
Majomparádé
A MonsterVerse korábbi részeiben Kong és Godzilla nem igazán szívlelték egymást, aztán ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy közös ellenség legyőzése érdekében kénytelenek voltak együttműködni. Most egymástól elkülönítve élnek, ki-ki a maga világában, de megint bejelentkezik egy főgenya, semmit sem tanulva az eddigiekből. A Godzilla x Kong: Az Új Birodalom nem igazán viszi előre a történéseket, ráadásul az emberi szál szinte teljesen hiányzik belőle, így kénytelenek vagyunk olyan lényeknek szurkolni, akiket (amiket?) egyébként teljesen hidegen hagy a létezésünk.

A vs-t, vagyis versust x váltotta a címben, amiről a trendek követői jól tudják, hogy mindig valamiféle kollaborációt, együttműködést jelent, amiért jó sok pénzt lehet elkérni. Godzilla és Kong tehát újra összefognak, amolyan ellenségem ellensége a barátom alapon egy eddig nem látott gonosz ellen. Az eredmény kétórányi tömény zúzás, egy masszív CGI orgia, ahol az ember csak statiszta, konkrétan van benne egy baromi hosszú jelenet, ahol a színészeknek nyoma sincs. Az egész olyan, mintha egy begombázott Verne Gyula követte volna el az Országúti diszkó forgatókönyvét. 
Levezetésként este megnéztem a lassan 20 éves Kongót (istenem, de vén vagyok!) és magamba szippantottam annak bájos bárgyúságát. A játékidő közel azonos, de ebben emberek vannak a maguk eltérő személyiségével, motivációjával és hülyeségével. Ennyit változott a mozi, életünk annyira felgyorsult, hogy egy ilyen filmnek ma már esélye sem lenne meghódítani a nézők szívét, valószínűleg el sem készülne. A zseniális Stan Winston gonosz majmai alig vannak jelen, az akció mindössze néhány perc, a lávafolyam megmosolyogtató, akárcsak a dialógusok és a vicces odamondogatások. Tény, a Godzilla x Kong egy baromi látványos és tulajdonképpen szórakoztató, színes, szagos, zajos alkotás, de a világnak igenis szüksége lenne Herkermer Homolkákra.


