Normal – kritika


bobodenkirknormalNormal, Rendező.: Ben Wheatley, szereplők: Bob Odenkirk, Ryan Allen, Henry Winkler, Lena Headey, Jess McLeod, Billy MacLellan, Brendan Fletcher, Peter Shinkoda, amerikai krimi-akciófilm, 91 perc, 2025., (16) HBO Max 

Most nem senki, hanem seriff

Bob Odenkirk már a Breaking Bad alatt legendává vált, hogy aztán a Better Call Saul sorozattal bebetonozza Saul Goodman nevét egy képzelt márványfalra a televízió legnagyobb alakjai közé. Amióta az ügyvéd karaktere búcsút intett a képernyőnek, Odenkirk Liam Neeson nyomdokaiba lépve akciófilmekben találta meg a helyét. A Senki és folytatása szépen csilingelt a kasszáknál, úgyhogy ha megy a szekér, akkor jöhet is a következő lövöldözés: itt a Normal, ahol most nem egy szuperügynököt, hanem egy serriffet alakít. normal 1Ulysses Richardson rendőr (Bob Odenkirk) élete kisiklóban, így kapóra jön, hogy a Normal nevű fagyos, elszigetelt kisvárosban épp megüresedett a seriff pozíció. Ideiglenesen elfogadja a megbízást, amíg az új embert meg nem szavazzák a lakosok. Éppen csak kezd megismerkedni a helyiek szokásaival, ám a nihilizmusa miatt nem törődik a gyanús jelekkel, vajon a kihaltnak tűnő Normal polgárai, miből is élnek ilyen jól? Egy balul sikerült bankrablás során aztán Richardson már másként tekint mindenre és mindenkire.noemal 2Magát a filmet úgy a legegyszerűbb jellemezni, mint a Vaskabátok és a Fargo szerelemgyerekét, olykor talán még a Reachert is bele lehet látni. Ezek színvonalát persze egy pillanatra sem éri el, tekintve, hogy szellemességben, intelligenciában, eredetiségben és drámában sem tud vagy akar versenyezni velük. Sokszor a logikát és a magyarázatot is a sarokba dobva próbál egyik jelenetről a másikra ugrani. Ha tippelnem kéne, akkor az alkotók egy percig nem akartak többet, mint egy szórakoztató B-filmet készíteni, ahol nincsenek hatalmas meglepetések vagy világmegváltó megoldások, de cserébe van itt egy szokásosan szimpatikus Odenkirk-alakítás, pár vicces jelenet, sok-sok lövöldözés és temérdek hulla, véresen tálalva, és mindez viszonylag jó érzékkel van összetákolva.

A Normal legnagyobb erénye, hogy egy pillanatig sem veszi komolyan magát, és pont ez az, ami megmenti a Normalt a középszertől. A röpke 90 perc elegendő ehhez a sztorihoz, nincs semmilyen üresjárat, és bár valóban nem ez a műfaj ékköve, de úgy fogunk felállni a kanapéról, hogy egy másodpercét sem érezzük elvesztegetett időnek, erre már Odenkirk jelenléte, szeretnivaló fizimiskája is garancia. Jobban járunk ezzel, mint bármelyik mostanában készült Neeson vagy Statham fémjelezte akcióval.65

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az 50 éves Rocky születése, titkai és hagyatéka
This is the most recent story.