25 éve, 1998. június 5-én volt a Truman show premierje. Annak az év(tized)nek az egyik legjobb filmje, ami beelőzte a valóságshow őrületet, Andrew Niccol zseniális forgatókönyve, Peter Weir remek tálalása és Jim Carrey mélysége.
Előzmények
Philip K. Dick Kizökkent idő című, 1959-es regényének főhőse egy helyi vetélkedőben vesz részt. Ragle Gumm abban a hitben él, hogy 1959-et írnak. Egyre furcsább dolgok történnek, ezért megpróbálja elhagyni a kisvárost, de folyton akadályokat gördítenek elé. Valójában 1998 körül járunk, és ha ez nem lenne elég, éppen háború dúl a Föld és a Hold lakói között. A filmnek a regényhez állítólag nincs köze, de ezt mindenki döntse el maga.
1991-ben Andrew Niccol előrukkolt egy sci-fi thriller ötletével, ami New Yorkban játszódik. A forgatókönyvvel elkezdett kilincselni a stúdióknál. 1993-ban Scott Rudin ezt megvásárolta tőle 1 millióért és elvitte a Paramounthoz. Niccol 3 év alatt teljesen átírta a forgatókönyvet, míg végül az nem lett belőle, amit úgy ismerünk, Truman show.
Eredetileg Brian de Palma rendezte volna a filmet 80 millióból, de 1994 márciusában elhagyta a produkciót. Tim Burton, Terry Gilliam, Barry Sonnenfeld, Sam Raimi, de még Steven Spielberg is szóba jött, mielőtt Peter Weir 1995-ben elvállalta volna azzal a megjegyzéssel, hogy elég ide 60 millió is. Bryan Singerről a stúdió úgy gondolta, hogy nincs még elég tapasztalata. Közben Jim Carrey is rábólintott a főszerepre, de A kábelbarát és a Hanta boy miatt csak később kezdődhetett meg a forgatás.
Forgatás
Weir Kelet-Floridában akart forgatni, de nem volt megelégedve a környezettel. A forgatási helyszín végül a floridai Seaside lett, amit a stúdió egyébként is támogatott, később maga Weir is, miután a felesége megmutatta neki (a helyszínt). A stábot főleg a reklámok és a ’60-as évek inspirálták. 1997-ben a CGI kezdett elterjedni, így a készítők is megpróbálkoztak vele.
Fogadtatás
A film a 60 milliós forgatási költséget vastagon visszahozta (264 millió dollárt termelt világszerte).
Abban az évben az egyetlen film volt, amit a legjobb rendezésért ugyan jelöltek Oscarra, de magát a filmet nem. Háromból semmi, és Jim Carrey még jelölést sem érdemelt az Akadémia szerint, azért egy Golden Globe-ot begyűjtött (a film összesen 3-at, a 40 egyéb elismerés között).
Érdekességek
A film a médiaetikai kurzusok állandó szereplője.
A forgatás alatt senkinek nem volt szabad felemlegetni Jim Carrey korábbi vicces filmjeit.
Ed Harris és Jim Carrey nem találkoztak a forgatás alatt.
Carrey és Weir eleinte nehezen jöttek ki. A rendezőt zavarta, hogy a színésznek túl nagy hatalma van (benne volt a szerződésében, hogy átírathat dolgokat). Amikor azonban a sztár elkezdett improvizálni, az úgy lenyűgözte a rendezőt, hogy megtört a jég. Jim Carrey 12 és félmilliós gázsijába simán belefért, amit egyébként az akkori átlag 20 milliósból adott alább.
Robin Williams neve is felmerült Truman szerepére.
Ed Harris egy 10 oldalas „önéletrajzot” kapott a rendezőtől, hogy minél hitelesebben alakítsa Christof karakterét.
Eredetileg a rendezőt játszó Dennis Hopper az első forgatási nap végeztével hazasétált, majd később leszerződött a hasonló témájú Ed TV mozihoz (ami nagyot is hasalt aztán).
Több olyan jelenet is bekerült az előzetesekbe, melyek végül sem a mozifilmben, sem a DVD-n nem láthatóak. A filmben szereplő Darryl Davis és Robert Davis a forgatási helyszín, a floridai Seaside alapítói.
Amikor még úgy volt, hogy a filmet Andrew Niccol rendezi, Gary Oldman lett volna a főszereplő.
A film ikonikus plakátját Rob Silverman tervezte 75 ezerért.
Peter Weir a tévéműsorokra jellemző formátumban forgatott, de ez csak a DVD-n látható, a moziváltozat és a bluray kiadás képaránya az ott megszokott.
David Cronenberg neve is felmerült rendezőként.
Norman Rockwell festményei inspirálták a film kivitelezését.
Truman neve hasonlít az angol true-man összetett szóra, melynek tükörfordítása: igaz ember. A vezetékneve, a Burbank pedig a kaliforniai stúdióvárosra utal. Rádaásul a filmben minden utca és tér színészek nevét viseli (Lancaster tér, Barrymore út9, sőt, a legtöbb karakter, a filmbeli álcázott színészek is mozisztárokról lettek elnevezve, mint Meryl (Streep), Marlon (Brando), Kirk (Douglas), Lawrence (Olivier), Vivien (Leigh) vagy Spencer (Tracey). A Lauren Garland pedig (Natascha McElhone figurája) Lauren Bacall és Judy Garland neveinek összeolvasztásából származik.
Annabella Sciorra (Copland; A kéz, amely a bölcsőt ringatja; Csodás álmok jönnek; Dzsungelláz) lett volna Truman felesége.
Truman egy Ford Taurust vezet.
Truman vitorlásának neve (The Santa Maria) is beszédes, ugyanaz mint Kolumbusz Kristóf hajójának.
Paul Giamattival megint együtt dolgozott Jim Carrey a soron következő mozijában, az Ember a Holdonban.
Philip Glass cameózik, amikor saját zenéjét zongorázza Truman álmához.
Peter Weirnek volt egy „őrül” ötlete, mégpedig az, hogy minden egyes moziba elhelyez kamerákat, és egy ponton a mozigépésznek le kellett volna állítania a filmet, majd beadni a „kandi kamera” képét a nézőkről, majd visszavágni a filmre. Végül ez nem valósult meg, szerencsétlen mozigépészek nagy örömére.
Hatása
Sokan úgy gondolják, hogy a film előrevetítette a valóságshow-k térnyerését. Sajnos nekik van igazuk. Nem mellékesen a kereszténység, a mesterséges valóság, és az egzisztencializmus fogalomkörét is boncolgatja.
Truman-szindrómának nevezzük azt, ha valaki egy valóságshow szereplőjének képzeli magát. Joel Gold, a Bellevue Hospital Center pszichiátriai osztályának vezetője elmondta, hogy 2008-ig 5 olyan beteggel volt dolga (és további 12 ilyenről hallott), akik úgy gondolták, hogy az életük egy valóságshow. Gold a szindrómát a filmről nevezte el. Elmondása szerint egyeseket kifejezetten boldoggá tett ez a képzet, másoknak viszont csak gyötrelem volt. Egy beteg elutazott New Yorkba leellenőrizni, hogy valóban összedőlt-e a World Trade Center, mert úgy gondolta, hogy ez csak egy gondosan kidolgozott csavar az ő személyes történetében. Egy másik felmászott a New York-i Szabadság-szobor tetejére, mert úgy gondolta, hogy ott majd újra összejön a középiskolai barátnőjével, és ez fogja a show végét jelenteni. Egy brit pszichiátriai szaklap, a British Journal of Psychiatry hasonló esetekről számolt be az Egyesült Királyságban. A filmtörténelem egyik leghíresebb ilyen betegét Neoként ismerhette meg a nagyközönség.
Természetesen a 100 filmbe belefért, és A nagy mozis karantén is felhasznált pár jelenetet belőle (elve vele kezd):
