Egy őrült pillanat – kritika

Egy őrült pillanat (Un moment d’egarement), rendező: Jean-François Richet, szereplők: Vincent Cassel, François Cluzet, Alice Isaaz, Lola Le Lann, francia romantikus vígjáték, 105 perc, 2015. (16)

A barátom lánya a barátnőm?

Két régi jóbarát az egyikük családi villájában tölti a nyarat, ahova magukkal viszik a lányaikat is. Egy átmulatott éjszaka után Laurent összegabalyodik Antione lányával, amit nem lehet a végtelenségig titokban tartani. Claude Berri 1977-es filmje egy feldolgozást már megélt, 1984-ben az amerikaiak a cselekmény helyszínét a francia Riviéráról a Copacabanára tették át. Michael Caine és Demi Morre után ismét francia a helyszín és a szereplők is, ráadásul nem akárkik.

A francia vígjátékok egyik alapfelállása az, amikor egy társaságot egy gyönyörű helyen összezárnak, majd valaki, vagy valakik meggondolatlanságot követnek el, ami elindít egy lavinát. Olyasmi, mint a klasszikus bűnügyi történetek, csak nincs halott. Mindenki találgat, mindenki titkolózik, mindenki a másikra mutogat és felszínre kerülnek a régi sérelmek. Persze mindez sokkal inkább humoros, mintsem drámai formában. Ne szépítsünk, ha ez egy kelet-európai történet lenne, valaki biztosan belehalna ebbe a meggondolatlanságba.
Laurent (Vincent Cassel) és Antoine (François Cluzet) együtt nyaralnak egy tengerparti házban, ami egykoron utóbbi gyermekkorának színtere volt. Laurent elvált, Antoine pedig próbálja egyben tartani széthulló félben lévő házasságát, felesége mégsem tart velük. Magukkal viszik lányaikat, Lounát (Lola Le Lann) és Mariet (Alice Isaaz). Ők négyen szemmel láthatóan nagyon jó barátok, sok mindenen keresztülmentek már együtt. A már egyáltalán nem kislány Louna folyamatosan kacérkodik apja barátjával, aki próbálja nem észrevenni a jeleket. A lányok esténként rendszeresen eljárnak a közeli szórakozóhelyre, az apák hol együtt, hol pedig egymást váltva őrködnek felettük. Egy átmulatott éjszaka után Laurent és Louna egymáséi lesznek a tengerpart homokján, a férfi kezdetben ellenáll, de végül enged a csábításnak. Louna kislányos rajongása Laurent iránt heves szerelembe csap át, ami egyre kínosabbá válik mindenki számára. Antoine mit sem sejt az egészből, mert a birtokot rendszeresen feldúló vaddisznókkal és függetlenedni vágyó feleségével van elfoglalva, a pár gyanús viselkedése azonban feltűnik Marie-nak, aki jogosan érzi úgy, hogy barátnője elárulta őt. A két férfinek mindenképpen el kell számolnia egymással. A végét nem árulom el, mindenki nyugodjon meg, a befejezés üdítően franciás.
Mivel a téma örök, a feldolgozás során inkább az aktualizáláson volt a hangsúly, így a filmben fontos szerep jut egy DJ-nek és a térerőnek, ami az ősök sírjánál a legerősebb. Vincent Cassel és François Cluzet napjaink legismertebb francia színészei, tökéletesen kiegészítik egymást, szó sincs köztük rivalizálásról. Alice Isaaz nem régóta van a pályán, de van már néhány rövidfilm, sorozat és egészestés mozi is mögötte, utóbbiak közül az egyik a nálunk is bemutatott Szerelem, örökség, portugál (2013). 2015-ben Lumiere-díjra jelölték, mint a legígéretesebb fiatal színésznőt. Lola Le Lann abszolút új a pályán, 700 lány közül választották ki, de milyen jól tették, mert nem csak gyönyörű, hanem roppant tehetséges is. A rendezőt eddig két évben, négy kategóriában jelölték César-díjra, amit 2009-ben a Halálos közellenség rendezőjeként meg is kapott (többek között innen az ismeretség Vincent Cassellel).
Jean-François Richet a kapuzárás előtti pánikot gyökeresen eltérő módon feldolgozó barátok és lányaik történetét, az elárult barátságot nagyon jó érzékkel meséli el, a fülledt tengerparti nyár hangulata rátelepszik a vászonra, de a filmnek vannak mélységei is, mondanivalója és átgondoltsága miatt sokkal több egy könnyed, felejthető limonádénál.

Hozzászólások

hozzászólás