Hamnet, rendezte: Clhoé Zhao, szereplők: Paul Mescal, Jessie Buckley, Jacobi Jupe, Emily Watson, Joe Alwyn, Zac Wishart, James Lintern, angol filmdráma, 125 perc, 2025., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Sosem voltál itt
A Hamlet a világirodalom egyik legismertebb műve, melynek elolvasását Danny DeVito még a hátrányos helyzetű szakasz számára is kötelezővé tette. Keletkezésének körülményei nem ismertek, a film azonban a rendelkezésre álló információk, na meg némi kreativitás és fantázia segítségével visszarepít minket Shakespeare korába és otthonába, hogy egy gyönyörű és fájdalmas szerelmi történeten keresztül meséljen nekünk az inspirációról. A Hamnet nem könnyű film, de egyértelműen ott a helye az igazán nagyok között. 
A kesztyűkészítő fia, az ifjú latintanár William (Paul Mescal) egy családnál áll szolgálatba, hogy apja adósságait törlessze. Itt szeret bele tanítványai lánytestvérébe, a féktelen és szépséges Agnesbe (Jessie Buckley). Szerelmüket mindkét család ellenzi, eljegyzésük és Agnes állapotos voltának hírére a lányt nevelőszülei kitagadják. A házasság megkötteti, majd megszületik közös gyermekük is, az újdonsült család pedig a fiú stratfordi otthonában, a padláson rendezkedik be.
William továbbra is besegít apjának, de kesztyűvarrás nem az ő világa, ezért Londonba megy, hogy üzleteket kössön. Itt aztán a színház és az írás válik a szenvedélyévé, amit otthon maradt felesége nehezen visel, különösen azért, mert újra állapotos lesz. Ikreik születnek, a testvérek szépen növekednek, kinyílik a szemük a világra, ám ekkor megtörténik a tragédia. 
Shakespeare-nek (1564-1616) valóban volt felesége, akit Anne Hathaway-nek (1556-1623) hívtak és ahogy az a születési dátumokból is látszik, idősebb volt az írónál, aki még csak 18 (!) éves volt, amikor a nő első ízben teherbe esett tőle. A feleségről és a házasságukról nem sokat tudni, de voltak gyermekeik, az író pedig Londonban élt és alkotott, ahonnan hosszabb-rövidebb időre rendszeresen hazalátogatott Stratfordba és visszavonulása után itt is telepedett le végleg.
A film alapjául szolgáló regény 2020-ban jelent Maggie O’Farrell tollából. Számos elismerésben részesült, 40 nyelvre fordították le és több millió példányban kelt el. Cselekménye ugyan fiktív, de ismert információkon alapul. Ennek részleteibe a spoilermentesség jegyében most nem mennék bele, hiszen a rendezővel egyetemben a szerző a forgatókönyv megírásában is részt vett, így elég nagy az átfedés. Mivel a könyvet nem olvastam, annyit sikerült kinyomoznom, hogy abban markánsabban van jelen a női nézőpont. 
Visszatérve a filmhez, nagyon ritkán fordul elő, hogy egy héten belül kétszer megnézzek valamit, igazából nem is emlékszem ilyenre. A Hamnet ugyanakkor legalább olyan szép, mint amilyen fájdalmas, így a cselekmény ismeretében a második alkalommal már az apró finomságokra is oda tudtam figyelni. A képi világ és Max Richter zenéje (az Érkezéshez hasonlóan az On the Nature of Daylight itt is elhangzik a legintimebb pillanatban), csodálatos atmoszférát teremt, ahogy az idillből átmegy a tragédiába, majd a felismerésbe.
A legtöbb mestermű mögött szenvedés áll: veszteség, fájdalom, kín. A Hamnet cselekménye bár időben előrefelé halad, abból a szempontból visszafelé működik, hogy a már kész mű, a Hamlet szövegéből fejti vissza Shakespeare személyes tragédiáját, életének fájdalmas momentumait. A Hamlet cselekménye, atmoszférája és üzenete, beleértve az abban elhangzó mondatokat mind-mind a szerző gyermekeihez és feleségéhez fűződő viszonyát, érzéseit, gondolatait tükrözik vissza: szerelem, születés, vágyak, félelmek, veszteség, halál. 
Ezekhez párosul a filmet szinte minden képkockájában uraló, fényképezésében és zenéjében is megnyilvánuló természetközeliség, az élőlények feltétlen szeretete és tisztelete, melyet Agnes visz be ebbe a kapcsolatba. Ő lesz az, aki felismeri Williamben a tehetséget (hiszen kesztyűkészítő apja számára csak egy mihaszna semmirekellő) és azt, hogy Stratford túl kevés neki az alkotáshoz, a kibontakozáshoz. Nem csak egyszerűen szerető felesége és gyermekei anyja ezáltal, aki szül, mos, főz és takarít, hanem méltó és támogató partner is.
A korszakot jól jellemzi, hogy a születés és halál Isten által adott és elvett dolgok, orvos nincs is jelen a szülés(ek)nél, mint ahogy a bubópestis is szinte állandó vendég a házaknál. Agnes ismeri a természet gyógyító erejét, amit még az anyjától tanult, aki pedig az ő anyjától és így tovább. Boszorkánynak titulálják, mert – a tudásához mérten legalábbis – szembeszegül a betegségekkel és a halállal. A latinban és görögben is jártas William – aki ráadásul még ír is – pedig a haszontalan tudást képviseli, hiszen a férfiembernek alapvetően nem ez a dolga. Talán nem véletlen, hogy ők ketten egymásra találnak. 
A tragédia után az élet, a színek eltűnnek, Agnes már fel sem néz, amikor férje ismét visszaindul Londonba a társulatához. A férfi nem volt vele, amikor szükség lett volna rá és úgy tűnik, soha nem fog megbocsátani neki emiatt. William már ismerkedésük legelején elmondja neki, hogy ő nem a szavak embere, ezeknél a jeleneteknél egyébként borzasztóan gyerekes a viselkedése, iszonyú bénának tűnik, ahogy közeledik a másik felé. Az írás jelenti neki a szabadságot, a kiteljesedést, ahol bátran és nyugodtan kifejezheti gondolatait, érzéseit. Agnes ezt fedezi fel benne már a kezdet kezdetén, de csak később eszmél rá, hogy választottja egy igazi „rocksztár”, akit ünnepel a közönség és aki a fájdalmát kiírva magából emeli a halhatatlanság szintjére szerelmüket és az egész családot.
A Hamnet talán az egyik legszebb és legfájdalmasabb film, amit láttam, ráadásul egy olyan mű keletkezéseinek körülményit meséli el, amit nagyon szeretek, még ha a cselekmény zöme csak kitaláció. Jól festi meg a kort, benne a szerelmet, a házasságot, a családot, a férfit és a nőt, az alkotás és a fájdalom, a veszteség feldolgozásának folyamatát, bár a második felére talán túl direktté válik. A színészi játék őszinte és meggyőző, a főszereplők közötti kémiáról pedig annyit, hogy a kovalens kötés bemagolása egyáltalán nem felesleges dolog, mert akkor most nem tudnék mit írni ide. A gyerek szereplők zseniálisak, akit kiemelnék közülük, az a William fiát, a címadó Hamnetet alakító Jacobi Jupe, aki egyéb iránt a filmbéli színdarabban Hamletet alakító Noah Jupe (Hang nélkül–filmek, Az igazi csoda, Az aszfalt királyai) kisöccse. 
