Boogie Nights – kritika

Boogie Nights (1997)

Láttál már pornófilmet? Persze, de úgyis letagadod. Prűd vagy, akkor hogy kerülsz ide? Kukkolni akarsz egy százasért? Nem, nem, az már régen volt, és nem 1 perc, több mint két óra. Igényesebb a felhozatal, ez nem afféle Showgirls-beli, szilikonnal tömött libák pásztor nélküli tipegése. Itt a kéj magasiskolájának végzős üdvöskéi, és Adoniszt megszégyenítő ifjak teljesítik legtitkosabb vágyaid. Engedd el magad! Vetkőzd le gátlásaidat! Gondolj arra, hogy az igazság mindig meztelen volt, csak mi szemérmesen pokrócot dobtunk rá. Végig boogiezzuk a klassz hetveneseket, és ha nem mész el közben túl korán, meglátod a nyolcvanasokat is. Nem muszáj a kukucskálón keresztül nézned, nincs üvegfal, sem görbe tükör, azok maradjanak csak az elvarázsolt kastélyban.

Tányérmosóként végzed! – biztatta anyja a 17 éves Eddie Adamst (Mark Wahlberg), szó sem volt a tűzoltó leszel, s katonáról. Így az egyébként sem beretvaeszű Eddie egy szép napon maga mögött hagyja a támogatás és a bizalom köveiből épült szülői házat, hogy isteni adottságát kihasználva sztárrá váljon. Jack Horner (Burt Reynolds), az erotikus filmkészítés pápája, a fiúban pályája egyik legígéretesebb tehetséget véli felfedezni. Az Ezredes, ezen művészeti ág lelkes mecénása, megpillantván a srác zsenialitását, elsápad, majd ölelésre tárja pénzköteg-tologató karjait. Az új családba való beilleszkedéshez a kezdő lökést az érettségitől viszolygó Rollergirl adja meg, míg Amber Waves (Julianne Moore), Jack élettársa, a szakma femme fatale-ja lesz Eddie testi-lelki támasza. Ki gondolná, hogy van, akinek a sikerhez vezető úton csak a neve jelent akadályt. Ám Dirk Digglerként már sikerre vagy kárhoztatva. Jack Horner tartalommal teli rendezése, Dirk szélesvásznú impozáns játéka díjak özönét és hízó bankszámlát eredményez. Jöhet a státuszszimbólumok begyűjtése: verda, kacsalábon forgó házikó, kerti törpe…mert a csúcson szép az élet. Véget nem érő munkahelyi ártalommal vegyített mámoros éjszakák, drogokkal színesített nappalok, és könnyedén szőnyeg alá söpört hétköznapok. 1979 szilveszterén lövések dördülnek, amik végleg kidurrantják a boldog hetvenesek rózsaszín léggömbjét, minek végén ott csimpaszkodott a díszes társaság. Varázsütésre válik a diszkóból haláltánc. Az álomcsapatból terápiás csoport kerekedik. Árnyék nélküli emberi roncsok próbálnak beolvadni az átkozottul nehéz köznapokba. A pornóiparban való aktív tevékenység azonban felér egy priusszal. Egy pornószínésznőnek nincs esélye arra, hogy gyermekét lássa, egy ex-pornósztár nem kaphat a banktól kölcsönt. Ez egy végtelen labirintus, ahol a kijárat mögött csak tátongó szakadék vár. Ha a múltad meggátolja a jövőd, nincs mit tenni, menekülj vissza!

Jön egy 27 éves nyikhaj Paul Thomas Anderson, és bevezető nélkül molotov-koktélt hajít a vászonra. Második mozijának rögtön olyan témát választott, amit más harminc filmmel a háta mögött sem merne elkészíteni. De Paul nem egy beszari srác, kézen ragad, nem bevezet a kulisszák mögé, hanem bemutat az erotikus szakma krémjének, majd magunkra hagy, hogy elvegyüljünk. Anderson Forrest Gumpja Eddie, akivel húsz évig együtt hullámvasutazunk. Láttat, mégsem obszcén, dokumentál, de nem untat. Az érett rendezésnél és a kiváló színészi játéknál csupán egy dolog nagyobb…

Egy film amiben szívesen játszottunk volna….

Hozzászólások

hozzászólás