Annyi várakozás, tévelygés, reménykedés, csalódás, újabb reménykedés, majd némi öröm után visszakaptuk a Star Wars-t. Most nem a történetről beszélek, bár tény, hogy a fenti szavakat az egész sorozatra nézve reálisnak érzem. A következőkben a jelmezekről lesz szó.
Bár Steve kolléga kritikájával lezártnak tekintette a Star Wars írásokat, úgy éreztem, a galaxisban visszaállított rend – ahogy ő fogalmazott – a kosztümökre is vonatkozik, így kikunyeráltam, hogy egy cikk erejéig kicsit közelebbről is megvizsgálhassam a szegélyeket és formázó varrásokat. A VII. epizód stílusa olyan nyilvánvalóan a klasszikus trilógia leszármazottja, hogy ez a következetesség a ruhákban is tükröződik. Talán furán hangzik, hogy egy jelmez lehet drámai, feszültséggel teli, vagy éppen a humoros jelenetek tökéletes kiegészítője, de így van.
Nos, kezdjük az elején. Réges-régen, egy messzi-messzi… na, jó nem is. Szóval mielőtt a legfrissebb rész jelmezeit vennénk górcső alá, előtte érdemes kicsit visszatekinteni a múltba, majd a történet szerinti későbbi múltba.
Legyen akármilyen igényes és ötletes egy sci-fi jelmeztára, szinte biztos, hogy apróságokban felfedezzük benne annak a korszaknak a jellegzetességeit, amelyben a film készült. Persze ezekre a részletekre általában csak jóval a film bemutatása után akadunk rá. Amikor már kellően eltávolodtunk az adott időszaktól.
A IV. rész, az Egy új remény 1977-ben került a mozikba, és bármennyire is igyekszik, nem tagadhatja le korát. Elég csak Skywalker-ék hetvenes évek hangulatú konyhájára gondolni, ahol még a plexi szekrényajtók is árulkodóak. Nem beszélve Beru néni, a kor divatjára vadul jellemző kihajtott sálgalléros blúzáról, amelyet ha jobban megnézünk, még egy szintén akkortájt divatos farmer jellegű kabátkával is kiegészített a tervező.
Az egyébként szinte az egész filmsorozatra jellemző, hogy a férfiak ruhája kevesebb kifogásolnivalót rejt magában. Ennek több oka van. Egyrészt sok esetben egyszerűbbek az öltözékek, vagyis kisebb a hibázási lehetőség, másrészt egy eredetileg frappáns ötletnek köszönhetően minden jelmez a japán kultúrát idézi, és a Jedik nem csak szellemiségükben, de megjelenésükben is amolyan űr-sógunok lettek.
Maradjunk még a hetvenes éveknél, amelynek határozottan a narancssárga volt az egyik divat színe, nem beszélve a mindenhol megjelenő műanyagról. És már meg is érkeztünk Luke és persze a többi pilóta szemüvegéhez és egyenruhájához, melyet a végső csatában viselnek.
Han Solo minden korban azt az egyszerű macsóságot képviseli, ami szinte kikezdhetetlen. A nadrágja jellegtelen, de szexi, a pisztolytartó a csípőjén közhelyes, de szexi, a mellénye… na jó, az tök hetvenes évek, de – most mit csináljunk – szexi.
Természetesen a legtöbb lehetőség, és persze a legnagyobb felelősség a női főszereplő megjelenésének kialakításában van. A tervező gárdának mind a 7 rész alatt meg kell küzdenie azzal a problémával, hogy hogyan legyen a hősnő egy csajos amazon, akinek egyértelművé teszik formás idomait, miközben olyan kényelmes öltözékbe bújtatják, amiben azért harcolni is lehet. Leia jelmezei közül ebből a szempontból természetesen a kultikus arany bikini kilóg.
De ezt elnézzük az alkotóknak. A rajongók nyilván lincshangulatba kerültek volna, ha három epizódon keresztül csak valami fehér klepetusban láthatják a hamvas Carrie Fishert.
Amidala többször is kap szexi ruhát (amikor Anakinnal költ el egy romantikus vacsorát hangsúlyos a dekoltázsa; vagy gondoljunk a sokpántos hálóingére, amelyet már várandósan visel).
Az ébredő erő üdvöskéje, Rey egyelőre csak bakancsban rohangálhatott, de bízom én annyira az alkotókban, hogy megajándékozzák néhány mutatósabb darabbal is a folytatásokban.
