Rose, rendezte: Markus Schleinzer, szereplők: Sandra Hüller, Caro Braun, Godehard Giese, Robert Gwisdek, Johannes Schubert, német-osztrák történelmi dráma, 94 perc, 2026., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Ki hordja a nadrágot?
Ausztria hivatalos Oscar-nevezettjében egy háborút megjárt katona próbál új életet kezdeni és felvirágoztatni egy elhanyagolt birtokot, miközben sötét titkot hordoz magával. A Rose ugyan fekete-fehér, de egyáltalán nem szürkül bele az őszi filmdömpingbe, erős, elgondolkodtató alkotás, melynek minden nyersessége, brutalitása ellenére megvan a maga szépsége. Sandra Hüller rajongóknak kötelező, mindenki másnak ajánlott! A filmet a Szemrevaló Filmfesztiválon láttuk.
A harmincéves háború (1618-1648) után egy titokzatos, a harcokban megsebesült, eltorzult arcú katona érkezik egy protestáns német faluba, ahol egy elhagyott birtok örökösének adja ki magát. Rose (Sandra Hüller) valójában nő, aki férfiként élve próbál új életet kezdeni és olyan önállóságot teremteni magának, melyre nőként aligha lenne lehetősége. Miután sikerül magát elfogadtatni a helyiekkel, feleségül vesz egy fiatal nőt (Caro Braun), akivel közös jövőt tervez. A gondosan felépített új élet fenntartása azonban egyre nagyobb terhet jelent, miközben Rose-nak a közösség elvárásai és saját titka között kell egyensúlyoznia.
Markus Schleinzer filmje nem egy konkrét történelmi személy életrajzát dolgozza fel, hanem több valós esetből merít ihletet. A rendező figyelmét többek között Catharina Margaretha Linck, egy 18. századi porosz nő története keltette fel, aki Anastasius Rosenstengel néven, férfiként élte életét. Katonaként szolgált több hadseregben, majd 1717-ben feleségül vett egy nőt. Miután anyósa felfedezte valódi nemét, feljelentette őt. Szodómia vádjával bíróság elé állították, majd I. Frigyes Vilmos porosz király személyes parancsára 1721-ben lefejezték. Életét Angela Steidele dolgozta fel az In Männerkleidern (Férfiruhában) című életrajzi könyvében, amelyből Elke R. Steiner készített képregényt. A Rose vonatkozásában Linck élete csak kiindulópontként szolgált a forgatókönyvhöz, mely történelmi példákból és fikciós elemekből építkezik.
A film alaphelyzete ugyanakkor hiteles történelmi jelenséget ír le, a kora újkori Európában ugyanis dokumentáltan akadtak nők, akik férfinak adták ki magukat, hogy olyan munkákhoz, társadalmi pozíciókhoz vagy életlehetőségekhez jussanak, melyek nőként elérhetetlenek vagy nehezen hozzáférhetőek voltak számukra. Döntésük mögött megélhetési kényszer, a nagyobb önállóság iránti vágy, a kényszerházasság elkerülése vagy személyes érzelmi okok egyaránt állhattak. A fennmaradt dokumentumok értelemszerűen csak akkor rögzítették részletesebben ezeket az életutakat, amikor az érintettek lelepleződtek vagy a hatóságok látóterébe kerültek.
A harmincéves háború utáni Németország társadalmi és gazdasági viszonyai fontos hátteret adnak Rose történetének. A birtok, a megélhetés és a közösségbe való beilleszkedés szorosan összefüggött a társadalmi szerepekkel, így a férfiként megszerzett pozíció a túlélés és az önállóság eszközévé válhatott. A film történelmi környezetben vizsgálja a nemi szerepek, az önazonosság és a társadalmi elfogadás kérdéseit, miközben a múlt eseményein keresztül a jelenre is reflektál.
A korabeli Európában a nők társadalmi lehetőségeit tehát jelentősen befolyásolták a nemi szerepek, a jogi viszonyok és a családi állapot, bár a korlátozások mértéke területenként és társadalmi rétegenként eltérhetett. A nők sem voltak ugyanis kizárva a gazdasági életből, de önállóságuk és társadalmi mozgásterük jóval szűkebb volt a férfiakénál. A film ezt az egyenlőtlenséget Rose történetén keresztül meséli el, miközben azt is megmutatja, hogy a közösség elfogadása sokszor inkább az egyén hasznosságától és a vele szemben támasztott elvárások teljesítéséről függött, mintsem személye feltétlen tiszteletétől.
Rose motivációit a film nem szűkíti egyetlen magyarázatra. Döntése mögött az önálló élet iránti vágy, a társadalmi érvényesülés és a személyes szabadság igénye egyaránt feltételezhető, de a film nem rendeli ezeket egy mai identitáskategória alá. Ez azért lényeges, mert a történelmi szereplők igényeit nem lehet automatikusan a jelen fogalmaival leírni. Schleinzer megközelítése inkább arra ösztönzi a nézőt, hogy maga gondolja végig a főhős választásait és azok következményeit anélkül, hogy a címszereplőt egyértelműen hőssé vagy áldozattá minősítené.
