Minden szentnek maga felé hajlik a keze, én nem vagyok az, nekem csak Seagal segített. Részlet 2020-ban megjelenő könyvemből:
24. nyitás
Az ezredforduló küszöbén átbukdácsolva kishazánkban sorra nyíltak a reptér méretű mozik tucatnyi teremmel. Egykoron mi vittük a mozit Amerikába, most visszahozták. A precízen kiépített rendszer csillogó komplexumaival szigorúan szabályozott droidjaival bedarálta a láncszemüveges pénztáros néniket, iparosította a fémpohárral méricskélt pattogatott kukit, modernizálta az antik gépállományt. A dohos művelődési ház jellegű filmmauzóleumok csendben csődbementek, többségüket ledózerolták, némelyiküket gyülekezeteknek adták bérbe.
A multiplex forradalom csodája három napnál azért továbbtartott. A nézők kezdetben élvezték, hogy nem kell nyakba tett lábbal ülni, dobhártyájukat szétforgácsolja a hangtechnika, és székükből szinte kiharapja őket a méretes dinó. A láz azonban hamar csillapodott. Mikor az egy háztartásra jutó írott dvd-k tornyokban gyűltek, a netről Spielberg gondolatai is letölthetővé váltak, keveseket járt át a Cinema Paradiso szelleme. A mozilátogatók lassan névről kezdték ismerni egymást.
A búsképű üzemeltetők a forgalmazókkal karöltve, évente egyszer megrendezték a Moziünnepet. Hamiskásan cseng az elnevezés. A csekélyke nyereség, és nem a Lumiere testvérek örökbecsű találmánya fölötti eufória volt a mozgatórugója. Az, ahogy 110 esztendeje két bajszos francia egy kerregő dobozzal rögzítette a prüszkölő gőzmozdony érkezését, majd habcsók ruhás hölgyek, cilinderes urak előtt levetítette, manapság ez már a Közlekedési Múzeum törzsvendégeit sem hozná lázba.
A boldog tömeg fiesztakor vígan taposta az előtte álló sarkát a jegypénztáraknál. Az átlag ár harmadáért, teljes árú popcornnal a kézben, rohant az aktuális álomgyári terméket szemrevételezni.
Szerencsére a filmművészet szentélyeit ilyenkor elkerülték a cápafog nyakláncos esztéták, kik előszeretettel vitáztak fontos kérdéseken: Miért lenne érdemes színesben leforgatni a Patyomkin páncélost? Valóban Chaplintől kölcsönözte bajszát a festőből lett diktátor? Max von Sydow tudott sakkozni, mikor leült egy partira a Halállal?
A nép újra birtokba vette a mozikat. Azok ideig, óráig újra lélegeztek. Nem emlékeztettek üres múzeumokra, minek folyosóján csak kivezényelt iskolás csoportok feltűnésekor pulzál némi élet.
Visszacsent valamit a mozi hőskorából, mikor válltól vállig ültek az emberek. Ó-ra kerekedő szájuk, aggódó sóhajuk, kacagásuk adta a filmhez a hangot.
Áldja meg az úr a két bajszos franciát!
Mozi volt………..Mozi van…………Mozi lesz………..
Mindörökké ámen!
ez csodás lett, Chesee drágám :).
bár én szerettem a corvint akkor is, amikor kongott.
Hír: “A Moziünnepen az első napon Budapesten több mint 22 000 mozijegy kelt el. (…) Ebből 5026-an Tarantino Becstelen brigantyk-ját nézték.”
“…a filmművészet szentélyeit ilyenkor elkerülték a cápafog nyakláncos esztéták…”
hehe, ezen talán még maga Nemesfém Úr is kacagna egy széleset.. :))
@csiguSZ: Köszi a kedves szavakat. Jólesik. Főleg 13 órányi Moziünneppel tarkított tékázás után, amikor az ember zárás után 10perccel még kénytelen egy dongalábú indiai Esőemberrel hadakozni…tényleg köszönömi!