A majmok bolygója – Forradalom (Dawn of the Planet of the Apes) rendező: Matt Reeves szereplők: Andy Serkis, Gary Oldman, Jason Clarke, Toby Kebbell amerikai sci-fi akciófilm, 131 perc, 2014
Ne Búsulj Pöcök, megtettük amit KŐ!
A cím ismét rossz megvilágításba helyezi a film cselekményét, ugyanis a főemlősök nem fellázadnak, hanem lerohanják a megmaradt emberek csoportját.
Az előző rész után 10 évvel vagyunk, bolygónk apokaliptikusabb díszletet öltött. A régebbi szériában az emberiség szemszögéből volt a történet elmesélve, itt már a majmokon van nagyobb hangsúly. Az emberek egy leszálló ágban lévő civilizációt próbálnak menteni, addig az emberszabásúak éppen kiépítik a sajátjukat. Mi, egy kis társaságban sem tudunk összefogva működni, mindenki megy a saját feje után, ellenben a makikkal, akik nagyobb létszám ellenére is tökéletes csapatmunkában dolgoznak. Jókora a kontraszt, egészen addig, míg be nem kavar náluk némi emberi vonás.
Számos okos gondolatot rejt magában, erős alakításokat csak elvétve. Fajtársaink egy pillanatra se torpannak meg, hogy több dimenziósak legyenek, esetleg kételkedjenek az általuk kitűzött célokon, miszerint helyes-e kiirtani egy egész fajt, saját félelmükön és sérelmeiken rágódva? Ugyan ez igaz, Cornelia (Judy Greer )és Malcolm (Jason Clarke) kapcsolatára, akik, egy komolyabb fordulóponthoz kerülve mindig kötelezően el kell, hogy mondják, mennyire szeretik egymást, és ezt megpecsételjék egy csók vagy ölelés által. A téma itt le van zárva, nincs visszakozás, nincs fordulat vagy kiakadás, esetleg hogy Cornelia felkapjon egy fegyvert és kényszerítse Malcolmot a maradásra.
Gary Oldman még mindig zseniális, azonban ő rá is a végletek embere szerepet írták, aki mindvégig kitart az elvesztett család megtorlása mellett, de még így is színesebb a játéka a többieknél. Ellenben Andy Serkis (Caesar) és Toby Kebbell (Koba) motion capture alakítására nem lehet panasz. Noha a vége felé motivációik tisztázódnak, és kissé kiszámíthatóvá válik a film. Bejön a blockbuster elemekre jellemző robbanások és harcok együttese, az abszurditás határán táncolva (a két fegyvert fogó Rambo majom lövöldözése lovon ülve lángcsóvákat átvágtatva félelmet nem ismer jelenet) pont annyira, hogy megmaradjon a jó ízlés határán.
Matt Reeves rendezői váltása jó döntés volt, a háborúnál, amikor is az emberek menekülni kényszerülnek, egy kis Cloverfieldes hangulat eluralkodott rajtam a látottak közben. A trailerek alatt már találkozhattunk azzal a zseniális jelenettel, amikor is Koba az emberek után kémkedve lebukik, és hogy mentse magát eljátssza az egyszerű jámbor raktárba tévedt majmot.
A Majmok bolygója – Forradalom a szépséghibáinak ellenére messze jobb, mint néhány hasonló társa, akit Hollywood húzott elő a kalapjából nekünk ezen a nyáron. A nyilvánvaló harmadik részig pedig várom, hogy a BKK elindítsa az űrprogramját, aminek hála egyszer egy landolást követően a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot tengerszinten látva, azt kiálthassam: „Mániákusok! Legyetek átkozottak! A pokol átka sújtson le rátok!”
