The Last of Us, alkotók: Craig Mazin, Neil Druckmann, rendezők: Neil Druckmann, Peter Hoar, Craig Mazin, Kate Herron, Nina Lopez-Corrado, Mark Mylod, Stephen Williams, szereplők: Pedro Pascal, Bella Ramsey, Kaitlyn Dever, Gabriel Luna, Anna Torv, amerikai akció-kaland-dráma sorozat, 2. évad (7 rész, 45-60 perc), 2025., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Minden elromlik egyszer? A The Last of Us 2. évadáért már sajnos nem tudtunk annyira lelkesedni, mint az elsőért.
Jött, látott és győzött a The Last of Us, immár két ízben is. Első ízben videojátékként még 2013-ban, aztán tíz esztendővel később (tavalyelőtt) a televíziót is meghódította. Mi is elismerően nyilatkoztunk az 1. évadról, mondván végre kaptunk egy remek játék adaptációt (még ha apróbb hiányosságokat jeleztünk is). Másfél hónappal ezelőtt azonban a 2. etap felvezetésénél már nem voltunk ilyen lelkesek. Óvatos duhajként azonban a hétrészes sztorifolyam végének megvárását javasoltuk, hogy már mindent látva, teljes értékűen lehessen nyilatkozni az eredményről. Sikerült akkor?
Olyan nagyon sajnos nem. Azok a fenntartások, amiket az első epizód kritikájában említettem, sajnos nemcsak hogy továbbra is fenn álltak, hanem még tovább is gyűrűztek. De talán mi sem bizonyítja jobban, hogy valami nem stimmel, mint hogy a sorozat nézettsége 55%-ot zuhant, ha a két évad záró epizódjait tekintjük (4.5 millióval kevesebben voltak rá kíváncsiak). Persze lehetne ezt sokféleképpen magyarázni, de azok a vélemények, amik internet szerte megjelentek, már egyértelműen rávilágítanak: sok embernek nem tetszett ez az évad.
Ha korrektek szeretnénk lenni, akkor ennek bizony több oka is van. Akik nem ismerték a játék történetét, azok most szembesültek azzal a fordulattal (mindjárt a 2. részben), ami a gamereket is padlóra küldte. Nem csoda, hogy sokan abba is hagyták a The Last of Us nézését, pedig hát ez egy olyan esemény, ami valójában a felütést adta meg és bármennyire is sajnálatos, megadta az évad alaptémáját, a gyűlöletet (az előzmény a szeretetről szólt). Aki maradt, az viszont nem értette, hogy mi a baja a videojátékosoknak, s hogy legfőképp, miért kell szegény Bella Ramseyt bántani.
Azt szögezzük le, hogy a bántalmazás minden formája probléma és egy színészen leverni bármilyen felháborodást önös érdekekből kiindulva nem ildomos. Az angol kishölgy ugyan valóban érdemel kritikát (vagy inkább a castingért felelős szakemberek), de a halálos fenyegetések és hasonló megnyilvánulások semmilyen szinten nem elfogadhatóak. Tény hogy nem hasonlít Ellie karakterére, s ez a folytatásban még inkább kiütközött, de sokkal nagyobb baj, hogy Bella Ramsey mint színész, véleményem szerint erősen túlértékelt. Már az első rész alapján is említettem, hogy sajnos a 2. évadban megkívánt komorabb hangulatot nem sikerült szállítania, még ha néha sikerült is egy-egy jó pillanatot összehozni (és innentől némileg SPOILERESEN folytatom, mert máshogy nem érdemes).
Nem lehet például elmenni azon momentum mellett, amely mindenkinél egyértelmű facepalmot eredményezett. Arról a jelenetről van szó, mikor Dina előáll azzal, hogy terhes, mire a (sorozatbéli) Ellie úgy reagál, hogy “akkor Apa leszek?”. És nem, nem arról van szó, hogy a sorozat megpróbál viccesebb lenni, mint a játék (elképzelhető, hogy egy “kiváló” tanácsadó hatására, aki levezette, hogy egy-egy jól elhelyezett poénnal a 13.5 évesek táborában 23%-os tetszést lehetne elérni), hanem mert az egész jelenet béna és szuper kínos. A két lány között sajnos egyáltalán nincs meg a kémia, egyáltalán nem hiteles a kapcsolatuk, valamint Isabela Merced (Dina) egyértelműen rendre lejátssza Ramseyt.
