Harvey utolsó esélye (bojkott a magyar címadóknak)
Dustin Hoffman Emma Thompson hóna alatt olyan, akár egy kedves öreg zsebrádió, a film mégis működik, őszinte és célt ér.
Harvey Shine élete delelőjén jócskán túl, állását pillanatokon belül, lányát évekkel korábban elveszítette. Zongoristaként halhatatlan zeneművek komponálására készült, aztán valahogy leragadt a mosópor-reklámoknál. Az aláfestő zene szerepe vár rá is, mikor lánya esküvőjére Londonba érkezik, a fájó igazsággal azonban már csak a helyszínen szembesül. Keserűségét a reptéri bárban poharazgatva oldja, és közben beszélgetésre kényszeríti a szomszédos asztalnál könyvébe temetkező hölgyet. Egy muszáj csevejből is születhet valami váratlan.
Amikor az ifjúság édes madara tovaröppen, és az ember hirtelen egyedül marad, görcsökkel teli alapossággal rendezkedik be a magányra. Macskát vagy kutyát tart, kétségbeesve keres újabb és újabb hobbit, kitöltve ezzel a tátongó szívűrt. Időnként kísérletet tesz egy barátok által levajazott randival, de már az első pohár bort követően a csalódásoktól óvó otthon melegére gondol.
Joel Hopkins azt a korosztályt ajándékozza meg romantikával, akik már többnyire lemondtak róla. Ha évente százával készülhetnek a szerelemre éhes tinifilmek, miért ne adózhatnának eggyel az ötven felettieknek? Dustin Hoffman és Emma Thompson azzal a bájos félszegséggel közelítenek egymás felé, mint két gyerek szája az első csóknál. Noha a szerelem örökifjú, de mozink beismeri, idővel az ész kerül előtérbe, mintsem a hév. Reményadó keserédes életmese két briliáns színésszel. Nem több egy jóleső nyári szellőnél, de a tikkasztó kánikulában bizony elkél.
No Comment