A rendező nem a múlt minden részletére kiterjedő, dokumentarista rekonstrukcióra törekedett, hanem egy történelmileg megalapozott, hitelesnek ható filmes világ megteremtésére. A korszak nyelvezetének és társadalmi viszonyainak megidézése nem öncélú díszlet, hanem a jelen kérdéseinek megvilágítását szolgálja. A film egyik legérdekesebb ellentmondása, hogy Rose szabadságát éppen azoknak a társadalmi szabályoknak a kijátszása teszi lehetővé, amelyek mások mozgásterét korlátozzák. Miközben maga is az elnyomó normák áldozata, céljai érdekében manipulál, így története az önazonosság és a társadalmi kényszer mellett az egyéni felelősség kérdését is felveti.
Történetét félrevezető lenne a mai értelemben vett LMBTQ+ tematika felől megközelíteni. A film ugyanis nem tisztázza a főszereplő szexuális irányultságát és arra sem utal egyértelműen, hogy Rose belső késztetésből, férfiként meghatározva önmagát választotta volna ezt az életformát. Bár feleségével nemi életet él, az együttlétek sötétben, hátulról történnek, ami önmagában nem bizonyít semmit a vágyairól vagy annak hiányáról. A filmben látottak alapján a szexuális intimitás sokkal inkább a lebukás elkerülését szolgáló szerepjáték része, mintsem a személyes vágyak kiélése.
Rose-t ugyanis elsősorban nem a nemiség vagy a szexualitás kérdése foglalkoztatja, hanem az a szabadság és mozgástér, amelyet a férfitársadalom tagjaként megszerezhet magának. A férfiként való öltözködés, beszéd és viselkedés ennek megfelelően nem feltétlenül a belső önazonosság kifejeződése, hanem egy tudatosan fenntartott társadalmi szerep része. Rose olyan lehetőségekhez akar hozzáférni, amelyek nőként jóval nehezebben vagy egyáltalán nem állnának rendelkezésére. Története ezért elsősorban nem a mai értelemben vett identitáspolitikai kérdéseket helyezi előtérbe, hanem azt vizsgálja, milyen előnyökkel járhat a férfiként elfoglalt társadalmi pozíció és milyen árat kell fizetni azért, hogy valaki ehhez a pozícióhoz hozzáférjen.
Rose viselkedésének egy lehetséges, a film által ki nem mondott magyarázata a háborúban elszenvedett traumákban keresendő. A harmincéves háború borzalmai, az erőszak és a kiszolgáltatottság olyan mély nyomokat hagyhattak benne, amelyek a szexualitáshoz és az intimitáshoz való viszonyát is megváltoztatták. A mai értelemben vett poszttraumás stressz következményeiként akár a szexuális vágy is háttérbe szorulhat, de az is elképzelhető, hogy Rose egyszerűen elvesztette érdeklődését a valódi intimitás iránt. Mindez természetesen csak feltételezés a részemről, a film ugyanis nem ad egyértelmű választ arra, mi áll a főszereplő viselkedésének hátterében és ugye az aszexualitás sem azonos a trauma következtében kialakuló vágycsökkenéssel.
Számomra ez az értelmezés azért is érdekes, mert Rose férfiként való létezésének hátterében így nem a nemi identitás vagy a szexuális irányultság kérdése áll, hanem a háború utáni élet újrakezdésének igénye. Elképzelhető, hogy a megpróbáltatások hatására már nem vágyik arra az életre, ami nőként várna rá és a férfiak számára fenntartott társadalmi szerepben találja meg azt a szabadságot és önállóságot, amelyre szüksége van. Ez továbbra sem a film által megerősített magyarázat, hanem egy olyan olvasat, melyet a főszereplő viselkedése és a történet körülményei mutatnak nekem.
A Rose hitelesen idézi meg a harmincéves háború utáni kor világát, miközben a történelmi környezeten keresztül ma is érvényes kérdéseket vet fel. A fekete-fehér kép világ nem egyszerűen régies külsőt kölcsönöz a cselekménynek, ahogyan azt a rendező is hangsúlyozta, a színek elhagyása a történetre és a színészi játékra irányítja a néző figyelmét. A monokróm megjelenítés szerintem nemcsak a lényegre való koncentrálást segíti, hanem a fények és árnyékok, az arcok és a táj hangsúlyosabbá tételével a drámaiságot is fokozza.
Sandra Hüller játéka több, mint emlékezetes, visszafogott gesztusai és tekintetet révén egy nehezen megfejthető, belső vívódásait ritkán felfedő karaktert tesz elevenné. A film témája kortalan, a választott történelmi koron és a főhős különleges élethelyzetén elgondolkodtatóan beszél a társadalmi elvárásokról, az önállóság lehetőségeiről és arról, milyen árat kell fizetnie annak, aki nem fér bele a közösség által kijelölt szerepekbe.
