Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma

Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma (London Has Fallen), rendező: Babak Najafi, szereplők: Gerard Butler, Aaron Eckhart, Morgan Freeman, Jackie Earle Haley, amerikai-angol akciófilm, 99 perc, 2015. (16)

Drágán add az elnököd

A terroristák csak jönnek, csak jönnek és jönnek minden irányból és Mike Banning azt teszi, amihez a legjobban ért, megöli őket. Asher elnök tudja, hogy élete a legjobb kezekben van és ezt gyereknevelési tanácsokkal hálálja meg. Hangosabb, színesebb, viccesebb.

A világ leghírhedtebb fegyverkereskedőjének rezidenciáját hatalmas robbanás rázza meg. Snitt. Asher elnök és leghűségesebb embere, Banning kocogás közben heccelik egymást. Snitt. A brit miniszterelnök váratlan halála után a világ vezető politikusai Londonba érkeznek, hogy leróják kegyeletüket (az orosz elnök lemondja he-he). A gyászszertartás előkészületeit rendőr és katonai egyenruhába öltözött terroristák zavarják meg, gyors és kegyetlen beavatkozásuk eredményeként a város nevezetességeit bemutató útikönyvek egy időre használhatatlanná válnak. Banning csalhatatlan előérzetének köszönhetően Asher elnök túléli a támadást, ám az őt kimenekítő helikoptert lelövik. A kommunikációs vonalak leamortizálásával a mentőcsapat megérkezésig magukra maradnak, miközben a terroristák nagy erőket vetnek be a felkutatásuk és likvidálásuk érdekében. Ami ezután következik, az hasonlít az első részben látottakhoz, csak a folyosókat utcák, a szobákat terek váltják fel, az ütközeteket és robbanásokat pedig sokkal nagyobb – legtöbbször túlzó – léptékben kell elképzelni.
2013-ban néhány hónapon belül kétszer is megtámadták a Fehér Házat, amire korábban még nem volt példa. Roland Emmerich filmje, Az elnök végveszélyben egész jó kis mozi volt, de mivel a 150 milliós költségvetésének csak a felét hozta vissza hazai pályán, így a folytatás gondolata valószínűleg még csak fel sem merült. A Támadás a Fehér Ház ellen termelt némi pluszt, amitől úgy gondolták, adnak neki még egy esélyt, de Antoine Fuqua nem tudott megbékélni a forgatókönyvvel. A szóba jöhető nevek közül végül az iráni születésű Babak Najafi ült a rendezői székbe, aki svéd mozikat csinál és a Banshee sorozatot. A forgatókönyvírók is lecserélődtek, eddigi munkáik közül a Túl mindenen nézett be a hazai mozikba.
A cselekmény nincs túlkomplikálva, Banning mindenkit megöl, aki nem ismeri a titkos kézfogást, míg végül szembe kerül a Londont megostromló terroristák helyi vezetőjével és egy olyan monológot nyom le a torkán (az élet kioltására alkalmas egyéb eszközök kíséretében), amitől JFK és Martin Luther King szeme is könnybe lábadna. Az első részhez képest a szereplők közötti kötelékek még szorosabbra fűződtek, csak úgy röpködnek a b betűs szavak, Freeman, Butler, Eckhart és Bassett sem fogja vissza magát, megéltek már néhány kemény pillanatot együtt. Testőrünk életében gyökeres változást jelent a gyerek érkezése, erősen gondolkozik azon, hogy leszerel, veszélybe sodorva ezzel a többieket és a harmadik részt. A terroristák régi szokás szerint az aktuális nemszeretem országok polgárai közül kerülnek ki, szegény vezetőjük is csak azért van rajta a most wanted listán, mert az általa eladott fegyverek nem legálisak, és mert tévedésből megölték a családját, amiért bosszút szeretne állni.
A magasabb fokozatba kapcsoló második rész hozza a kötelezőt, üldözések, lövöldözések, robbanások és több hektoliternyi kiontott vérrel kenik be a vásznat. Eckhart és Butler kettőse között még tökéletesebb az összhang, senki és semmi nem állhat az útjukba. Szórakoztató, ütős mozi, fogadjunk, senki nem fogja észrevenni, hogy Bulgáriában forgatták.