A Birodalom visszavág és a Jedi visszatér már a nyolcvanas években készült, így annak nyomait viseli magán akarva-akaratlanul. Ha ilyen szemmel nézzük, akkor egyértelműen a Jabba palotájában játszódó jelenet a mélypont. Az hogy a korszakra jellemző zene szól egy messzi-messzi galaxisban, azon már fenn sem akadunk, hiszen ezt a fiaskót láthattuk a IV. epizódban is, a Mos Eisley-i kantinban, de a karakterek külső megjelenésére nincs mentség. Itt azonban elérkeztünk egy furcsasághoz, amelyre házi Star Wars-gurunk, Steve hívta fel a figyelmemet (így összedolgozunk, ilyen szuper kis kollektívánk van). Szóval a palota belsejében megjelenő színek, motívumok határozottan a nyolcvanas éveket idézik, de az alkotók 1996-ban a Special Edition készítésekor úgy érezhették, erre még rá kell játszani egy kicsit. Talán csak azért került bele néhány újabb, feltűnőbb figura, mert tovább akarták fújni a lufit, vagy maguk is felismerték a letagadhatatlan retró hangulatot. Gyakorlatilag egy Cindy Lauper klip megnézése után születhetett meg a jelmez- és díszlettervezők fejében, hogyan is nézzenek ki a vokálosok, vagy mik.”
Az előzmény trilógia az öltözékeket illetően tulajdonképpen ugyanazokat a hibákat követte el, amelyeket a történetszövésnél. Valamiért mindent véresen komolyan vettek az alkotók. Mindent túlrészleteztek, mindent felnagyítottak. Olyannyira tartani akarták magukat ehhez a japán vonalhoz, hogy Amidalából egy gésa-paródiát csináltak. Nem találtunk semmi eredetiséget sem a szabásvonalakban, sem a kiegészítőkben. A távol-keleti kultúra szuvenír változatát tudták csak reprodukálni.
Ez a zavarba ejtő jelenség a Baljós árnyakat hatotta át leginkább, hiszen A klónok támadásában a már szenátorrá átvedlett Amidala kevésbé közhelyes ruhákat is kapott. Ennek ellenére a II. epizód elején még mindig ragaszkodtak a japán hangulathoz, hiszen az üldözős jelenet helyszíne, Coruscant nyilvánvalóan Tokióra hajaz.
Az Ébredő erő – ahogy korábban már írtam – nagy örömünkre az eredeti három rész által kitaposott úton halad. És ez gyönyörűen látszik a jelmezekben is. Nincsenek béna kimonók és vakolat vastagságú sminkek. Sőt, épp úgy mernek viccelődni a ruhákon és a frizurákon, ahogy azon a nézők is viccelődtek az elmúlt évtizedekben.
A külsőségekért felelős szakemberek bátorsága most abban is megmutatkozott, hogy az Első rend tagjainak ruhái és a náci egyenruhák között határozottabban vonnak párhuzamot, mint az eredeti trilógiában a birodalmiak esetében. Domhnall Gleeson a vészkorszakot idéző lovaglónadrágot kapott, megjelenik egy a jellegzetes karlendítésre határozottan emlékeztető mozdulat, és a mindent uraló fekete-fehér-szürke-piros színek együtt szerepeltetése.
Az is új irányt szab a jelmezeknek, hogy most a férfi szereplők hangsúlyosabban vannak jelen, mint az aszexuális Jedik és rohamosztagosok. Rögtön az elején előkerül egy Han Solót idéző vagány dzseki, majd hogy mindenki megnyugodjon a prototípus is – vagy valami hasonló.
Az ügyeletes amazon, Rey megjelenését is nagyon okosan oldották meg. Ruhájában felismerhető Leia, a filmsorozat első női karakterének világos színű, sok lepelből álló jelmeze, illetve a helyszínhez szépen igazodó etnó stílus, egymás alatti copfokból álló frizurájában pedig a sógunok, bocsánat Jedik világa. A sötét színű, magas szárú bakancs tökéletesen előnytelen a térdig érő világos nadrággal, hiszen optikailag rövidíti a lábat ez az összeállítás, de abból már kinőttek a nézők, hogy elhiggyék, balerina cipőben is vígan lehet a sivatagban kolbászolni. Az pedig majd valószínűleg csak sokára lesz „hivatalos”, hogy Rey háremnacija tulajdonképpen a 2010-es évek divatját idézi.
[…] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]