Harmadnapra

Másnaposok 2.

Áradoztam két éve itt a Másnaposokról, mert nem akart semmit, csak poénkodni és ez működött. A második rész bár ugyanazt akarja, most épp ezért utálom. Mert hogy csontra ugyanazt nyújtja. Ha más mondja, nem hiszem el, hogy készül egy olyan folytatás, ami kockáról kockára ugyanazt a szituációt veszi alapul, amit az első részben. Vagyis esküvő előtti legénybúcsún egyiküknek nyoma vész, a többiek nem emlékeznek semmire (volt pár görbe estém életemben, de azért ez eleve hülyeség), ilyenformán kétségbeesetten igyekeznek rájönni, hol jártak, kivel dugtak, melyik gengszternek lopták el a kokóját, mert hát nem is legénybúcsú, ahol nem futunk bele ilyen kis pajzánságokba. Szóval tényleg nem gondoltam volna, de a második rész ugyanúgy „arról szól” (egyébként nyilván nem szól semmiről), hogy rá kéne jönni, hol van az eltűnt fószer – aki ezúttal az ara tinédzser öccse.

Én nem akarom eltagadni, hogy röhögtem, többször, néha nagyot. Mert ha a háttérben Zack Galifianakis leborul az emeletes ágyról, én nem tudom megmagyarázni, miért, felröhögök. De aztán elkezdek telítődni ezekkel az olcsóságokkal és egyre inkább zavarni kezdenek a forgatókönyv hiányosságai. A hivatalos álláspont szerint ezek az arcok mozaikdarabokból igyekeznek kirakni a múlt éjszakát (utólagos bejegyzés: tejóég, az első résznél én is ezt írtam le), de ez nem igaz, egyszerűen összefüggéstelen, egymásra nem ható, folytonosságot nem mutató helyzetkomikumok történtek velük – amelyek, nevükből is sejtető, komikusak, ott adott helyzetben. Aztán amikor már minden rizsestálba belenéztünk Bangkokban és az eddigiek alapján a kérdés, hogy 1) ha nem „ő” tett valamit az italunkba, akkor ki? és 2) ha a fickó halott, akkor most ebből hogyan mászunk ki?, akkor nem, nem és nem húzhatja meg egy forgatókönyv, hogy 1) mégis ő tette az italunkba a cuccot és 2) mégse halt meg a csávó. Ez nem csel, ez kreténség. Őszintén, melyik forgatókönyvíró csettint erre, hogy ejj, de megvezettük a nézőt. Bobby Ewing él! És még ezzel se mentünk semmire, mert a végső megoldásra az okoska épp úgy jön rá, ahogy doktor House szokott, vagyis amikor 99%-ban semmi köze az egésznek ahhoz, amiről addig szó volt, egyszerűen félrefordítja a fejét, elgondolkodik és bamm!, beugrik neki. Kapjon hánytatót, holnap hazamehet. Komolyan, ha röhögni akarsz, vagy nézd meg, vagy rúgjál be és pisálj ki az erkélyről, ugyanott vagy.

Hozzászólások

hozzászólás