Madagaszkár 3. (Madagascar 3: Europe’s Most Wanted), rendező: Eric Darnell, szinkronhangok: Ben Stiller, David Schwimmer, Chris Rock, Jada Pinkett Smith; színes, magyarul beszélő, amerikai animációs film, 85 perc, 2012
Meglepődve olvasom a Madagaszkár 3. minimum elnéző, de néhol egyenesen lelkes kritikáit, nem tudok másra gondolni, mint hogy a szerzők végre másfél órán át megszabadultak a nyűgtől, hogy játszani kelljen a gyerekkel, meg az kivételesen egy helyben ült, nézte a vásznat, néha kommentálta ugyan, de ez benne van ilyenkor, erre apunak álomba zuhanva is elég mormolnia egy ühümmt, amúgy megy minden a maga útján. Mint a harmadik részek általában: a karakterek adottak, kell melléjük egy-két új, ez talán a legnehezebb munka, amúgy nem kell feltalálni az állatkertet. Sőt ehhez képest Noah Baumbach hozzáállása a feladathoz több mint korrekt – ahogy ezt el is várjuk valakitől, aki már kétszer is írt forgatókönyvet Wes Andersonnak –, hiszen teljesen új helyszínekre, Afrikából Európába helyezi át az ismert figurákat.
Csakhogy ezek az állatságok valójában nem attól működnek vagy nem működnek, hogy a szavanna helyett a Colosseum porában csetlik-botlik Alex, az oroszlán, hanem hogy oly módon teszi-e ezt, ami aztán elszórakoztat. Röviden: mondasz poént, vagy nem mondasz, te rusnya macska. Ilyenformán pedig ugyanoda jutunk, ahova az Üvegtigris, a harmadik részre kiszakítja szereplőit a vidéki egyformáságból, de mindeközben elfelejt viccesnek lenni. Illetve 2012-ben még mindig a Mátrix lassított golyózáporos jelenetét parodizálni kezdő írók súlyos ötlettelenségre is utalhatna, ha nem ismernénk az alkotókat. Valójában még az alapkarakterek is veszítenek jelentőségükből, mert terük sem marad az újak mellett. Bár ez lehet, hogy csak jót tesz az egésznek, hiszen másként esetleg az önismétlést kérnénk számon. Mint ahogy elég izzadtságszagú, hogy Julian király rágyújt egy korai dance-rettenetre, ezúttal az Everybody Dance Now-ra. Akárhogy is, ha jól figyeltem, Melman zsiráf ugyanakkor egyszer sem panaszkodik valamilyen halálos betegségre. Szóval elismerem, én se tudom, melyik a jobb.
A Madagaszkár alkotói korábban remekül vették észre, hogy a rajongók megkülönböztetett figyelemmel kíséreik a pingvinek kis kompániáját, külön komédiás társulatot alkotnak ők az emlősök mellett, az azokétől eltérő, intelligensebb, szarkasztikusabb humorral adva el magukat. A legjobb, amit ezek után tehettek, hogy külön tévésorozatot készítettek nekik, amit mi itthon a Comedy Centralon láthatunk. Itt kellett volna hátradőlni és örülni a sikernek, mert ezzel szemben a fővonal harmadik szőrleborotválása nem sokat tesz hozzá az eddigiekhez, illetve véleményem szerint el is marad az első rész színvonalától. Igen, ehhez hozzátartozik, hogy már a másodikat is untam. De az európai turnét bőven elég lett volna DVD-n megjelentetni. Persze akkor nem lehetett volna kihasználni a 3D formátumot, amelyet én személy szerint most már tudatosan kerülök; ezzel együtt itt is jól észrevehetőek azok az üldözéses stb. jelenetek, amelyek direkt e forma miatt kerültek bele, illetve nyúlnak ilyen hosszúra a filmben. Vagyis értékeit ugyan nem vitatva, nem gondolom, hogy a Madagaszkár 3.-t a karácsonyi tévéprogram összeállításán kívül valaha elő fogjuk még szedni a jövőben. Én legalábbis maradok a pingvineknél.
http://youtu.be/VEwzGazzpu0
No Comment