Megőrjít a csaj (She’s Funny That Way), rendező: Peter Bogdanovich, szereplők: Imogen Poots, Owen Wilson, Jennifer Aniston, Kathryn Hahn, amerikai vígjáték, 93 perc, 2015. (12)
Az egykoron jobbnál jobb filmeket dirigáló Peter Bogdanovich rutinmunkaként előrukkolt egy Woody Allen-stílusú, több szálon futó és neves szereplőktől hemzsegő komédiával.
A Megőrjít a csaj főszereplője egy prostituált, aki egyetlen boldogan töltött éjszaka kedvéért összeszűri a levet egy Broadway rendezővel – ám mindez megváltoztatja az escort hölgy életét. Arnold (Wilson) ugyanis némi bátorítással, plusz rahedli zöldhasúval megspékelve helyére billenti a kissé esetlen Isabella (Poots) színésznői karrierjét.
Peter Bogdanovich (Az utolsó mozielőadás, Papírhold) gondolt egy merészet és összerakott egy középszerű – s micsoda véletlen, New Yorkban játszódó – Woody Allen filmet, melyben néhány szereplő gyakorlatilag saját eddigi pályafutása elé állít görbe (?) tükröt. Példának okán itt van Owen Wilson, aki stílusosan hozza az Éjfélkor Párizsban suttogó hangú lóti-futi romantikus hősét; Jennifer Aniston a Förtelmes főnökökben annyira belefásult a nimfomániás fogorvos szerepébe, hogy ezúttal a frigid szexuálpszichológus bőrébe bújt; Rhys Ifans pedig leragadt a Sztárom a párom-béli hóbortos figurájánál. A film legüdébb színfoltja egyértelműen Imogen Poots: a bájos színésznő remek a brooklyni akcentusával luxus prostiként, olyannyira, hogy egymaga lejátssza a vászonról jóval rutinosabb partnereit. Függetlenül attól, hogy a színészek hozzák a kötelezőt (változó minőségben), lényegében az összes karakter sablonos, ami alatt azt kell érteni, hogy különböző alkotásokban már szinte kivétel nélkül találkoztunk mindegyikőjükkel.
A forgatókönyvön is érződik, hogy kidolgozatlan és tele van klisékkel, eredeti ötleteket talán csak nagyítóval lehet felfedezni. A film rövid játékidejében túl sok az idegesítő, véletlen egybeesés: mindenki ugyanabba az olasz étterembe és/vagy ruhaboltba megy pont ugyanabban az időben? Na, ne már!
Mindent összevetve a Megőrjít a csaj egy szórakoztató, de feledhető vígjáték. Hiányzik belőle a kreativitás, s 93 perce alatt végig azt lehet érezni, hogy forgatókönyv több különböző műből lett összeollózva, s legalább ugyanannyi sebből vérzik is. Poots alakítását, egy váratlan cameót vagy éppen Ed Shearmur fülbemászó muzsikáját leszámítva, még a manapság oly divatos alpári humor kihagyását lehet pozitívumként említeni. Azonban aki igazi Woody Allen filmre vágyik, az nem ennél a „remake”-nél fogja megtalálni számításait.
