Csibefutam (Chicken Run), Hangok: Mel Gibson, Julia Sawalha, Miranda Richardson, forgatókönvyv/rendező: Peter Lord, Nick Park, angol-amerikai gyurmafilm, 84 perc (2000) Korhatár nélkül megtekinthető!
Kot-kot, kot-kot-kodáááács, gyurmából van a tojás!
A lágytojás évében vagyunk, másfél órával az első független tyúkköztársaság megszületése előtt. Lakóhelyünk a Fiastyúkról nézve ez a jókora tojás (ellentétben a tollatlan Galilei állításával), a kapirgálók szemmagasságából nézve azonban csak ez a dróthálóval körbekerített baromfiláger. Csibe-barakkokban tengődve tojástojási kényszer alatt fogynak napjaink. Tojsz vagy tepsibe kerülsz – motiválnak szerető gazdáink, és mi eleget teszünk a parancsnak, ám minden csirkeszívben él a remény, hogy egyszer szabadon, a levesestányértól messze, egy zöldellő mezőn, baromfinyugalomban krikettezhet tarajos és tarajtalan.
Egy kondérközelbe került csibehonfitársam kotyogta a sokkból tyúkeszméletéhez térve: “Lepergett előttem az életem. Elég unalmas volt.” Ettől a csőrlógató kijelentéstől és a tyúkhóhér Tepsiführer asszony új, csibepite-gyártó gépezetétől megrémülve megsokszoroztuk a szökésre irányuló erőfeszítéseinket. Égből pottyant segítséget is kaptunk, egy Rocky névre hallgató repülő jenki kakas személyében. Ezek után tyúkeszű az a szárnyas, aki a magasztos pillanatban végrendelet okán tollat ragad, mert átkapirgáljuk a történelemkönyveket, hajnalban már szebb jövőt kukorékol a kakas, s nem lesz többé végcélunk a terített asztal, sem a levesporbetét! Holnap a szabadság édes madártejútjára lépünk.
Gyurmaszínészekkel azért kellemes dolgozni, mert nincsenek allűrjeik. Könnyen formálhatóak, mindig a maximumot lehet kihozni belőlük, és a harmonikus csapatmunka tökéletes eredménnyel és sikerrel kecsegtet – valahogy így vélekedhetnek az animáció istenei: Nick Park, vagy a mi Cakó Ferencünk. Négyévi megfeszített robot, 3600 másodpercbe gyúrt lélegzetvétel, és a produktum önmagáért beszél. Gyurmában az igazság. Rettentően szellemes baromfistáb, gyurmaereikben igazi angol humor csordogál, és hála a nagyszemű kendermagnak, be nem áll a csőrük. Az Aladdin óta a legtökéletesebb csőrhöz igazított szinkron könnyedén feledteti velünk a hollywoodi hangorkánt.
A filmből szűrtem le a Nagyim szárnyasok iránt táplált szimpátiáját, és gasztronómiai kalandozásaimból a mai naptól kiiktattam a grillcsirkét.
No Comment