Nem ez azonban az egyetlen változás, ami rosszul sült el. Fel lett forgatva ugye a kronológia is, illetve jó pár dolog változott is a játékhoz képest, és ezt első epizódnál még csak találgattuk, hogy miért. A bosszúhadjárat megindítása is másképp történik PlayStationön, ugyanis Tommy az, aki először a gyilkosok nyomába szegődik. Becsapva Ellie-t, akinek azt hazudja, hogy együtt mennek majd és ezzel megmutatja a Miller fivérek konokságát, valamint elvárhatóan(?) a saját bosszúszomját is. A sorozatban egy álmos városi közgyűlés kudarca után szöknek el a lányok, egy olyan személy segítségével, akivel előtte konfliktusuk volt. Sablonosan nyálas? Az!
A évvad eleji nagy esemény is egészen másképp épül fel, és azt kell mondjam, hogy teljesen feleslegesen lett megváltoztatva. A történések átalakítása ugyanis azt a célt szolgálta, hogy be lehessen hozni egy fertőzöttek vs. emberek csatát Jackson városában (ez a játékban nem szerepelt). Egyrészt már önmagában a Joellel történtek elég feszültséget jelentenek, teljesen fölösleges volt még tovább fokozni egy másik, párhuzamos eseménnyel, másrészről szerintem Jackson ostroma sem sikerült a legjobban, inkább éreztem úgy, hogy egy béna Walking Dead részt látok, mint az okos The Last of Us-t. Hogy kedvenc főszerkesztőnk szavait idézzem: “kell a látványcirkusz”. Bárki bármit is gondol de ez nem egy újabb zombi sztori, hanem egy dráma, az apokalipszis idején. Ahogy a játék sem egy céltalan akcióorgia, hanem kaland, ami nem nélkülözi küzdelmet sem. Aki érzékeli a különbséget, az valószínűleg azt is érti, mi a gondom.
Nem mehetünk el viszont Abby karaktere mellett sem. A játékban teljesen egyértelműen ellenszenvesre lett gyúrva (szó szerint, ugyanis egy hatalmas, izmokkal teli debellát kaptunk), akit eleinte gyűlölt a gamerek közönsége. S ez is volt a cél, hogy aztán később a megbocsáthatatlan tettét követően megismerjük az Ő oldalát is (ez lesz majd a már berendelt 3. évad témája, ahogy azt a záró képsorok előrevetítették). Ez pedig sokakban megfordította a sztori morális dilemmáját, ami gyakorlatilag értelmet adott a játék történetének. Itt viszont már rögtön a nyitójelenet elspoilerezte az egész misztikumot, s az meg már csak hab a tortán, hogy a hústorony helyére beraktak egy másik kislányt, aki inkább Ellie szerepére lehetne alkalmas.
Ezen változásokat a sorozat készítői megpróbálták azzal magyarázni, hogy a játék az játék és muszáj volt egy másfajta karakter behozni, aki erőteljesebb gameplay szempontból, hogy az akciórészek működjenek, de ez a sorozatban nem kell. Kac-kac, számomra ez egyáltalán nem magyarázat, s egyben itt említhetjük meg azt a problémát is, hogy az apokalipszist okozó fertőzöttek megint nem sokat szerepelnek a 2. évadban. Akad pár látványban és akcióban is mozgalmasabb jelenet, de a legtöbbször most is sajnos csak úgy mászkálnak a szereplők ebben a világvégi(nek szánt) hangulatban, mintha nem is volna semmi gond.
Meg kell valljam (és a kritikát olvasva ez valószínűleg nem meglepetés), hogy részemről egyértelműen csalódtam a folytatásban. Az 1. évadhoz lelkesen álltam hozzá és elfogadtam a másságát. A történet folytatása viszont már nem annyira tiszteli az alapanyagot, ami önmagában nem baj, de ahol változtat, az öncélú és kevésbé érdekes eredményt ér el. Az sem segít, hogy megint sok minden maradt ki a cselekményből, ami meg megint csak nem jó irányba viszi el a hangulatot és az alapkonfliktus megértését. Ráadásul mindezt úgy, hogy a sorozat fölös részeken elidőzik, aztán meg kapkod. Egész egyszerűen nem értem, ha már a tíz epizód is kevés volt, akkor most miért volt elég a hét, még ha ugye a második játék sztoriját többfelé is szedték. Mi lesz így veled The Last of Us? Alighanem 2027-ben megtudjuk, hiszen az már tény, hogy a folytatás biztosan forogni fog.
