A szomszéd szoba (The Room Next Door), rendezte: Pedro Almodóvar, szereplők: Julianne Moore, Tilda Swinton, John Turturro, spanyol filmdráma, 110 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Eutanázia haladóknak
Pedro Almodóvar első angol nyelven forgatott egész estés mozija végre elhozta számára az Arany Oroszlánt. A szomszéd szoba Sigrid Nunez a közelmúltban nálunk is megjelent Egy életen át című regényét dolgozza fel, de az eutanázia drámán egyértelműen felismerhetőek a spanyol kultrendező kézjegyei. A film a témája ellenére a megélt dolgokra koncentrál, emlékezetessé pedig Julianne Moore és Tilda Swinton játéka teszi.
A sikeres író Ingrid (Julianne Moore) éppen legújabb könyvét dedikálja (melyben elutasítja és értelmetlen dolognak tartja a halált), amikor egy közös ismerősüktől megtudja, hogy régi barátnője – akivel az utóbbi időben eltávolodtak egymástól – súlyos rákbeteg. Gyorsan meg is látogatja a háborús fotóriporter Marthát (Tilda Swinton) a kórházban, ahol a viszontlátás örömét beárnyékolja az elmúlás gondolata. Mikor kiderül, hogy a kísérleti kezelés nem vált be, Ingrid arra kéri barátnőjét, hogy menjen el vele egy olyan helyre, ahol véget vethet az életének. Ingridnek tevőlegesen nem lenne dolga, csak a szomszéd szobában kellene tartózkodnia, hogy Martha mindvégig érezze a jelenlétét. Szokatlan kérés, szokatlan alapfelállás.
Pedro Almodóvar első angol nyelvű filmjében olyan témát érint, ami nálunk most különösen aktuális és a kormányzat megmásíthatatlan véleménye ellenére hangos társadalmi vita kíséri. Az aktív eutanáziát – ahol az orvos vagy a nővér tevőlegesen csinál valamit – csak néhány országban választhatják a betegek, a halálba segítést pedig rendkívül szigorú protokoll előzi meg. (Meg kell különböztetni az asszisztált öngyilkosságot, ahol az orvos csak előkészíti a szükséges gyógyszert és a beteg hajtja végre az utolsó lépést.) Mindenhol máshol tilos, vagyis aki segédkezik benne vagy tudomást szerez róla, de nem jelzi a hatóságoknak, bűncselekményt követ el.
Hasonló a témája François Ozon Minden rendben ment (2021) című filmjének, melyben Sophie Marceau karaktere agyvérzés következtében félig lebénult apja kérésének eleget téve segít neki eljutni Svájcba, nem kis kockázatot vállalva ezzel. A szomszéd szoba cselekménye az Egyesült Államokban játszódik, ahol ugyancsak nem engedélyezett az eutanázia, így Ingid pusztán azzal bűncselekményt követi el, hogy a szomszéd szobában kivárja Martha kegyes halálát.
A dolog jogi része nincs túlmagyarázva, Ingrid egy közös barátjukon és szerelmükön, Damianen (John Turturro) keresztül ügyvédhez fordulva felkészül az elszámoltatásra. (Damian nem mellesleg az emberiség vesztébe rohanásáról,a világ pusztulásáról tart előadásairól híres.) Sokkal nagyobb teret kap az érzelmi rész, ahol a két nő barátsága áll a középpontban, minden, amit együtt és külön-külön átéltek, elértek az életben. Mindketten nagy kanállal falták az életet és a sors furcsa fintorának köszönhetően bár Martha számtalanszor szembenézett a halállal, az mégsem valamelyik háborús veszélyzónában éri utol őt, hanem „ágyban, párnák közt”. Megoldatlan problémaként van jelen, hogy nő egy félreértés folytán nem tartja a kapcsolatot a lányával és úgy tűnik, ennek rendezésére már nem marad idő.
Ami a morális oldalt illeti, felmerül a kérdés, hogy egy ilyen helyzetben rakhatunk-e ekkora terhet a másik vállára és lehet-e a barátság fokmérője a felkérésre adott igen vagy nem válasz? Martha döntése végleges, Ingrid belemegy, így a közös „almodóvaros” múltidézés mellett várják a megfelelő pillanatot. Visszavonulnak egy olyan helyre, ami mindkettőjük számára ismeretlen, hogy csak a feladatra tudjanak koncentrálni. Keserédes beszélgetéseik rengeteg kulturális utalást tartalmaznak.
Almodóvar képi és zenei világa, a hangok, a színek, formák, elrendezések, ruhák és lakásbelsők ismerősen hatnak, az őrület, a rohanás elmarad, a humor és szexualitás ugyanakkor megjelennek, de maga a tragédia nagyon finoman van jelen, a szomszéd szoba – tőle kissé szokatlan módon – egy csendes és lassú dráma. A rendező személye, élettel és halállal kapcsolatos gondolatai a szereplők „összegyúrásával” vannak jelen, a filmet a két női szereplő közötti kémia és a nagyszerű színészi játék teszik igazán emlékezetessé. 
