A méhész (The Beekeper), rendezte: David Ayer, szereplők: Jason Statham, Minnie Driver, Josh Hutcherson, Jeremy Irons, angol-amerikai akcióthriller, 105 perc, 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Micimackó vérzik
A John Wick-filmek és Az unoka szerelemgyereke Jason Statham főszereplésével hozza el az izgalmakat és a méhekkel kapcsolatos metaforákat a mozikba. A méhész egy pillanatra sem akarja (tudja?) komolyan venni magát, mert ugyan mit várjon az ember egy olyan filmtől, ahol mindenkit a golyóálló mellényére nagy betűkkel felírt szöveg alapján különböztetünk meg. Pont, mint a nyári táborban, csak itt nem a szalmonella szedi az áldozatait.
Adam Clay (Jason Statham) valahol az isten háta mögötti méhészkedik egy kedves idős néni farmján. Mikor a kedves idős néni internetes csalók áldozatává válik és a leszipkázott számlák miatt öngyilkosságot követ el, Adam elkezdi felgöngyölíteni a szálakat, ami nagyjából annyit tesz, hogy mindenkit eltesz láb alól, akinek csak egy kis köze van a kedves idős néni halálához. Emberünk ugyanis nem egy mezei méhész, hanem a MÉHÉSZ, azaz egy olyan programban vett részt, amit Jason Bourne is néhány nap után kisírt szemekkel hagyott ott.
Méhészünk ténykedése persze felkelti a bűnüldöző szervek figyelmét, ráadásul az elhunyt kedves idős néni lánya FBI ügynök, aki nem is tudja hirtelen, hogy a munkáját végezve letartóztassa őt vagy csak egyszerűen dőljön hátra és szurkoljon neki. Adam a kishalakkal kezdi, amivel persze kivívja a nagyhalak haragját, a szálak pedig a legfelsőbb körökig vezetnek. Nem mintha ennek ténye bármennyire is érdekelné, egyszerűen nincs senki, aki megállítsa.
Senki, de tényleg senki ne lepődjön meg, Jason Statham pontosan ugyanazt csinálja, mint máskor, fegyverrel, puszta kézzel, bármivel tizedeli a rosszfiúkat, ezúttal azonban a kétszavas mondatok kiegészülnek a méhészettel kapcsolatos életbölcsességekkel. Vajon kinek jutott az eszébe, hogy egy MÉHÉSZ álnevű profi bérgyilkos tényleg méhészkedjen és közben folyton párhuzamot vonjon a méhkaptát és korunk társadalma között? Miért nem KÓBOLDMAKI vagy ZSUGORFÓLIA?
Az internetes csalók korunk ügyeletes rosszfiúi, de amíg más filmekben az öregedő és analóg hős próbálja felvenni a lépést velük, addig itt a 18-as karikát vastagon kiérdemlő módon végeznek szinte kivétel nélkül mindannyiukkal. A sztori szög egyszerű és miután sokadjára hangzik el, hogy az internetes csalók olyan programmal dolgoznak, ami leválogatja a magányos idős embereket, miközben az áldozatnak FBI-os a lánya, képtelenség akárcsak egy másodpercet is komolyan venni belőle. 
A MÉHÉSZ egy annyira titkos program, hogy először még annak sem esik le a dolog, aki az egészet kitalálta, de ahogy telik az idő, elég csak bedobni ezt a nevet és a rosszfiúk egymásra kacsintanak: akkor nekünk tényleg annyi. A rosszfiúk azon túl, hogy önmaguk paródiái, annyian vannak és annyifélék, hogy sokszor egymást zavarják és tartják fel, így Adam kedvére válogathat közülük. Tényleg, de tényleg csak a gyilkolásról szól minden, ugyan mit számít, hogy ki kinek a zsoldosa.
Az akció látványos, Statham szokás szerint mindenkinél lazább, de minden más csak töltelék és kizárólag azért van, hogy ezt a terméket filmként lehessen árulni. Ez egy igazi bosszúpornó, aminek már az elején kilukad a koton, a fogamzásgátlót meg elfelejtették kiváltani. Ahova a cselekmény eljut, az meg kábé a sci-fi kategória, de abból is a vígjáték fajta.
A méhész elképesztően pimasz módon engedi meg magának, hogy a legalapvetőbb szabályokra fittyet hányva legyen ott a mozikban, mindemellett olyan színészeket vonultat fel, akikről elképzelésünk sincs, mivel zsarolhatták meg őket. Statham hozza a kötelezőt, vagyis azt, amit a néző ezzel a filmográfiával elvár tőle, ráadásul messze nem ez a legrosszabb közülük, sőt. Lényeg a lényeg, nyugodtan hagyjuk otthon az agyunkat vagy a mélygarázsban, ezzel is növelve az élvezeti értéket. 
