
Drága lesz, ha homlokon csókol!
Papa, kiknek ítélik oda a humanista díjat? “Azoknak, akik soha életükben nem kapnak Oscart!” – válaszolja némi öniróniával a szebb napokat látott, és keserves hónapok elé néző Steven Phillips (Albert Brooks) forgatókönyvíró.

Azonban semmi sincs veszve, ha puszipajtásod Spielberg. Bár furcsállod, hogy barátod behajtásiengedély-listáján nem szerepelsz, s kénytelen vagy Mohamedként tizenöt kilométert kutyagolni a hegyhez, de akkor lepődsz meg igazán, mikor Steven helyett Stan, az “unokaöcs” fogad. Lassan rádöbbensz, hogy barátságotok örökmécsesének lángját egy nemtörődöm fenék kioltotta.
Rohanj a Tiffanyba, vásárolj valami értékes csecsebecsét, lehetőleg ne egy hatvandolláros ezüst kulcskarikát! Miután rábólint, teljesítsd minden kívánságát! Ha olcsóbban akarsz kijönni, legyél a sofőrje, ha meg akarod spórolni a Négy évszak hotel luxuslakosztályát (1700 dollár/éjszaka), költöztesd saját házadba! Ne átallj kipattanni a pihepuha ágyból, pizsamában Waldorf salátáért rohanni kora hajnalban! Ha türelmed végtelen, meglásd, jövőre te viszed haza a szobrocskát!
Albert Brooks könnyed másfél órája tele van humoros filmes utalásokkal, kikacsintásokkal, James Cameron, Scorsese, Rob Reiner röpke cameói ínyencfalatok a mozibolondok ízlelőbimbóinak. Sharon Stone pedig született múzsa, Albert Brooks rendező aduásza azonban mégis önmaga. A múzsa csókja szellemesen fanyar vígjáték arról, hogy Hollywoodban nincsenek állandó bentlakók, csak átmeneti bérlők.



No Comment