A korlátlan vérszívás hozzátartozik mindennapjainkhoz, mégis jókora talány, mitől keletkezett a vámpíroknak ekkora reneszánsza a könyv és filmpiacon? Ha egy svéd vámpírfilmre invitálnak, nem törvényszerű, hogy felborítom az előttem tilitolijával szüttyögő nyugdíjast a filmszínházba rohanva. 56 begyűjtött díjacska és a kritikusok egyöntetű hozsannázása azonban kíváncsivá teszi az embert.
Stockholm, nyolcvanas évek, lepattant lakótelep a felnőttek többsége a helyi kocsmában folyatja el hátralevő napjait, míg csemetéik fakultatívan próbálnak boldogulni. Oskar 12 éves, sápatag fiúcska, a gonosz nebulók ideális céltáblája, csendben tűrve próbálja átvészelni a gyerekkorát. Egy zord téli estén az új lakók érkezése, vérátömlesztést hoz a panel-lakosság mindennapjaiba.
Engedj be! – ez a mondat előbb hangzik el egy ingerült vízóra-leolvasó vagy egy kocsmából későn hazatérő férj, mint a szomszéd kislány vérrel kirúzsozott szájából. Többek között kiszámíthatatlansága is teszi filmcsemegévé a tárgyalt alkotást. Ott talál fognyommentes területet, amit már szitává lyuggattak a mozitörténelemben. Az Interjú a vámpírral próbálta tartalommal megtölteni a témát, de Tomas Alfredson rendező romantikus-horror-dráma-thrillere ennél jóval frissebben feszegeti a műfaji határokat. 
Olyan irányból nyúl az abszurdnak tűnő történethez, hogy ha a jövőben egy óvodában készül majd politikai szatírát forgatni, akkor is érdeklődve várom a végeredményt. Szociális érzékenysége Mike Leigh-t, depresszív atmoszférája Finchert idézi. A mesterien fagyosra komponált képeket testmeleg vér keretezi, ám ezt többnyire résnyire nyitott ajtón bekukucskálva látatja, kerülve a hatásvadász vágóhídi tobzódást. A fokhagyma marad a vérnyomásra, a szentelt víz a márvány lavórban, ezüstgolyóval sem lőnek a plafonba, helyette kapunk foghegyről születő barátságot, odaadást és egy hasznos felfedezést: a Rubik-kocka oldja a magányt. Az ifjú színészek zavarbaejtően nyugtalanítóak, még a történet végén is nehéz eldönteni, tulajdonképpen szívleltük-e őket. Míg az Alkonyat lehorgonyoz a tiniknél, addig az Engedj be! 16 év felett szól mindenkinek.
Karó a szívbe, hogy Matt Reeves a Cloverfield direktora már beült a székbe, hogy odaát hambugert gyártsanak belőle. Ez szívás.
No Comment