Metro Manila, rendező: Sean Ellis, szereplők: Jake Macapaqal, Althea Vega, John Arcilla, Ana Abad-Santos, angol – fülöp-szigeteki akciófilm, 115 perc, 2013 (16)
Nem kell a rizsa
Szökőár, Douglas MacArthur, földrengés, iszlám, kommunizmus, Magellán, filippínók, katolicizmus, Imelda és Ferdinand Marcos, kaucsuk, Corazon Aquinó. Az átlagos Google-felhasználó nagyjából ennyit tud a Fülöp-szigetekről. Mert hogy elég kevés film készül arrafelé, ami hozzánk is eljut. Ami mégis, mint pl. a Bourne örökség és a Mindörökké Emanuelle (Laure) pedig nem sokban járul hozzá az ottani helyzet megismeréséhez. A Metro Manilából – ami tulajdonképpen a fővárosnak és agglomerációjának a neve – kiderül, akkora szakadék tátong a szegények és a gazdagok között, hogy Felix Baumgartner is inkább az űrugrást választotta az átkelés helyett.
Rossz idők járnak a vidékiekre. Nem elég, hogy bezárt a selyemgyár, de a rizsbizniszből sem lehet ma már tisztességesen megélni. A Ramirez család úgy dönt, beköltözik a fővárosba, ahol annak rendje és módja szerint ki is használják naivságukat. Van úgy, hogy az ember rossz irányba pörgeti meg a nesteás flakont, amikor megérkezik valahova. Apu annyira őszinte és becsületes, hogy szinte azonnal felszippantja a pénzszállító ipar. Anyunak meg annyira jó mellei vannak… hogy őt más szippantja fel. Így éldegélnek szépen négyecskén (mert van két gyerek), amikor is Oscar Ramireznek választania kell. Hogy miről, azt nem árulom el, de nagyjából innen megy át a film akcióba, hogy aztán újra drámával végződjön. Bakker, elárultam.
Sean Ellis atmoszféra teremtése és történet mesélése hagy kívánni valót maga után, de összességében ez egy klassz film. A szereplőknek, az operatőrnek és Robin Fosternek a zenéért vállveregetés. Ne is próbáljuk megfejteni, tagalog (filippínó) nyelven beszélnek, már csak ezért is a legjobb idegen nyelvű film kategóriában nyomulnak vele a britek az Oscaron. A Sundancen a kritikusok szerették. Én meg itthon, mert nem hívtak meg.
http://www.youtube.com/watch?v=8X2EnTk78qM[/embed]
