A hírnév ára (La rançon de la gloire), rendező: Xavier Beauvois, szereplők: Benoît Poelvoorde , Roschdy Zem, Séli Gmach, Chiara Mastroianni, francia-belga-svájci vígjáték, 110 perc, 2014. (12)
Je suis Charlie
Az emberek, akik soha nem jönnek haza Cannes-ból üres kézzel, ezúttal egy temetőbe látogatnak. Egy kedves mese Chaplin koporsójának elrablásáról. Nyomokban E330-at és valóságot tartalmaz.
Charlie Chaplin 88 éves korában halt meg 1977. december 25-én. Temetését két nappal később tartották a Genfi-tó melletti Coriser faluban, ahol 1952 óta élt családjával. 1978. március 1-jén koporsóját elrabolták. A rablást két kelet-európai politikai menekült, a 24 éves lengyel Roman Wardas és a 38 éves bolgár Gantcho Ganev követte el. Chaplin családját 10 hétig hívogatták. Először 600 ezer dolláros váltságdíjat követeltek a holttestért. Vallomásuk szerint nem voltak benne biztosak, hogy ekkora összegre van szükségük, ezért lecsökkentették 250 ezerre. A rendőrség telefonálás közben kapta el őket. A koporsót 15 kilométerre a Genfi-tótól találták meg Villeneive közelében egy kukoricaföldön. A pénzből egy éttermet vagy egy műhelyt akartak nyitni, a bíróság több év börtönre ítélte őket.
Xavier Beuavois, aki két filmjével is diadalmaskodott Cannes-ban, korábbi szerzőtársaival (köztük az idei Oscar-jelölt Timbuktu producerével, Etienne Commarral), követte el a filmet, némileg megváltoztatva a fentebb leírtakat. Eddy Ricaart (Benoît Poelvoorde) éppen a börtönből szabadul, ahol barátja, Osman Bricha (Roschdy Zem) várja. Eddy egyszer megmentette Osman életét, aki ezért örök hálával tartozik neki, így teljesen természetes, hogy nála csövezik. Osman felesége kórházba kerül, és mivel nem tudnak semmilyen hivatalos papírt bemutatni arról, hogy házasok, a kezelés költségeit nekik kell viselniük. A férj hitelt akar felvenni, de a bank a kezelés 50 ezer svájci frankos költsége helyett csak 5 ezerig tartja hitelképesnek. Ekkor jön Eddy ötlete Chaplin koporsójának elrablásáról.
Szerintem bárkiről is legyen szó, egy holttest elrablása egyáltalán nem vicces, még akkor sem, ha az elkövetők ne adj isten a valóságban is szerencsétlen idióták. Az meg egyenesen felháborító, hogy a sírgyalázásnak és zsarolásnak gyakorlatilag semmilyen következménye nincs. Mindezt azzal az abszurd magyarázattal, ha bevarrják őket, akkor a Chaplin által megformált kisember bukik el. És a végére tényleg csak az marad, hogy mindenki megbocsát mindenkinek. Csak magamra haragudhatok, amiért működik. Nagyszerű csapat, filmrészletek, cirkusz, bohócok, leszármazottak a filmben, tisztelgés. Na jó, talán egy picivel lehetne rövidebb.
