Meglógtam a Ferrarival (Ferris Bueller’s Day Off) Írta és rendezte: John Hughes Fsz.: Matthew Broderick, Alan Ruck, Mia Sara, Jeffrey Jones, Jennifer Grey, Cindy Pickett, Lyman Ward, Charlie Sheen, amerikai vígjáték, 103 perc, 1986 (12)
Oktatófilm a lógás tudományáról
John Hughes igazi karrierje csupán bő egy évtizedig tartott, de ez alatt sok maradandót alkotott. Ezek egyike a Meglógtam a Ferrarival, ami meglepően jól öregedett. Megtekintése garantált jókedvet eredményez.
John Hughes neve hazánkban nem annyira közismert, ami részben annak is köszönhető, hogy korai filmjeit nem igazán mutatták be nálunk a mozikban. Ugyanakkor odaát Hughes produkciói igazi kultstátuszban vannak. A kezdetben forgatókönyvként tevékenykedő filmes a Tizenhat szál gyertyával rendezőként is debütálva megreformálta a tinifilmeket, hogy aztán további három filmmel szintén a középiskolások életét tanulmányozza. Ezekből csak a Meglógtam a Ferrarival érdemelte ki nálunk a mozis premiert, méghozzá 1988 augusztusában, azaz két évvel az amerikai bemutató után. 
Ferris Bueller (Matthew Broderick) végzős középiskolás, aki Chicago külvárosában él és tanul, és történetesen az iskola legnépszerűbb diákja. Persze nem a tanulmányai miatt, hanem inkább a lazasága és a részben általa kreált kultusz miatt istenítik sorstársai. Egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy betegségre hivatkozva lóg a suliból, a film pedig a kilencedik lógását mutatja be. A nagyjából tíz-tizenegy órányi csínytevésben társául szegédőik barátnője, Sloane (Mia Sara), ki korosztályához képest meglehetősen magabiztos és koravén, illetve legjobb barátja, Cameron (Alan Ruck), aki viszont apja elnyomása miatt képtelen igazán felelősséget vállalni saját élete felett. Ők hárman tehát elszöknek a tanítás elől Cameron apjának nagyon ritka Ferrarijával, hogy Chicago belvárosában jól érezzék magukat. Az egész iskola azt hiszi, hogy Bueller beteg, ugyanakkor az igazgató, Ed Rooney (Jeffrey Jones) átlát a szitán és minden eszközt bevet, hogy leleplezze a legfelelőtlenebb diákját. Na és ott van még Ferris húga, Jeanie is (Jennifer Grey), aki irigységből akar keresztbe tenni bátyjának.
Hughes közismert volt arról, hogy rendkívül gyorsan írt forgatókönyvet. Elég volt neki egy-két nap és már kész is volt vele. Nem az első változattal, hanem azzal amiből majd forgatni fognak. Elmondása szerint mikor megszállta az ihlet, magába szívta az emlékeit és csak úgy gépelt hosszú órákon át. A Meglógtam a Ferrarival sztorijával is pár nap alatt készült el és a címszerepre (legalábbis az eredeti címre értve) Matthew Broderick járt a fejében és az akkor még csak 23 éves, csibészes mosolyú színészt sikerült is leszerződtetni. 
Sloane szerepére Hughes nem feltétlenül tinédzserkorú embert keresett, mert a karakternek sugároznia kellett egyszerre a stabilitást, a nőiességet és az eleganciát. Azt gondolta, hogy mindezt egy már az életben tapasztaltabb színésznőre fogja bízni. Ő maga lepődött meg a casting során, hogy Mia Sara csak 18 éves és egyben ő volt az egyetlen, aki valóban a korához passzoló szerepet kapott. Cameron figuráját viszont a csapat legidősebb színésze, az akkor már 29 éves Alan Ruck játszotta. Elmondása szerint nem lepődött meg, hogy sokan akkor tinédzsernek nézték, mert végzősként úgy nézett ki, mint egy 12 éves. Hozzájuk csatlakozott még Jeffrey Jones is az igazgató szerepében. Hughes-t lenyűgözte az Amadeus-ban nyújtott alakítása és gyorsan le is szerződtette őt. Hughes megígérte, hogy a szerepe emblematikus lesz nézve, és igaza is lett. Sajnálatos, hogy karrierjét saját maga végezte ki 2002-ben egy pedofil botránnyal. 4 év felfüggesztett börtönt kapott és utána már nem is igazán akarták foglalkoztatni.
A rendező Michigan államban született, de tizenhárom éves korában a család Chicagóba költözött és itt is kezdte meg a középiskolát. Hughes életére nagy hatással volt a város és környéke, úgyhogy rendezései során igyekezett mindent Illinois államban leforgatni. Filmünk esetében majdnem mindent sikerült is Chicagóban leforgatni. Az egyetlen kivétel a Bueller-ház, ami Kalifornia államában található. Eme kiruccanás oka leginkább az időjárás, tekintve hogy a történet tavasz végén játszódik és a forgatás ezen része október végére esett, Chicago meg ilyenkor már nem a zöld fáiról ismerszik meg, így kénytelen voltak ezt a kis csalást kieszközölni. A magyar címben is szereplő Ferrari egy nagyon ritka példány és sikerült is szerezni belőle egy példányt. De mivel ezt leginkább csak „mutiban” kapták, így kénytelen voltak replikát alkalmazni. Összesen két működő utánzatot tudtak venni és nagyrészt ezeket láthatjuk a filmben.
