozzá is nyúltak az alapanyaghoz – számtalan helyen szebb és részletesebb textúrák kerültek be, megújultak a bevilágítások, s ezzel együtt a fény-árnyék hatások, valamint a belátható terület is tágasabb. A játékok azonban az új headset vívmányiból is profitálnak. Az irányítás sokkal kényelmesebb és logikusabb mint korábban a standard PlayStation kontrollerrel, de a az adaptív ravaszok és a haptikus rezgések (fejen is) mind sokat hozzáadnak az élményhez – gyenge szóviccel élve abszolút érezhető a változás, közelebb kerülünk a környezethez általa. Az meg már csak hab a tortán, hogy az eye tracking sem maradt ki, a játékos szemmozgását lekövetve Quill tippeket tud adni a sajátos jelnyelvén, ha valami olyasmin akad el a tekintetünk, ami a továbbjutás kulcsa lehet. Összegezve a PSVR2 változatok a Moss két részének eddigi legteljesebb és legtökéletesebb kiadásai, őszintén szólva alig várjuk, hogy a Polyarc előálljon valami olyannal, amit már eleve erre a headsetre fejleszt és még jobban kihasználja annak lehetőségeit.
Legutóbb ezt teszteltük:
