Esélylesők (Il Capitale Umano / Human Capital); rendező: Paolo Virzi; főszereplők: Matilde Gioli, Valeria Bruni Tedeschi, Fabrizio Bentivoglio, Guglielmo Pinelli, Fabrizio Gifuni, Valeria Golino, Giovanni Anzaldo; olasz-francia dráma; 111 perc; 2013 (16)
Eszeveszett mese
Olaszországból elég jó filmek jönnek az utóbbi időben – nem is volt olyan rég, hogy A nagy szépség Oscar-díjat nyert, és most ismét itt egy remekbe szabott alkotás, melyben három párhuzamos szálon futnak az események.
Van az az epizód a nemrég bemutatott Eszeveszett mesék című argentin filmben, amikor a gazdag család porontya halálos közlekedési balesetet okoz. Az Esélylesőknek is valami hasonló a kiindulópontja, és érdekes módon az események alakulását három különböző szálon követhetjük végig. Az elsőben azt látjuk, ahogy egy kispályás ingatlanos (Fabrizio Bentivoglio szédületesen tenyérbemászó alakítása) megpróbálja benyaliznia magát sógorjelöltje cégébe részvényesként. A másodikban az említett sógorjelölt feleségének elkeseredett kísérletét nézhetjük végig, ahogy megpróbál megmenti egy helyi színházat. Végül az ingatlanos lányát követhetjük, és vele bezárul a kör – szép lassan eljutunk annak feltárásához, hogy tulajdonképpen hogyan is történt a cserbenhagyásos gázolás, és a következményekre is fény derül.
Paolo Virzi rendező jó érzékkel fokozza a feszültséget, és mindegyik történetszál egyformán érdekesnek bizonyul. Filmjében senki sem jó fej (talán az Esőemberből és a Nagy durranás filmekből ismert Valeria Golino karaktere a leginkább mentes a mocskos titkoktól), és hát kattant itt mindenki: gazdag és kevésbé gazdag.
Az Esélylesők nem egy könnyű film, és kevés benne a felhőtlen pillanat, de valahogy mégis üdítő színfoltnak számít a blockbusterek uralta mozikínálatban.