A Meglógtam a Ferrarival sikerének titka egyszerre egyszerű és összetett. Hughes azzal vitt új színt a tinivígjátékokba, hogy ő komolyan vette őket. A 80-as évek amerikai mozijai tele volt a szexualitásukat felfedező tinikről szóló filmekkel, Hughes azonban mellőzte ezt nem egyszer kreténnek és ostobának vizualizált fiatalokat és helyette ezeknél mélyebb érzelmeket és intelligenciát adott nekik, ami sokkal inkább megfelelt a valóságnak. Az ő olvasatában a fiatalok nem állandóan a dugásra vágynak, hanem a szabadságra és a megértésre. Ez az a két érték, amiről szólnak filmjei és amiben mostani alkotása egyben karrierje csúcsa is.
Ugyanis bármilyen vicces is a Meglógtam…, alapvetően nagyon fontos dolgokról beszél és fiatal karaktereit érdekesnek és értékesnek tartja egytől egyig. És rendhagyó módon talán ez az egyetlen olyan film fiatalokról, ahol a szerelmi szál csak úgy van. Ferris és Sloane között nincs probléma, nincs nézeteltérés, hanem egyszerűen csak működik a kapcsolatuk. Annyira erősen működik, hogy nem egy jelenetben Sloane és Cameron egymás kezét fogva sétálnak Chicago utcáin anélkül, hogy bárkinek is eszébe jutna több a barátságnál, senki sem rendez semmilyen felesleges féltékenységi rohamot vagy nem kezdenek el hirtelen másképp érezni egymás iránt.
Chevy Chase a Családi vakációból idéz, megható John Hughes emlékvideó
Hughes olvasatában Cameron a létező legmegbízhatóbb barát és ehhez következetesen is tartja magát a forgatókönyvben. Hiába Ferris az, aki a negyedik falat áttörve beszél hozzánk és elvileg ő a főszereplő, de az igazi hős Cameron, aki végig küzd a saját démonjával vagyis az apjával. Mellette Ferris nem egyszer tűnik önzőnek és felelőtlennek, Cameron becsületesebb jelleme remekül kiegészítik egymást. Sloane pedig mindkettejüket szereti és elfogadja, ahogy a srácok is feltétel nélkül tisztelik a csapat női tagjának világlátását. Mindezt Hughes nem egyszer nagyon szép és érzékeny mondatokkal ábrázolja. Tehát nem tett mást, csak egyenrangú személynek mutatja a fiatalokat, de a szándékon kívül kellően hitelesen ábrázolni csak olyan ember képes, aki ismeri a fiatal lelkek bonyolultságát. És ez az, amiben Hughes páratlan volt.
Annak idején kritizálták a filmet amiatt, hogy a tanárokat unalmasnak és idegesítőnek ábrázolja, ahogy az igazgató figurája is leginkább arra szolgált, hogy nevetni lehessen rajta (Jeffrey Jones egészen zseniális benne). Viszont Hughes olvasatában a tanár csak egy eszköz arra, hogy a diákokat megtörje. Persze ez nem jelenti az, hogy nincsenek jó tanárok a világon és a kritika némiképp jogos ebből a szempontból. Abból a szempontból menthető Hughes, hogy ő elsősorban egy feelgood filmet akart és ebben jelesre is vizsgázott. Ennek csúcspontja természetesen a felvonulásos jelenet, ahol Matthew Broderick két számot is eltátikázott egy tízezres statisztatömeg előtt. A jelenet során a filmekben ritkán hallgató Beatles Twist and Shout című száma itt annyira emblematikus lett, hogy a bemutató után újra kiadták kislemezen, és persze óriási mennyiségben adtak el belőle az USA-ban.
34 év után együtt a Meglógtam a Ferrarival stáb, Matthew Broderick jelen
A Meglógtam a Ferrarival természetesen hatalmas siker lett, de Hughes számára rendezőként ez volt az utolsó alkalom, hogy teljes mértékben fiatalokkal foglalkozzon. Íróként továbbra is kiadott ilyen témájú munkákat, de ezeket szinte mind Howard Deutch rendezőre bízta. Hughes a további négy rendezésében inkább a család és a barátság témáját vette szemügyre. Ezek közül a Repülők, vonatok, autók, illetve a Belevaló papapótló filmekkel szintén sikert tudott elérni és utóbbi film vezetett végül a Reszkessetek, betörők! forgatókönyvéhez is, melynek sikerét nem kell részleteznem.
A Meglógtam… esetében azonban nem lehet eléggé értékelni azt a hangulatot és érzést, amit áraszt magából és Hughes itt még rendezőként is képes volt szintet lépni. Az összes munkája közül ez talán a legambiciózusabb és leglátványosabb. Csodálatosak azok a pillanatok, mikor hárman felhőkarcolóból nézik a várost, vagy ahogy a Ferrari a Star Wars zenéjére ugrat, de önmagában kellően csodálatos Cameron családi háza, ami nem mellesleg műemlék védelem alatt áll. És persze ott van a fentebb is említett felvonulás, ami nem csak hogy nagyon epikus az óriási tömeggel és Chicago hatalmas épületeivel, de egyben minden idők egyik legjobb jelenetei közé is simán be lehetne válogatni. Ahogy ezt a filmet is megtalálhatjuk bármelyik olyan toplistában, ami a tini vígjátékokat rangsorolja. Megtekintését eredeti nyelven és egy csodás szinkronnal is bátran ajánlhatom mindenkinek. Ez a remekmű nem egyéb, mint óda az optimizmushoz és az élethez, mindenféle hamis hang nélkül. Minden idők egyik legjobb feelgood mozija.
